Hirdetés

Debreceni 21-es: Kerekes György, aki együtt játszott a magyar Messivel

2019.12.09. 12:18

Debreceni 21-es: Kerekes György, aki együtt játszott a magyar Messivel
Kerekes György törzshelyén, az Árkádban (Fotó: Cívishír)

Három év alatt közel hatvan gólt lőtt a Lokiban.

Hirdetés

Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet. Ezúttal Kerekes Györgytől, aki megjárta minden idők egyik legjobb magyar klubcsapatát is, és akinek rendszeresen 20 ezren tapsoltak a régi Nagyerdei Stadionban.

Cívishír: Teszteljük rögtön az elején a memóriáját: melyik volt az első és az utolsó gólja a DVSC csatáraként?
Kerekes György: Kristálytisztán emlékszem mindkettőre, már csak azért is, mert mind a kettőt korábbi csapataimnak szereztem. 1980-ban jöttem vissza Debrecenbe, rögtön az első mérkőzésünket az Újpesti Dózsa ellen játszottuk. 19 ezer néző előtt léptünk pályára a Nagyerdei Stadionban, nyertünk 3-2-re, én egy szabadrúgásgólt rúgtam. Az utolsó Loki-gólomat a Pécsnek lőttem, ráadásul mesterhármast, de az sajnos nem volt örömteli nap, mert a 3-2-es idegenbeli győzelmünk ellenére kiestünk az NB I-ből.

Cívishír: Elégtételként szolgált az, hogy a korábbi csapatainak rugdosta a gólokat?
Kerekes György: Volt egy olyan jó szokásom, hogy mindegyik volt csapatomnak betaláltam. Amikor a Ferencvárosból a Videotonba igazoltam, akkor is az én gólommal nyertünk, de az Újpestnek is rúgtam gólt fradistaként a Népstadionban, kettős rangadón.

Kerekes György
 

Cívishír: A kiesés keserűvé tette a debreceni éveket?
Kerekes György: Akkor természetesen fájt, de azzal együtt is Debrecenben szerettem a legjobban futballozni. Bárcsak nekünk is lett volna egy ilyen szép stadionunk, mint a mostani! Villanyvilágítás híján hétköznapokon, munkanapokon  szinte ebédidőben játszottunk, de mondjuk szerdán 14 órára is kijöttek húszezren. Lógtak az emberek a fákon, megtöltötték a motorversenypályát, az atlétikai pályát, székeken, lócákon ültek sok ezren, egymás hegyén-hátán. Sajnos 1983-ban páratlan sérüléshullám sújtotta a csapatot. Szűcs Pistának és Szűcs Jancsinak elszakadt a keresztszalagja, Kiss Jancsinak bokaszalagszakadása volt, és még sorolhatnám. Meghatározó játékosok dőltek ki, nekem sem volt igazi a lábam, előfordult, hogy az ifiből kellett felhozni játékosokat. Nem jött össze semmi.

Cívishír: Tősgyökeres debreceniként miért csak három évet játszott a Lokiban?
Kerekes György: Mindig is az volt a legfőbb vágyam, hogy debreceni színekben játszhassak, de ez sokszor meghiúsult az idők során. Már akkor is jöttem volna, 1979-ben, amikor a DVSC feljutott az NB I-be, de az Újpest nem engedett. Közölték, hogy ha menni akarok, csak a Pécset választhatom, mert a lilák onnan Kiss Sanyit akarták leigazolni. Azzal a feltétellel egyeztem bele, hogy egy év után szabadon igazolható leszek. Megállapodtunk, és inkább elmentem Pécsre, a távoli Dél-Dunanántúlra, hogy majd 1980-ban végre hazajöhessek Debrecenbe.

A Győr kapusa már verve, Kerekes György (jobbra) két góllal vette ki a részét a debreceni sikerből 16 ezer néző előtt. A DMVSC 3-0-ra verte a címvédő Győrt 1983-ban!  (forrás: valogatott.blog.hu)
 

Cívishír: Egyáltalán miért távozott nagyon fiatalon Debrecenből?
Kerekes György: Tizennyolc évesen az NB III-as DMTE játékosa voltam, és szeretett volna leigazolni az akkor NB II-as DVSC, mégpedig Bodonyi Béla mellé, aki akkor már itt futballozott. Mentem is volna örömmel, de nem engedtek. Ennyire „szerette” egymást a két debreceni klub. Aztán befutott az újpesti ajánlat, oda sem akartak elengedni, de én inkább kivártam a fél év büntetést. A Vasas is nagyon le akart igazolni, de oda egy félreértés miatt nem szerződtem. Már az Újpesten futballoztam, amikor egyszer Illovszky Rudi bácsi megkérdezte, hogy Gyurikám, miért nem hozzánk jöttél? Ha tudtam volna, hogy Rudi bácsi ennyire ragaszkodik hozzám…

Cívishír: Az ötvenes évek Honvédja mellett ez az Újpest volt talán minden idők legjobb magyar klubcsapata. Hogy érezte magát?
Kerekes György: Törőcsik, Fazekas, Bene, Dunai II., Zámbó, Nagy Laci. „Csak” ennyi csatár volt, amikor megérkeztem, és ebből három játszhatott. Szerintem az Újpest II. is az élmezőnyben végzett volna akkoriban. Négy év alatt nagyon sokat tanultam az említett játékosoktól. Először is azt, hogy a tizenhatosról nem kell teli rüszttel belebikázni a labdába, hanem lehet okosabban is gólt rúgni. Fazekast néztem például sokáig, ahogy nyesegeti a labdát, próbáltam eltanulni tőle, később sok gólt rúgtam ennek köszönhetően. Az az Újpest fantasztikus csapat volt, és a közönség is hozzászokott ehhez. Ha nem vezettünk a félidőben legalább három góllal, akkor már elégedetlen hangok jöttek a lelátóról.

Cívishír: Meséljen! Törőcsik milyen volt testközelből?
Kerekes György: Nyilván ő volt a legnagyobb sztár, Magyarország legjobb futballistája. Sokszor játszottam vele is, ellene is, mindig csodáltam. Olyan remek ütemben tolta el a labdát és cikázott a védők között, ahogy azt ma Messi teszi a Barcelonában. Játszi könnyedséggel tudott irányt váltani, csípőből ment neki minden.

Törőcsik András akcióban az 1978-as világbajnokságon  (Fotó: MTVA, archív)
 

Cívishír: A debreceni évekhez kötődik pályafutásának egyik nagy kudarca: a selejtezőben pályára lépett, a Wembley-ben is, itthon rugdosta a gólokat, mégsem szerepelhetett az 1982-es világbajnokságon. Mi történt?
Kerekes György: Csak annyi, hogy aki háborúba megy, nem biztos, hogy sértetlenül hazatér. A Wembley-ben már sérülten játszottam, igaz, már nem volt tétje a mérkőzésnek, hiszen mi már csoportelsőként, biztos vb-résztvevőként érkeztünk Londonba. Utána, egy Vasas elleni bajnokin Komjáthi András páros lábbal csúszott rá a bokámra. Később bedagadt a térdem is, rendszeresen leszívták – így játszottam, szinte fél lábbal. Abban a szezonban sok mérkőzést kihagytam, végül 22 mérkőzésen léptem pályára, 19 gólt rúgtam, amivel harmadik lettem a góllövőlistán. A világbajnokság előtt edzőtáborban az ifjúsági válogatottal játszottunk, megint rácsúsztak a bokámra, de ekkor már el is tört, így a spanyolországi foci vb-t itthonról néztem végig. Gipszben.

Cívishír: A Ferencvároson szinte átrobogott. Mikor jöttek képbe a zöld-fehérek?
Kerekes György: 1983-ban úgy távoztam a DVSC-től, hogy az MLSZ semmisnek tekintette a szerződésemet, mert a klub megszegte azt. Lakást ígértek, de nem teljesítették, amikor kiestünk, már eszük ágában sem volt, így szabadon igazolhatóvá váltam. Korábban Novák Dezső már csábított a Fradihoz, de mire odakerültem, már nem ő volt az edző, hanem Vincze Géza, aki nem igazán kedvelt. Ebedli Zolival a tartalékban játszottunk, de rugdostam a gólokat, így az első tétmeccsen, egy kupamérkőzésen a cserepadra már leülhettem. Az első bajnokin, Diósgyőrben máris eredményes voltam, mint ahogy szinte mindegyik meccsen, de nagyon sokat küzdöttem bokasérüléssel, több találkozót kellett kihagynom. Ezzel együtt nagyon sok fontos, győzelmet érő gólt rúgtam a Fradiban, aminek köszönhetően bennmaradtunk az NB I-ben. A bajnokság végén azonban már műteni kellett a térdemet. A kórházban a fradisták meg sem látogattak. A fehérváriak azonban jöttek, hiszen minden áron vinni akartak, én azonban nem akartam ismét Dunántúlra menni, inkább visszatértem Újpestre, pedig a Videotonnak akkoriban nagy futása volt, a következő szezonban az UEFA-kupa döntőig menetelt. Egy rossz döntés következményeként én erről lemaradtam. Az Újpest azonban korrekt ajánlattal keresett meg, visszatértem a Dózsába, és jött velem együtt Ebedli Zoli is. Az első Ferencváros elleni mérkőzésen ő lőtte az első gólt, én pedig a másodikat, így vertük a Ferencvárost. Vincze Gézát, a Fradi edzőjét, aki alig várta, hogy távozzak, pedig nem nekem köszöntette, hogy bennmaradt a csapat, vasárnap elvitte a mentő, hétfőn pedig kirúgták. Azt elégtételnek éreztem!

Kerekes György Fradi-mezben
 

Cívishír: Egy helyen sem tudott hosszabb időn át megragadni, vándortípus?
Kerekes György: Ausztriában nyolc évig játszottam ugyanabban a csapatban. 179 mérkőzésen rúgtam 182 gólt a harmadik ligában, levezetésnek nem volt rossz. Olyan játékosok vezettek le akkoriban osztrák alacsonyabb ligákban, mint Mario Kempes vagy Antonin Panenka.

Cívishír: Ma miért nincsenek Törőcsikek a magyar fociban, de még Kerekes Györgyök sem?
Kerekes György: Most sértsem meg az edzőket? Talán nem veszik rossz néven, ha azt mondom, hogy több szabadságot kell adni a gyerekeknek, nem kéne kiölni belőlük a kreativitást. Sose voltam edző, de én így gondolom. Nekem 16 éves koromig szinte nem is volt edzőm, szabadon futballoztunk, ahol tudtunk. Nem szorították súlyos taktikai keretek közé a játékunkat, 18 évesen mégis készen álltunk az NB I-re. Abban sem vagyok biztos, hogy a legtöbb edző be tudja mutatni a gyerekeknek a gyakorlatokat, konkrétan például azt, hogy a labdát mikor, hol kell megrúgni, vagy a labda levételénél a támaszkodó lábra kell jobban figyelni, hiszen azon van a súlypontod.

Cívishír: Kong az ürességtől a gyönyörű Nagyerdei Stadion. Van ötlete, hogyan töltsük meg?
Kerekes György: Egyéniségek kellenek a pályára, értük megy ki a nép a stadionba. Nekünk annak idején 6-8 ezres nézőszámunk akkor volt, amikor nagyon hidegben játszottunk, és mi, játékosok szinte megsértődtünk, hogy ilyen kevesen jöttek ki. Most kiért menjen meccsre az ember? Annak idején a Fradi jött Nyilasival, Szokolaival, az Újpest Benével, Törőcsikkel, a Vasas Kiss Lacival és Izsókkal, a Tatabánya Csapóval és még sorolhatnám. Akkoriban minden csapatban voltak egyéniségek. Most ilyenek nincsenek, egy nevet se tudnék mondani.

Lionel Messi minden idők legnagyobb futballistája - így Kerekes György
 

Cívishír: Aki ismeri, tudja, hogy Messi bűvöletében él. Még Maradonánál is nagyobbra tartja?
Kerekes György: Lionel Messi a valaha élt legnagyobb futballista. Világbajnokságot nem nyert, de nem rajta múlt. Maradona is káprázatos játékos volt, nálam ő második, Pelé pedig a harmadik. Majd Beckenbauer és Cruyff a sorrend.

Cívishír: Bár nem edzősködik, a futballtól azért nem szakadt el, hiszen ellenőrként járja az országot. Mit csinál egy ellenőr, azon túl, hogy megnézi a meccset, amelyikre kirendelték?
Kerekes György: Az MLSZ vezetésének a döntése, hogy ezt a feladatkört olyanok töltsék be, akiknek jelentős futballmúltjuk van, lehetőleg válogatott játékosok voltak korábban. A feladat sokrétű, mindent dokumentálni kell, ami a mérkőzés alatt történik. Két órával a kezdés előtt kinn kell lenni a stadionban, hogy legyen idő mindent ellenőrizni, beszélni kell a biztonsági igazgatóval, a főrendezővel és a technikai vezetővel, majd a mérkőzés végén a játékvezetővel, és erről jelentést kell írni az MLSZ-nek. 

Cívishír: Edzői babérokra miért nem tört?
Kerekes György: Nem bírnám én azt a stresszt. Ráadásul hálátlan munka, hiszen minden edző ki van szolgáltatva a klubvezetésnek, és mindig azt várják el, hogy nem éppen a legjobb képességű labdarúgókból jó csapatot csinálj, ami képtelenség.

Kerekes György és testvére, Csaba  (Fotó: Cívishír)
 

 Cívishír: Főállásban az Árkád nevű, menő belvárosi sörözőt üzemelteti, ahol most beszélgetünk. Ez stresszmentes munka?
Kerekes György: Van itt is mit tenni, de szerencsére nem vagyok egyedül, a testvérem családjával üzemeltetjük a helyet. Esténként jobbára már csak meccset nézek itt kellemes társasággal, de nap közben az árubeszerzéstől kezdve sok mindennel foglalkozom. Tizenegy éve csináljuk, már belerázódtunk.

Cívishír: A sztárfocistákra mindig is ragadtak a nők. Hogyan sikerült megúszni a házasságot?
Kerekes György: Még csak 63 éves vagyok, tehát még nem úsztam meg. Komolyra fordítva: sok helyen megfordultam pályafutásom során, voltak is kapcsolataim, de nem állapodtam meg senkivel.

Cívishír: Apropó, család! A Kerekes név hallatán ma már Gréta ugrik be először a sportbarátnak, aki sokszoros magyar bajnok Európa- és világbajnoki résztvevő gátfutó, és aki történetesen az unokahúga. Az atlétikában is jártas?
Kerekes György: Mindig szakszerű tanácsokkal látom el Grétát: fuss gyorsabban! Nagyon büszke vagyok rá, én vagyok a legnagyobb szurkolója. Remélem, sikerül kijutnia a tokiói olimpiára, igazán megérdemelné, hiszen gyerekkorától elképesztő edzésmunkát végez.

Kerekes Gréta   (Fotó: Kerekes Gréta/Facebook)
 

Cívishír: Van az a pénz, amiért most elhagyná Debrecent?
Kerekes György: Nincs, mert itt szeretek élni a legjobban. Budapestet is kedveltem, amikor ott futballoztam, de mindig tudtam, hogy egyszer úgyis haza fogok jönni. Szeretem a debrecenieket, ismerem a város minden utcasarkát.

Cívishír: Együnk-igyunk, de mit? Sör, bor vagy pálinka? Csülökpörkölt vagy cézársaláta?
Kerekes György: Mindent megiszom, de mindent csak mértékkel. Ha ételt kell választanom, akkor legyen inkább bélszín. Egyébként nagyon szeretek főzni, ez az egyik hobbim. Csak utána ne kéne mosogatni!

Cívishír: Vajon mit főz ki Marco Rossi, hogy kijusson a fociválogatottunk a 2020-as Európa-bajnokságra?
Kerekes György: Rossit nagyon jó edzőnek tartom, de abból főz, amije van, és az nem éppen a legjobb anyag. Mindenesetre látok reális esélyt a sikerre, hiszen a bolgárok sincsenek a csúcson, láttam, ahogy kaptak egy hatost az angoloktól, illetve hazai pályán az Izland-Románia győztese sem verhetetlen. Én azt mondom, kijutunk az EB-re!

Cs. Bereczki Attila

 

Szóljon hozzá!

Hirdetés