Debreceni 21-es: Kozák Luca, aki a cívisvárost választotta Amerika helyett

Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet. Ezúttal a világ 13. legjobb női gátfutójától, az olimpiára készülő Kozák Lucától.

Cívishír: A dohai világbajnokság óta aligha lehet bárkinek is kétsége, hogy a mainstream sportágakat tekintve te vagy Debrecen első számú sportolója. Miként tekinthetsz vissza erre a sűrű idényre?
Kozák Luca: Érdekes, ezt az esztendőt nem igazán éreztem teljesnek, az atlétikai világbajnokságon való középdöntős részvételemmel együtt sem. Nagy hullámvölgyet is át kellett vészelnem, ami komolyan meghatározta az idényemet. Ez volt például az első év, amikor nem futottam egyéni csúcsot.

Cívishír: Egy világbajnoki 13. helyezett ne legyen ennyire szerény!
Kozák Luca: Nem szerénység kérdése, próbálom mindig reálisan értékelni a helyzetet. A 2013-as ifjúsági világbajnokság óta folyamatosan, szépen fejlődtem, évről évre feljebb léptem egy lépcsőfokot. A 2019-et úgy kezdtem, hogy a glasgow-i Európa-bajnoki elődöntő után kibicsaklott a bokám…

Cívishír: Ne is mond, láttuk a televízió élő közvetítésében! Rossz gúnyt űztek belőled az égiek, mi erre gondoltunk. Hogyan sikerült feldolgozni egy ilyen fatális szerencsétlenséget?
Kozák Luca: Nagyon nehéz volt azon túllendülni, hogy nem állhattam rajthoz az Európa-bajnoki döntőben, amikor tudatosult bennem, elsírtam magam a szállodai szobában, de úgy, hogy senki se lássa. Ez az eset rányomta egy kicsi a bélyegét a szabadpályás idényemre is, ezért nem tudtam egyéni csúcsot futni 100 gáton. A végére azért szerencsére minden jóra fordult, hiszen a dohai világbajnokságon középdöntő futhattam, összességében pedig a 13. helyen végeztem, és már-már a márciusi sérülésem előtti formámat idéztem. Ebben természetesen nagy szerepe volt az edzőmnek, Suba Lászlónak is, aki a formaidőzítés nagymestere.

Luca futamgyőzelme, magyar rekordja, majd sérülése Glasgow-ban:

Cívishír: Áruld el nekünk, Suba mester hogyan tette túl magát a glasgow-i traumán?
Kozák Luca: Őt jobban megviselte, mint engem. Máig azon bosszankodik és őrlődik, hogy „mindig velünk történik ilyen…”

Cívishír: Bár a glasgow-i kaland végül rosszul sült el, azért nemcsak rosszra tudunk emlékezni, hanem jóra is. A selejtezőben ugyanis Siska Xénia 34 évvel ezelőtti 8:00 másodperces rekordját döntötted meg három századdal. Milyen érzés a csúcsdöntés?
Kozák Luca: Felemelő, de én a fedettpályás 8:00 másodperces rekordot könnyebben megdönthetőnek tartottam, mint a szabadtéri 12,76-ot, amit szintén Siska Xénia tart még mindig. Ráadásul a 60 gát nem igazán a szívem csücske, én a 100 gátat szeretem.

Cívishír: Egyáltalán mit lehet szeretni a gátfutásban? Kerekes Grétának is feltettük a kérdést néhány éve: egy törékeny lány hogyan választja az atlétikát?
Kozák Luca: Nagyon sok sportot kipróbáltam. A testvéreimmel nagyon kicsi a korkülönbség közöttünk, hárman három éven belül születtünk, ezért anyáék egyszerre hordtak minket sportolni. Én például vívtam, aerobikoztam, kosaraztam is, mindenben ügyesnek bizonyultam, de valami hiányzott ahhoz, hogy igazán megfogjon. Hamar kiderült, hogy a labdaérzékem nem az igazi, de a csapatjátékosként sem tudnék komolyabban érvényesülni. Egyszer az egyik legjobb barátnőm, Szöőr-Fülöp Luca állt elő az ötlettel, hogy ő magasugró akar lenni, menjek vele. Velem voltam először atlétikai edzésen, és ott ragadtam.

Cívishír: A magasugráshoz nem voltál elég magas, így lettél gátfutó. Talált?
Kozák Luca: Tizenhárom éves lehettem, olyankor még mindenki csinál mindent. Atlétikában ebben a korban még nem lehet specializálódni egyetlen számra. Az már hamar kiderült, hogy elég gyors vagyok, ezért az első serdülő országos bajnokságon elindítottak összetettben, azaz voltak benne sprintszámok, 800 méter, távolugrás, illetve gátfutás is. A régi Puskás-stadionban rendezték a versenyt, ott futottam először gátat, egészen pontosan 80 métert, és ott ért a felismerés, hogy tudok gátazni. Kellemesen megleptem saját magamat. Harmadik lettem az összetett bajnokságon!

Cívishír: Ekkor szakadt át a gát, avagy ennyi kellett, hogy a gátfutásra specializálódj?
Kozák Luca: Nagyon sokáig még a sprintszámokban is elindultam, 100 és 200 méteren, sőt, mind a mai napig indulok néha ezeken a távokon. Igazán gátas a 2013-as ifjúsági világbajnokság évében lettem, amikor arra a következtetésre jutottunk az edzőmmel, hogy gáton könnyebb szintet futni a vb-re, de későbbiekben is könnyebb lesz a nemzetközi elitbe kerülni. Megfutottam a szintet, a világbajnokságon a 7. lettem, ami egy elég jó érvnek bizonyult arra, hogy a 100 gátra kell összpontosítanom, mert számomra ez a jó irány.

Debreceni különszám, Kozák Luca és Kerekes Gréta csatája az augusztusi ligadöntőn:

Cívishír: Régóta nagy küzdelmet vívtok Kerekes Grétával, azaz a 100 gát már évek óta két debreceni kőkemény párharcáról szól. A fejlődésed ennek a rivalizálásnak is betudható?
Kozák Luca: Nemcsak nekem, nekünk tesz jót ez a párharc, hanem az egész magyar atlétikának is, hiszen a 100 méteres gátfutás nem egyszemélyes szám. Gréti négy évvel idősebb nálam, tehát utánpótláskorúként nem versenyezhettem vele, aztán ő évekig Amerikában tanult és edzett, így sokáig nem találkoztunk a pályán. Amikor 2016-ban hazajött, akkor kezdtem belenőni a felnőtt mezőnybe, és azt hiszem, kölcsönösen jót tettünk egymásnak, igazi presztízscsatákat vívtunk és nagyszerű időket futottunk. A magyar atlétikában sajnos ritkaság az ilyen, a legtöbb számban van egy kimagasló egyéniség, aki félgőzzel is nyeri a hazai versenyeket. Az is nagyon ritka, hogy egy számban két magyar jusson ki világversenyre, mi Grétivel megcsináltuk ezt a dohai világbajnokságon.

Cívishír: Mit érzel, amikor a nagy világversenyeken szinte férfias izomzattal rendelkező vetélytársak állnak melleted a rajtnál? Ebben a sportban a nyugat-afrikai vérvonal irigylésre méltó lehet!
Kozák Luca: Kétségtelen, hogy genetikailag hátrányban vagyok néhány amerikai vagy karibi versenyzővel szemben, de a 100 méteres gátfutás inkább technikai szám, mint sprint, így ügyességgel ezek a hátrányok lefaraghatók.

Cívishír: Apropó, Amerika! A világelithez tartozó atlétákat a legtöbb egyesült államokbeli egyetem tárt karokkal várja, te azonban a Debreceni Egyetemet választottad. Nem vonz az Újvilág?
Kozák Luca: Én is nagyon sok ajánlatot kaptam Amerikából, de olyan sok rosszat hallottam róla, hogy nem vágtam bele. Nagyon sok atléta ment ki tanulni és sportolni, ahogy Kerekes Gréta is, illetve az ő korosztályából szinte mindenki, de én senkin nem láttam a fejlődés jelét, vagyis éppen ellenkezőleg, szakmai szempontból a leépülés volt jellemző ezekre az atlétákra. Egy volt barátom révén is beleláttam az amerikai életbe, nem nekem való. Debrecenben ráadásul minden feltétel adott a tanuláshoz és a sportoláshoz, miért is mennék innen bárhová?

Cívishír: Az olimpia lázában égsz már?
Kozák Luca: Jövőre nyilvánvalóan a tokiói olimpia lesz a fő verseny, de azért még egy Európa-bajnokságot is rendeznek Párizsban, mégpedig az olimpia után két héttel. Erre a két versenyre időzítünk minden az edzőmmel, remélem, elkerülnek a sérülések, és akkor az elvárásaimnak megfelelően fogok szerepelni.

Cívishír: Nyugtass meg, hogy mindenképpen ott leszel Tokióban, azaz ezúttal végre lesz egy debreceni olimpikonunk, aki itt él, itt edz, akit a helyi utánpótlás nevelt ki!
Kozák Luca: A kvalifikációt megvariálták egy kicsit, most már nem pusztén egy előre meghatározott szintet kell teljesíteni, mint például legutóbb Rióban, ahová 13.00-át kellett futni 100 gáton. Most öt eredményt alapján állítanak fel egy világranglistán, és pluszpontokat lehet szerezni azzal, ha a különböző versenyen jó helyen végez az ember. Szint most is van, 12.84 mp, az én egyéni csúcsom 12.86, tehát nagyon közel vagyok hozzá, és nagyon remélem, Tokióig sikerült megfutnom. Ha most lenne az olimpia, a világranglista alapján simán kvótás lennék, hiszen a 18-20. helyen állok. Tokióban negyven 100 gátas állhat rajthoz, az eredményeim alapján minden valószínűség szerint ott lehetek az olimpián, még akkor is, ha nem érem el a szintidőt. Most úgy áll a helyzet, hogy nincs az az isten, aki távol tudna tartani a tokiói olimpiától.

Cívishír: Mesélj arról, milyen a tanyasi élet?
Kozák Luca: Én a debreceni belvárosban nőttem fel, de néhány éve a család kiköltözött egy városhoz közeli kertségbe. Nem klasszikus tanya a miénk, de annyi állat azért van, hogy húsért és tojásért nem kell a boltba menni. Mindenben szoktam segíteni a családnak a ház körül, de a csirkét nem vágom le, ahhoz nincs erőm!

Luca a köztévé sportcsatornájának riportjában:

Cívishír: Cézársaláta vagy csülökpörkölt? Mit eszik egy élsportoló?
Kozák Luca: Legyen inkább marhalábszár-pörkölt! Próbálok odafigyelni, mit eszem, nyilván a sportolók táplálkozási irányelveit követve, de nem esem pánikba, ha néha becsúszik olyan is, ami nem kéne, vagy ami nem ajánlott. Igyekszem változatosan táplálkozni, tésztákat, zöldségeket és húst is fogyasztok. Korántsem annyira szigorú az étrendem, mint például egy testépítőnek, és szerencsés alkat vagyok, hiszen nem szöknek fel rám könnyen a kilók.

Cívishír: Sör, bor vagy pálinka? A nagy győzelmeidet mivel ünnepled?
Kozák Luca: A versenyek után általában megiszom egy sört, egyébként fröccsözni szoktam.

Cívishír: Egy hosszú, kemény edzőtáborozás során esténként milyen jó olvasnivaló kapcsol ki?
Kozák Luca: Mindig viszek könyvet az edzőtáborba, például Milan Kunderától A lét elviselhetetlen könnyűsége állandó utazótársam. Sajnos ritkán jut időm olvasásni, mert az edzéseken túli időt vagy tanulással, vagy pedig alvással töltöm. 

Cívishír: Ha film, akkor keserédes dráma vagy romantikus vígjáték?
Kozák Luca: Romantikus vígjáték.

Cívishír: Mi a legjobb Debrecenben, ha nálad még Amerika sem rúghat labdába?
Kozák Luca: A kényelem, amit Debrecenben élvezni lehet, nem úgy, mint mondjuk Budapesten, ahol szintén nem tudnám elképzelni az életem. Debrecenben mindenre lehetőség van, akár tanulni, sportolni vagy dolgozni akar az ember, mégis családias a környezet, az egész város.

Cívishír: Van az a pénz, amiért elhagynád Debrecent?
Kozák Luca: Hozhat komoly fordulatokat a sors, de én most nagyon szépen el tudom képzelni magam az életem végéig Debrecenben.

Cívishír: Csatlakoztál Baji Balázshoz, aki az akciójával a budapesti atlétikai stadion megépüléséért és a 2023-as világbajnokság megrendezéséért kampányol. Úgy érzitek, rosszul jött a sportágnak az, hogy változott a főpolgármester személye?
Kozák Luca: Politikai kérdésekben nem nyilvánulok meg, nem is foglalkozom politikával, csak szeretnék tisztán látni. Sokan elbizonytalanodtak a sportágban, nem tudják, most mi lesz a megígért fejlesztésekkel. Azért csatlakoztam a kampányhoz, mert egyetértek az üzenetével: nemcsak magunknak, atlétáknak lenne jó egy atlétikai centrum felépítése, hanem az egész országnak. Az atlétikai vb a világ harmadik legnagyobb sporteseménye, óriási presztízs a megrendezése, ránk figyelne az egész világ. Jómagam 26 évemmel a legideálisabb versenyzői kort taposnám, és a vb-döntő akkor hátha nem csak egy álom lenne!

Cs. Bereczki Attila

[Beillesztett cikk: Ő most az első számú debreceni sportoló, nem férhet hozzá semmi kétség!]