Debreceni orvos csalhatott ki pénzt

Többektől csalhatott ki pénzt egy idős debreceni orvos és párja. A Cívishírnek egy károsult beszélt arról, hogy miként élt vissza a jóhiszeműségükkel B. és É., akiket hiába kötelezett a bíróság a tartozásuk rendezésére, a kölcsönnyújtók ma is futnak a pénzük után. E 2014 óta tartó tortúra során panaszosaink számára világosan kiderült, nem ők az egyetlenek, akik hiába követelik vissza a baráti segítségnyújtásnak induló hitelt.

Nem fogtak gyanút

Nyugdíjazásukig a károsult család (nevezzük őket Kovácséknak) hölgy tagja laboránsként, a férj mérnökként dolgozott. B.-vel és É.-vel 2013 végén, egy kisebb összejövetel alkalmával ismerkedtek össze. Akkoriban még mindkét család a debreceni Akadémiakertben lakott.

Utóbbiakat jómódú párként ismerték a környéken: az időskorba lépő B.-ről sokan tudták, hogy még aktív orvosként. A nála majdnem tíz évvel fiatalabb É. inkább temperamentumos természetével, határozott fellépésével hívta fel magára a figyelmet.

A nő többször elbüszkélkedett azzal, hogy rendszeresen hoz autókat Németországból eladni. Nyíltan beszéltek arról is, hogy ugyan csak bérlői az akadémiakerti lakásuknak, több debreceni és bocskaikerti ingatlannal rendelkeznek. Házhoz járt a fodrász, a masszőr, az életvitelük arról tanúskodott, hogy van mit a tejbe aprítani. Így olyan nagyon senki sem értetlenkedett azon, hogy miért csak bérlők a város e tehetősebb negyedében. Kovácsék és B.-ék viszonya egyre barátibbá vált, gyakran vendégeskedtek egymásnál.

2014 májusában B. és É. előbb az autóbizniszre hivatkozva 300 ezer forintot, majd egy hónappal később egy németországi ingatlanvásárlással összefüggően 500 ezer forintot kért kölcsön. Bár Kovácsék úgy voltak vele, hogy nem kell papír, a kézfogás is elég, B.-ék kezdeményezésére végül írásos szerződés született a megállapodásról. B.-ék ajánlották azt is, hogy az összesen 800 ezer forint fejében 1 milliót adnak vissza 2014. augusztus végéig. Megjegyzendő, a kölcsönnyújtás érdekében károsultak a lekötött pénzüket szabadították fel, miközben É. azt fejtegette, hogy bizonyos kamatok elvesztése miatt nem szeretnének hozzányúlni a több tízmilliós megtakarításukhoz. Ami egyébként – jegyezte meg a nő – egy luxemburgi számlán pihen...

Kedveskedésből fenyegetőzés

Kovácsék elbeszélése szerint ezekben a hónapokban B. többször kapacitálta őket arra, hogy tízmillió forintért vásároljanak meg tőlük egy belvárosi lakást az Aranybikával szemben. Igaz, hogy az ingatlanban egy idős asszony lakik, bizonyos G. Istvánné, de a beteg nőt B.-ék gondozzák, ők kezelik a bankkártyáját és „minden rendben lesz az adásvétellel”, ígérték.

Ebből a lakásvásárlásból semmi sem lett, ahogy a baráti kölcsön visszafizetéséből sem. 

Amikor Kovácsék 2014. augusztus végén – a határidő lejártakor – átmentek rákérdezni a pénzre, B. és É. cifrán elzavarta őket. Azzal, hogy még feljelentést is tesznek ellenük a rendőrségen uzsora miatt. A házaspár leforrázva kullogott haza. Egy hónappal később újra próbálkoztak hasonló eredménnyel. 

Októberben Kovácsné a fiával és egy magnóval csengetett be ismételten. Akkor É. elismerte a kölcsönszerződés tényét, közölve azt is, hogy nincs miből megadniuk a tartozást. Az elhangzottakról hangfelvétel készült. Kovácsék tehát a pénzüket ezúttal sem kapták vissza. 

Jött viszont B.-től egy kézzel írt levél, amelyben a férfi követelte, hogy Kovácsék „hagyjanak fel a zaklatásukkal”, továbbá kifejezte, mennyire„felháborítónak tartja a tárgyalási stílusukat, amihez az ő köreikben nincsenek hozzászokva”. E levélben arról is szót ejtett, hogy amennyiben nem fizetnének, úgy Kovácséknak hivatalos útra kell terelni az ügyet. Utólag már értik – jegyezték meg szerkesztőségünkben utóbbiak –, hogy ez volt az a pont, amikor már nyilvánvalóvá kellett volna válni: B.-ék nem fognak fizetni.

Sérelemdíjat lebegtettek

2015 januárjában újabb levél érkezett, ezúttal már hivatalos formában, egy ismert debreceni ügyvédtől. A B. képviseletében eljáró ügyvéd úgy fogalmazott, hogy Kovácsék lejárató kampányt folytatnak az ügyfele ellen, akinek emiatt megszűnt az orvosi munkaviszonya. Ily módon jelentős kár érte.

Az ügyvéd 800 ezer forintos sérelemdíjat helyezett kilátásba arra az esetre, ha a házaspár tovább csorbítja B. jó hírnevét…  

Ennek a fenyegetésnek az előzménye, hogy a károsultak 2014 őszén – miután leesett a tantusz, hogy ezt a kölcsönt nem lesz könnyű visszaszerezni – valóban elkezdtek kérdezősködni B. és É. után. Kovácsék érzékeltették is az ügyvédnek küldött válaszlevélben, hogy amit megtudtak, az nem tölti el őket bizakodással. Az információgyűjtés során ugyanis kiderült, B.-éknek valójában nincsenek lakásaik Debrecenben, sőt a férfi több korábbi ismerősének is tartozik. 

Az ügyvéd leszerelése érdekében a házaspár egy polgármesteri nyilatkozatot is beszerzett annak a Debrecen környéki nagyközségnek a vezetőjétől, ahol B. egy ideig helyettes orvosként tevékenykedett. E dokumentumban a polgármester világosan kijelenti: nem Kovácsék kérdezősködése miatt, hanem egy önkormányzati döntésből adódóan váltak meg B.-től. 

Úszhatnak az adósságban

Az átvert házaspár előbb fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezett közjegyzőn keresztül, majd mivel B.-ék nem teljesítettek, az eljárás polgári perré változott a Debreceni Járásbíróságon. A felek nyilatkozatai és a csatolt okiratok alapján gyorsan, még júniusban megszületett az ítélet. Ehhez hozzájárult, hogy az alperes B. nem vitatta sem az ellenük szóló kereset jogalapját, sem annak összegszerűségét (az 1 millió forint és késedelmi kamatainak megfizetését). Mindössze 100 ezer forintos részletfizetési kedvezményt kért, amihez Kovácsék hozzájárultak.

A házaspár ekkor azt hitte, hogy sínen van az ügy. Ismét tévedtek. És hibát követtek el akkor, amikor nem tettek rendőrségi feljelentést B.-ék ellen. Holott ezt néhány hónappal korábban erősen fontolgatták, úgy érezve, csalás áldozataivá váltak. 

Innentől kezdve hiába telt-múlt az idő, lényegében semmi érdemi sem történt. Márpedig minden eltelt év az elévülésben bízóknak ketyeg. Tavaly szeptemberben Kovácsék megtudták,hogy B.-ék a belvárosban bukkantak fel, ismét csak albérlőként. Végrehajtóhoz fordultak a tartozás behajtása érdekében amikor kiderült, hogy a párossal szemben legalább további tíz ilyen eljárás zajlik. Kovácsné végül hiába jutott be a belvárosi lakásba a végrehajtóval (ingóságokat mentek lefoglalni), gyakorlatilag üres kézzel távoztak. Otthon találták B.-t is, aki mindenféle ócska némbernek elmondta az asszonyt. A végrehajtó decemberben megkereste az államkincstárat, hogy letiltást jegyeztessen elő É. nyugdíjára. Azt a választ kapta, hogy a tartozás összegének levonását nem tudják megkezdeni, mert előbb sorrendben mások hasonló követelését kell kiegyenlíteni. Korábban B. nyugdíjára vonatkozólag ugyanezt a választ kapták.

A rászedett házaspár ma már nem nagyon bízik abban, hogy a pénzt valaha is viszontlátják. – Bolondok voltunk – mondja teljes meggyőződéssel Kovácsné –, most már csak azért beszélünk róla, hogy mások tanuljanak belőle.

Ratalics László