Vén kutyák a játszótéren
Az Eurovíziós Dalfesztiválon Magyarországot képviselő AWS zenekar telítette meg először a Nagyszínpad előtti táncteret pénteken. Vérbeli pogót ritkán lát az ember fényes nappal. Kényelmes lett volna, ha a Dog Eat Dog követi. Megérdemelték volna, hogy méltó helyen játsszanak. Az amerikai zenekarnak azonban csak az Aréna sátor jutott, de így is tettek róla, hogy sötétedés előtt minden kutya megkapja a vacsoráját. És valóban, az ötvenéves John Connor lelkesen odadobta a vén csontot a közönségnek. A frontembert sikerült elkapni a backstage-ben, interjúnk hamarosan olvasható.
Azt továbbra sem értem, mit keres egy bulikamion a Hell nagyszínpad és az Aréna sátor között. Nagyon kell a zenét szeretni ahhoz, hogy hármat hallgassunk egyszerre. Olyan, mintha Ed Sheeran alatt egy kezdő punk zenekar és egy óvodáscsoport játszana. Valaki ekkor megkérdezi tőlem: „Jössz a Campusra?”
A HALL mosdóban – ott van a nagy élet.
Több fiatalkorút láttunk akkora pupillákkal, mint a zsebóra. Napi jó tanács: attól, hogy a vodka ezúttal nem tűnt el a vitrinből, még nem biztos, hogy meg lehet nyugodni. Ha a gyerek zsebében a lakcímkártya mellett egy felkunkorodott ötszázas lapul, akkor azért fogjunk gyanút!
Ez már valóban péntek. Zsizsegés mindenfelé. Van valami csodálatos bája annak, amikor mindenki reménytelenül próbálja társaságát megtalálni. Oda-vissza repkedő üzenetek: „Hol vagy? Pontfeltöltőnél, Borudvarnál, sárga pólóban, melyik DiVinónál, hol a dohánybolt?” A következő fesztiválra becsempészek egy jelzőrakétát.
Mondhatom-e azt, hogy voltam Alan Walker fellépésen, ha a tömeg miatt a színpadtól 100 méterre lehetett csak lélegzésre alkalmas helyet találni? Túlzás nélkül, olyan sokan voltak kíváncsiak a DJ-re, hogy azt még az űrből is lehetett látni. Mondjuk aktuális slágerekből nem túl bonyolult bulit csinálni, de azért nem volt rossz. Csak azt az idétlen maszkot ne tessék már erőltetni. Rutinosan még a fellépés vége előtt elhagyom a helyszínt, hogy az emberáradat ne sodorjon el.
Barabás Lőrinc szóló előadásán jól esik kicsit lenyugtatni az ingerközpontot. Részemről ez a tökéletes befejezése a napnak. Ahelyett, hogy ugyanazokat a köröket lefutom hajnalig, inkább elsietek a futópályán. Felülről, az úgynevezett „gyorsulósávról” lehet igazán belátni, hogy mekkora a tömeg. Integetek neki. Viszlát mára, Campuska. Még egy darabig élvezem a zenét hazafelé, a hangerő elkísér.
Hajnal László
