A bokszoló dandártábornokkal a szakmai sikerekről és az élet súlyos pofonjairól

Cívishír: Az önéletrajza nem akármilyen vándoréletről tanúskodik. Székesfehérvár, Szolnok, Mezőtúr, Hódmezővásárhely, Koszovó, Bosznia, Afganisztán, és a sor még aligha teljes. Debrecen végállomás?
Szloszjár Balázs: Egyáltalán nem, meghatározott időre szól a kinevezésem a Bocskai dandár élére, és majd az elöljáróim döntik el, hogy hol folytatom tovább. Mindenesetre nagyon szeretném, leginkább szakmai szempontból, hogy 2022-ig maradjak, hiszen a Bocskai dandár komoly feladatok előtt áll, felemelő érzés lenne ebből a székből úgy felállni, hogy azokat én vezényeltem le.

Cívishír: Nocsak, mire készül a Bocskai dandár?
Szloszjár Balázs: Ez civilek számára talán nem annyira érdekes, nekünk, katonáknak fontos, átalakul, végbe megy a teljes honvédség modernizációja.

Cívishír: A Bocskai dandár a magyar honvédség legnagyobb szárazföldi szervezete. Mit kell tudni ahhoz, hogy felhívja a vezérkari főnök vagy a honvédelmi miniszter, és közölje: Bajtárs, Debrecenbe kéne menni!
Szloszjár Balázs: A dandárparancsnokokat a legfelső katonai vezetés választja ki, majd a honvédelmi miniszter terjeszti fel az államfőnek a tábornoki kinevezésre. Szükséges egy ilyen pozícióhoz a szakmai előmenetel, illetve a megkövetelt felsőfokú végzettségek, nyelvvizsgák, a missziókban eltöltött idő, az ott szerzett gyakorlat. A legfontosabb azonban a bizalom. Amikor komolyabb átalakulás megy végbe egy szervezetnél, annak óhatatlanul vannak személyi vonatkozásai is. Idén januárban a megalakult a Magyar Honvédség Parancsnoksága, újjászerveződött a honvédelmi vezetés rendszere. Bíznak bennem, ami rendkívül megtisztelő. Egyébként, ha arra kérnek egy magyar katonát, hogy a Bocskai dandár parancsnoka legyen, akkor arra nem mond nemet!

Cívishír: Mondhatjuk, hogy kinevezték debrecenivé?
Szloszjár Balázs: Mondhatjuk. Hivatalosan idén január 15-én álltam szolgálatba, de már január 2-án ide költöztem, hogy felmérjem a terepet.

Cívishír: Bizonyára a várost is felmérte már. Hogy tetszik?
Szloszjár Balázs. Tényleg nagyon megszerettem a várost, és ezt nem a megkövetelt udvariasság mondatja velem. Júniusban már a feleségem is ide tudott költözni, most már ő is itt dolgozik, azóta teljes a harmónia. Korábban is gyakran megfordultam Debrecenben, de a várost nem ismertem. Amikor Hódmezővásárhelyen szolgáltam, többször jártunk itt, de a laktanya és a hadházi lőtér között ingáztam. Az azonban örök emlék, hogy az első afganisztáni misszióra itt, a Kossuth téren esküdtünk fel, majd az Aranybika szállóban rendezték az állófogadást.

Cívishír: Afganisztánban nézett szembe a halállal, volt életveszélyben, azaz harci helyzetben?
Szloszjár Balázs: A harci helyzet tág fogalom, én személyesen nem harcoltam közvetlenül az ellenséggel, de két tűz közé azért többször kerültünk. Sok mindent megúsztunk, azt kell mondanom, egyszer például egy pokolgépes merényletet, nem sokkal előttünk robbant a bomba, csak a szerencsének köszönhettük, hogy közülünk senki sem sérült meg.

Cívishír: Egy magyar miért éppen Afganisztánba megy, amikor itt van nekünk Koszovó, amely a béke szigete ahhoz képest?
Szloszjár Balázs: Eleinte Koszovóban durvább volt a helyzet, mint most Afganisztánban. Olyan volt, mint Saigon a vietnami háború idején: mindenki lőtt mindenkire. Ebben a hangulatban kellett felépítenünk egy tábort, ami igazán nagy kihívást jelentett. Ma már más a helyzet Koszovóban, köszönhetően a nemzetközi békefenntartóknak, azonban a feszült politikai helyzet és a komplex katonai feladatok miatt ma sem egyszerű ott szolgálni. Afganisztán is még mindig nehéz terep.

Cívishír: A magyar katonát mi hajtja, amikor a mudzsahedinek földjére merészkedik, a kalandvágy vagy a pénz?
Szloszjár Balázs: Eleinte mindenkit más hajt. Van, akit a hivatás, de van, akit csak a pénz és a kaland, és van, akit mindhárom. Egy idő után azonban mindenkinél rutinszerűvé válik ez az életforma, mindenki azonosul a küldetéssel, és ez a varázsa egy missziónak, ha lehet ilyet mondani.

Cívishír: Ha kisebbre nő, most talán egy Gripennel őrizné Magyarország légterét. A honvédség holnapjáról tudni, hogy vadászpilóta szeretett volna lenni.
Szloszjár Balázs: A szolnoki katonai kollégiumban jártam, ott képezték ki még a rendszerváltás környékén a pilótákat. Én is megtanultam a vitorlázórepülést, de a vízválasztó az orvosi alkalmassági vizsga volt harmadikban. A 186 centis magasságom, illetve a balkezességem miatt alkalmatlannak bizonyultam.

Cívishír: Súlyos kirekesztés?
Szloszjár Balázs: Természetesen nem az. Akkor azzal indokolták nekem, hogy a gépeket jobbkezesekre tervezik, és a balkezesek emiatt gyakran átkapkodnak a műszerfalon, ami veszélyt rejt magában. A magasság pedig azért lényeges, mert például a katapultálás bizonyos gerinchosszúság fölött súlyos sérülést okozhat.

Cívishír: Manapság a repülés iránti vágyát kiéli valahol?
Szloszjár Balázs: Nem repültem a szolnoki kollégium óta. Itt a kollégák ajánlották, hogy a Hajdúszoboszlón van egy olyan klub, amelynek a kötelékében lehet vitorlázni, de köszönöm, nem élek a lehetőséggel. Régi vágy, elmúlt már.

Cívishír: Nem kell merengenie a múlton, hiszen alig 47 éves, és ország legnagyobb szárazföldi hadtestének a parancsoka! A tábornoki karban még szinte kölyök?
Szloszjár Balázs: Nyilván a fiatalabbak közé tartozom, de nem rendkívüli, hogy ebben a korban valaki tábornoki kinevezést kap. Ennek a dandárnak például már volt 38 éves parancsnoka is, de a jelenlegi honvédelmi miniszter úr, Benkő Tibor is egy picit fiatalabb volt, amikor 2001-ben a Bocskai dandár parancsnoka lett, mint én most. Nem szaladtam előre túlságosan, végigjártam a ranglétrát, a beosztásokat. Nem vagyok már kölyök, de azért még fiatalnak érzem magam!

Cívishír: A magyar honvédség ma milyen karrierlehetőséget kínál a fiataloknak? Gyere, fiam, 47 évesen te is tábornok lehetsz?
Szloszjár Balázs: Akár azt is, de más lehetőségek is vannak. Szívesen látjuk azokat is, akik nem a teljes életüket szentelik a honvédségnek, hanem csak néhány év szolgálatot vállalnak kalandvágyból. Nem rossz a fizetés, és nálunk olyanokat lehet látni, tanulni, amit máshol nem. Az altiszti állományunkhoz már iskolát kell végezni. Nekik egy alacsonyabb szintű vezető szerepük van, de nagyon fontosak a honvédség életében. Itt egy őrmester nem ugyanazt csinálja, mint a rendőrőrmester, hiszen minimum nyolc embere van, tehát a tiszthelyettesi szakma is felelősséggel jár. A fiataloknak megvan a lehetőségük arra is, hogy mondjuk az itteni, Kratochvil honvéd középiskola után elvégezzék a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, és már eleve tisztként kezdjék a katonai pályát. Utána már rátermettség, szerencse és tapasztalat kérdése, hogy ki mire viszi.

Cívishír: Egy civil aligha tudja, mi a konkrét feladata a Bocskai dandár élén álló dandárparancsnoknak. Beavatna minket a munka rejtelmeibe?
Szloszjár Balázs: Ha nincs extrém eset, amilyen például egy hadgyakorlat, vagy nemzeti ünnep, akkor van egy sztenderd munkarendem. Ez sok vezetői értekezletet tartalmaz, itt határozzuk meg a feladatokat, akár a napi rutinmunkára, akár többhetes, hónapos időintervallumú teendőkre vonatkozóan. A gyakorlatok idején kiköltözünk a különböző helyszínekre, ezeket általában valamilyen megmérettetés zárja. A missziókra történő felkészítés is fontos eleme a munkánknak, bár abban személyesen én már nem veszek részt, a nyolc külföldi szolgálat nekem éppen elég volt. Nekem a társadalmi kapcsolatok ápolása, építése is a munkaköröm, azaz a protokoll. Gyakran találkozom a város, az önkormányzat elöljáróival, más civilekkel, illetve a Bocskai dandár másik fele Hódmezővásárhelyen állomásik, oda is gyakran elszólít a kötelesség.

Cívishír: A Bocskai dandár milyen harci eszközöket tudna felvonultatni, ha most csatába menne?
Szloszjár Balázs: Mi ezeket technikai eszközöknek nevezzük, és ezek zöme még mindig a szovjet hadiipar terméke, de a modernebb technika is egyre nagyobb teret hódít, immár szép Rába teherautóink is vannak, valamint egy nagyszabású beszerzés révén idén kerültek hozzánk CZ gépkarabélyok és még Skorpió géppisztolyokat is kaptunk, tehát lassan, de szépen fejlődünk. Nálunk nehéztechnika, azaz harckocsik és tüzérségi eszközök nincsenek, illetve a számuk elenyésző.

Cívishír: Az elavult technikának volt köze a katonai konvoj augusztusi balesetéhez, amely emberéletet is követelt?
Szloszjár Balázs: Erről egyelőre nem szeretnék beszélni, jelenleg is folyik az ügyben a vizsgálat. Mindenesetre az eset megrázta a katonatársadalmat, hiszen - szerencsére - nem gyakran vesztünk el bajtársat.

Cívishír: Kormányokon átívelően hallgatjuk, hogy Magyarország nem tesz eleget a NATO-tagságának, a vállalt kötelezettségeinek, azaz kevesebbet költ honvédelemre, mint kellene. Mit szól ehhez?
Szloszjár Balázs: Ez egy erőteljesen átpolitizált téma, amibe éppen ezért nem akarok mélyen belemenni, egyébként nem is a feladatom. Annyit azonban elárulhatok: nem sok NATO-ország van, amelyik képes azt a bizonyos szintet elérni, amit a szövetségi tagság elviekben megkövetel. Magyarország és a honvédség most éppen azon fáradozik, hogy teljesítse azokat a feltételeket, amelyek megfelelnek a NATO-szerződés harmadik cikkelyében foglaltaknak, azaz felfejleszti az egyéni védelmi képességeit. Ehhez kormányzati vállalások vannak.

Cívishír: Vélhetően figyelemmel követi a világban zajló háborús eseményeket. Egy-egy fegyveres konfliktusban – mint amilyen a szír polgárháború vagy újabban a török offenzíva a kurdok ellen – pártolja valamelyik felet a meggyőződése szerint?
Szloszjár Balázs: Nagyon nehéz ezekben az ügyekben állást foglalni, illetve megítélni, hogy éppen ki a jó, ki pedig a rossz. Én is a híradásokból értesülök, és természetesen élénk érdeklődéssel követem a fejleményeket, de az a helyzet, hogy minél inkább elmélyed az ember egy konfliktusban, annál jobban látja, hogy nincsenek egyértelmű válaszok, azaz nehéz lenne pálcát törni bármelyik fél felett.

Cívishír: Testközelből is felmérhette az amerikai katonákat a missziók során. Tényleg olyanok, mint a filmeken?
Szloszjár Balázs: Ők is emberből vannak, ők is sokfélék, csak mögöttük irdatlan sok pénz és nagyon fejlett technológia áll. Nyilván profik, de a magyarok között is vannak profik. A mieink a felkészültségükkel, a rafináltságukkal, az alkalmazkodó képességükkel, a kitartásukkal a legjobbak közé sorolhatók a NATO-kontingesben. Ezt a hosszú évek tapasztalatából mondom!

Cívishír: Apropó, felkészültség! A reggeli tornákon részt vesz?
Szloszjár Balázs: Nincs már a klasszikus értelemben vett reggeli torna a honvédségnél. Itt hivatásos katonák vannak, akiknek munkaköri kötelességük a testedzés. Aki eltunyul, annak nincs helye közöttünk! Annyira nem magas a szint, amit évről évre muszáj teljesíteni, de azért kell edzeni hozzá.

Cívishír: A parancsnokra nem lehet panasz! Áruljuk el az olvasóknak, hogy a DVSC boksztermében töltődik fel esténként!
Szloszjár Balázs: Én már nagyon régóta nagy rajongója vagyok az ökölvívásnak, és égtem a vágytól, hogy kipróbálhassam, de sokáig nem volt rá lehetőségem, mígnem Vecsésen öt éve kesztyűt húzhattam. Debrecenben is megtaláltam a hobbicsapatot, és nagyon jól érzem magam. Ez nemcsak a bunyóról szól, hanem arról is, hogy egy nagyon jó társaságban tölthetem el az erre szánt időt.

Cívishír: Ismeri egyáltalán szorítón kívüli pofonokat? Az önéletrajza azt sugallja, hogy nyílegyenesen ívelt felfelé a katonai karrierje.
Szloszjár Balázs: A szorító őszinte közeg, ott kapunk is, adunk is pofonokat. Az életben azonban sokszor kiszámíthatatlanul, alattomosan jönnek a súlyos pofonok, és azokat sokkal nehezebb kiheverni. Van, aki fel sem tud belőlük állni. Nem én vagyok a világ legjobb és legnyugodtabb embere, a sok jutalom és kitüntetés mellett kaptam fenyítést is. Azok a missziók is nagy lelki traumát okoztak, amikor magyar katonák haltak meg, ilyen volt például az egyik afganisztáni küldetés, amikor két, éppen debreceni kötődésű honvéd hunyt el autóbalesetben, egy másik alkalommal pedig az orvosunkat veszítettük el. A katonai pályám a magánéletemet sem hagyta érintetlenül, az első házasságom rá is ment. Azt is nehezem dolgoztam fel.

Cívishír: Feláldozta a magánéletét a haza oltárán?
Szloszjár Balázs: Úgy 1999-től 2013-ig nagyon kemény tempót diktáltam, nyolc misszióban vettem részt, ami még csak a „nettó” távollét. Mindegyik szolgálatnak azonban van egy felkészülési időszaka, ez nagyjából további 6 hónap kiképzést jelent, gyakorlatban és elméletben. Rohamtempóban éltem akkoriban az életem, és a sok távollét ugyebár nem igazán kedvez egy párkapcsolatnak.

Cívishír: A debreceni parancsnokság már házaságkímélő küldetés?
Szloszjár Balázs: A missziós életnél ebben a tekintetben könnyebb, de nem csak ezért stabil a mostani kapcsolatom. Ez a házasságom más alapokra épül, mint az első, ráadásul én is pozitív irányban változtam az évtizedek alatt.

Cívishír: Végül árulja el, miről beszélgettek pezsgőzés közben Áder Jánossal a dandártábornoki kinevezésekor!
Szloszjár Balázs: Most csalódást kell okoznom, mert nem beszélgettünk. Gratulált a kinevezéshez, majd ő mással pezsgőzött, én pedig megint mással.

Cs. Bereczki Attila

[Beillesztett cikk: Dandártábornokká nevezte ki Áder János a debreceni parancsnokot]