Ingyen kapja Debrecen a városmarketinget: világszerte milliók nézik a show-t – interjú Becsky Istvánnal

Cívishír: Két élvonalbeli klub elnökeként igencsak nehéz időszak lehet Ön mögött a világjárvány miatt. Hogyan sikerült ezt lélekben átvészelni? Kezdjük a kosárlabdával!
Becsky István: A koronavírus a mi csapatunkat sem kímélte, a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy felborult a napi, a heti rutin. Nem tudták a fiúk, hogy mikor játszanak, mikor edzenek, az a szervezettség, amiben egy sportoló él, hónapokra megszűnt. Komoly háttérmunkát igényelt a rendszeres tesztelés, de azért kellően óvatosan voltunk: ha valaki már csak gyanús tüneteket produkált, akkor eleve nem edzhetett a többiekkel. A kosárcsapatnál előfordult olyan is a pandémia alatt, hogy öt felnőtt korú játékossal álltunk ki.

Cívishír: Ilyen körülmények között van egyáltalán számonkérés?
Becsky István: Van, csak nem úgy, mint normális helyzetben. A külföldi játékosaink is azért mutattak hullámzó formát, mert hónapokon keresztül nem érintkezhettek a szeretteikkel. Tudom, ez nemcsak Debrecenben volt így, hanem mindenhol, tehát igaz az összes ellenfelünkre is. Így nehéz volt azokat az elvárásokat támasztani feléjük, mint korábban.

Cívishír: Vonjon mérleget, mit vesztett a csapat a járvánnyal?
Becsky István: A DEAC kosárlabda-szakosztálya viszonylag könnyen megúszta, hiszen hosszabb időt csak egy fiatal játékosunknak, Kovács Ákosnak kellett kihagynia. Nyilván az egészséget tekintettük a legfontosabbnak, és mindenkit csak akkor engedtünk vissza a pályára, amikor az orvosi stáb erre engedélyt adott.

Cívishír: Végigsöpört a vízilabdacsapaton is a vírus?
Becsky István: A koronavírus-járvány a legkomolyabban a vízilabdát sújtotta a helyi sportéletben. Az is nagy eredmény, hogy még van egyáltalán Debrecenben felnőtt pólócsapat. A szponzoraink száma megcsappant, önkormányzati segítség nélkül lehúzhattuk volna a rolót. Az utánpótláscsapatok versenyezetetése a tao-forrásoknak köszönhetően nem szenvedett csorbát, de a felnőtt csapatot csak nagy nehézségek árán tudjuk életben tartani, még úgy is, hogy többen munka vagy az egyetemi tanulmányok mellett vízilabdáznak, azaz nem mindenki profi. Még ilyen körülmények között is jó esélyünk van a Nagykanizsa ellen kiharcolni a bennmaradást, és reméljük, a következő bajnokságban a szurkolókkal együtt a szponzorok is visszatérnek!

Cívishír: Fennállása legsikeresebb idényét produkálta a DEAC kosárlabdacsapata, és a kettő együtt már elfogadható!
Becsky István. A sportszakmai csúcs a Magyar Kupa döntője volt. A Szeged és a Körmend legyőzésével jutottunk fináléba, ahol a Falco ellen is volt reális esély a győzelemre, hiszen húszpontos hátrányból egylabdás meccset csináltak a srácok, amiért nagyon büszke voltam rájuk. A csapat erejét bizonyította, hogy a bajnoki negyeddöntőben null-kettőről fordítottuk meg a párharcot. Az elődöntőben, a Szolnok ellen sajnos meglehetősen ingadozó volt a játékunk, a végén szét is estünk, és ez a forma elkísért minket a Szeged elleni bronzcsatákra is, így el kell ismerni, hogy a Tisza-partiak megérdemelten szerezték meg a harmadik helyet.

Cívishír: Földindulás történhetett a bajnoki hajrában, hiszen ritkán menesztenek edzőt az utolsó meccs előtt. Mi történt? A szurkolók epedezve várják a kérdésre a választ!
Becsky István: Úgy éreztem, hogy a bajnokság végén a néhány vereséget nem egységesen dolgozta fel a csapat és a szakmai stáb. Felbomlani láttam a csapat és a vezetőedző közötti kohéziót, egyszerűen minden rosszul sült el. Nagyon akartuk a bronzérmet, azzal szerettük volna felrázni a csapatot, hogy edzőt váltunk. Sajnos nem sikerült. Kovács Adriánt egy nagyon felkészült edzőnek tartom, meggyőződésem szerint nagyon komoly szakmai jövő előtt áll. Osztom a kancellár úr véleményét, aki a csapatévzárón azt mondta: reméli, hogy Adrián egyszer visszatér, de nem az Alba Fehérvárba, hanem Alba Lopezzel Debrecenbe. Alba Adrián menyasszonya.

Cívishír: A legfontosabb kérdés most az, hogy milyen összetételű lesz a jövő csapata?
Becsky István: Nem akarunk kapkodni! Folyamatosan tárgyalunk a játékosokkal, a legfőbb célunk az, hogy a magyar magot egyben tartsuk. Sok múlik azon, hogy a Szeged vállalja-e a nemzetközi kupaindulást, mert ha nem, akkor vállaljuk mi, de ahhoz egy, vagy inkább két játékossal hosszabb kispad szükséges. A folytonosság jegyében ezúttal is egy-két saját nevelésű fiatal kap helyet felnőtt csapat keretében.

Cívishír: Ki vezeti majd a gárdát? Megvan az új edző?
Becsky István: Ezen a fronton is tárgyalunk, bízom benne, hogy egy héten belül már megállapodunk a megfelelő szakemberrel.

Cívishír: Magyar vagy külföldi? Csak ennyit áruljon el!
Becsky István: Nem zárjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy külföldi legyen. Nem a nemzetisége, hanem a felkészültsége, szakértelme dönt. Eddig két fiatal magyar edzőnek szavaztunk bizalmat, szívesen kipróbálnék egy más mentalitású, tapasztaltabb, más kosárlabdakultúrából érkező trénert is.

Cívishír: Akár vérmes reményeink is lehetnek? Milyen csapat épül?
Becsky István: A legfőbb szempont az, hogy a felfelé ívelő tendencia folytatódjon. Ez volt a negyedik évünk az élvonalban, az első kettőben a bennmaradásért küzdöttünk, a tavalyi a járvány miatt félbeszakadt, ebben az idényben pedig a negyedik helyen végeztünk, azaz élcsapattá léptünk előre. Szerintem jövőre az első három hely valamelyike reális lehet.

Cívishír: Azt érzem a hangjában, hogy hiányolja az igazi nagy áttörést, mintha egy kicsit csalódott lenne…
Becsky István: Azt mondják rám, én sosem vagyok elégedett, és bevallom, ez így van. Abból a szempontból mindenképpen áttörést hozott ez az idény, hogy immár a topcsapatok között emlegetnek. A Magyar Kupában mutatott forma alapján a Szolnokot talán legyőztük volna a bajnoki elődöntőben, de tudom, egész évben csúcsformában játszani nem lehet. A bajnoki bronzérem még elfért volna a polcunkra, emiatt csalódott vagyok, ugyanakkor ha tavaly ilyenkor valaki azt mondja, hogy a Magyar Kupában másodikok, a bajnokságban negyedikek leszünk, akkor boldogan elfogadom.

Cívishír: Sporttörténelmet írunk a hét végén: olimpiai selejtezőt rendeznek a kosárlabda 3x3-as szakágában a Kossuth téren. Árulja el, ezt hogyan sikerült megszerezni? Sportdiplomáciai zsenivel ülök szemben?
Becsky István: Én csapatjátékosnak tartom magam, nem sajátítom ki ezt a sikert sem. Ez egy közösség, a város, a szövetség közös sikere.

Cívishír: Az olimpiai selejtező rendezési jogáért mit kellett tenni? Vagy mit kellett adni?
Becsky István: Egy ikonikus helyszínt, amilyen a Nagytemplom előtti tér. Eredetileg Budapest nyerte el a rendezési jogot a Hősök terével, de a közelgő labdarúgó Európa-bajnokság miatt oda szurkolói zónát alakítanak ki, így esett a választás Debrecenre. Én meg azt mondom, hogy a miénk a legszebb, legideálisabb helyszín a világon!

Cívishír: Idézzük fel, hogyan is kezdődött?
Becsky István: Egy 2015-ös utánpótlás Európa-bajnokságra pályáztunk, de a nemzetközi szövetség, a FIBA más város javára döntött. Akkor ajánlották fel, hogy rendezzük 3x3-as utánpótlás-világbajnokságot. Először úgy gondoltam, ez csak egy kis csont a kutyának, vigaszdíj, mindenesetre megcsináltuk, és lám, hatalmas sikere lett. Fölöslegesen aggódtunk azon, hogy lesznek-e nézők, mert az első percektől kezdve óriási népszerűségnek örvendett az esemény. A 3x3 pedig azóta olimpiai sportág lett.

Cívishír: Immár minden évben pattog már a labda a Nagytemplom előtt. Mondjon néhány érdekességet a számok tükrében!
Becsky István: Hat éven belül ez lesz a hatodik nagy 3x3-as esemény, amit rendezünk. Eddig összesen kilenc Word Tour-fordulót bonyolítottunk le, és mindegyikhez társult valamilyen utánpótlás Eb vagy világbajnokság. Nincs még egy ilyen város Európában, de még a világon sem, amelyik hasonlót produkált volna. 2019-ben egyszerre három világversenyt bonyolítottunk le, ez is kuriózum. A tavalyi mérkőzéseket összesen több mint tízmillióan látták online. A debreceni vendéglátás mintegy százmillió forintos bevétellel kalkulálhat.

Cívishír: Tízmillió néző – ekkora ingyenreklámot Debrecen korábban aligha kapott!
Becsky István: Valóban nagyon komoly marketingértékkel is bír egy ilyen esemény, az idei pedig különösen jó reklám lesz a városnak, hiszen Debrecenből vezet az út Tokióba, remélhetőleg magyaroknak!

Cívishír: A közönség számára ingyenes a meccsnézés, valakinek azonban fizetni kell. Ki állja a cechet?
Becsky István: Leginkább a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége és a szponzorok. Debrecen városának ezek az események egy forintjába sem kerülnek, erre különösen büszkék vagyunk. A mostani olimpiai selejtező lebonyolításához a kormány is adott támogatást, amiért pedig nagyon hálásak vagyunk.

Cívishír: A 3x3-as kosárlabdában kevésbé jártasak számára vázolja fel, milyen erőviszonyokra lehet számítani a hét végén?
Becsky István: Én a nők és a fiúk számára is látok esélyt a végső győzelemre, és ezt nem az elfogultság mondatja velem, hanem tényleg így gondolom. A hölgyek talán nagyobb eséllyel szállnak harcba az olimpiáért, de nem akarok nagy terhet rátenni a vállukra. Ez egy nagyon dinamikus sportág, sokszor nüanszok döntenek. A magyar válogatott tagjai már hazajárnak Debrecenbe, tehát a hazai pálya előnyét is élvezhetik, a szurkolók pedig szárnyakat adhatnak nekik.

Cívishír: A szurkolókon túl a 3x3-as kosárlabdának van bázisa Debrecenben?
Becsky István: A koronavírus ezt is felülírta, de az a célunk, hogy közönség, vagyis az amatőrök számára is rendezzünk évente két-három nagy tornát. A csapataink az utánpótlás- és az egyetemi bajnokságokban nemcsak az 5x5-ös, hanem a 3x3-as szakágban is indulnak. Még nem tartunk ott, de eljöhet az ideje annak, hogy amatőr, megyei vagy városi bajnokságot írjunk ki 3x3-ban.

Cívishír: Hová menjenek azok a debreceniek, akik a hét végi olimpiai selejtező után kedvet kapnak egy kis 3x3-as játékhoz?
Becsky István: Az Oláh Gábor utcai sportcsarnok úgynevezett streetballpályái nagyon népszerűek, szinten mindig foglalt valamelyik palánk. Abban kell jobban igyekeznünk, hogy jó minőségű pályákat helyezzünk el városszerte, korábban is voltak ilyen törekvéseink, de most jó lenne meg is valósítani azokat.

Cívishír: Ugye hiányoztak a debreceni közgyűlések? Ne is tagadja!
Becsky István: A város fejlődését szolgáló viták, beszélgetések nagyon is hiányoznak, különösen a bizottsági ülések. Fura ez a helyzet, hogy minden a polgármester nyakába szakadt, de az ő rutinjával, tapasztalatával sikerült átvészelni a pandémia időszakát. Egyébként nemcsak a közgyűlés hiányzik, hanem minden társadalmi esemény, legyen az sport vagy más közösségi élmény. Nagyon remélem, hogy most már heteken belül teljesen visszakapjuk az életünket!

Cs. Bereczki Attila