Csak aki magát szereti, az tud mást is

Manapság törődünk a külsőnkkel, edzünk, fodrászhoz, manikűröshöz járunk, valahogy mégis azt érezzük, hogy nincs meg az egyensúly az életünkben. Aztán jönnek az újévi fogadalmak: elsejétől nem gyújtok rá, nem eszek csokit, persze egy hét múlva már a dohányboltba vezet az út.

Változnunk kell, de sokan félnek belevágni az életmódváltásba, abba, hogy gyökeresen megváltoztassák az életüket – ad tanácsot Perge Julianna.

Lehetetlen az egyik napról a másikra gyökeresen megváltoztatni az életünket. Ez egy folyamat. Kívülről karban tartják magunkat, csak a külsőség a fontos számukra, belül viszont „rohadnak”. Ezt kell megváltoztatni, mind a gondolatainkban, mind a tetteinkben.

Két utunk van

Az egyik út, amikor felismerjük, hogy valami nem jó az életünkben és felismerjük, hogy az életünkért mi vagyunk a felelősek és akarunk tenni azért, hogy nekünk jobb legyen. De sokan csak terelnek. Mindenkinek segítenek, hangoztatják, hogy milyen jó emberek, csak épp a saját életükkel nem néznek szembe.

A másik út: ha valaki beteg lesz, nem gondolkodik el azon, hogy mivel teremtette meg azt magának. A nagy betegségeket megelőzik intő jelek. Gyakran ezek az emberek nem vállalnak felelősséget az életükért. Ha mindig mástól várjuk a segítséget, akkor csak lefelé van út.

Magunkban kell rendet rakni, vagy legalábbis elkezdeni, mert akkor jobb lesz a világ.

Mik azok a jelek, amikor azt érzi valaki, hogy nem jó úton halad?
Amikor nem jön össze semmi. Amikor valaki folyton enervált, fáradt. Ha nem sikerülnek a dolgok, ha másodjára sem sikerül, akkor el kell gondolkodni, hogy miért nem. Akkor lehet elindulni a változás felé. Egyre több harminc év körüli fiatal van, aki nem várja meg ezeket az intő jeleket, hanem tenni akarnak önmagáért és vannak, akik csak a nagy pofonokból tanulnak. Elvesztik a vagyonukat, betegek lesznek.

Egy kicsit le kellene lassulni ebben az anyagias, rohanó világban?   
Azt vallom, hogy az az ember nem tud befelé fordulni, akinek túl nagy az egója. A megérzése azt diktálja, hogy lassuljon le, de az egó bekapcsol, és felülírja ezt. Felgyorsult az idő és ezzel együtt az energiaáramlás is. Ha valakinek nincs rendben az élete, akkor nem bírja a tempót.

Ebben az elanyagiasodott világban egyre több ember keresi a boldogságot. Sokszor ezt valamilyen külső forrásból várják, pedig önmagunkban kellene keresni. Ha elkezdjük a bennünk lévő félelmeket, blokkokat felülírni, akkor előhozzuk magunkból az ősi tudást, a szeretetet.

Ez a szeretet bennünk van, csak ki kell hoznunk magunkból, ami megtanulható, hogyan hozzuk felszínre.  A szeretet egy olyan érzés, amikor egyek vagyunk. Elég tapasztalás az élet, ne kell még pluszban bántani is egymást. Nem a temetőben kell sírni, ha valaki jobb létre szenderült, hanem addig, amíg él, fogjuk meg egymás kezét és akármi történik, segítsük egymást, emeljük fel egymást.

Gyakran tapasztaljuk, hogy az emberek nem felemelni akarják a másikat, hanem eltaposni. A közösségi oldalakon olyan gyűlölettel tudják bántani egymást, sokszor ismeretlenül, ami kétségbeejtő. Miért lehet ez, és a szeretetet hogyan tudjuk megtalálni önmagunkban?

Mindenkiben ott van az ősi tudás, a szeretet, csak túl sok fájdalom éri az embert. A saját hibáit másokra vetíti ki. A szeretet és a hála energiáját tudjuk alakítani azzá, amit éppen csinálunk. Azáltal, hogy mennyire vagyok békében magammal, mennyire szeretem magam, olyan az életem.

Ha nincs bennem szeretet, akkor a másik embert sem tudom szeretni.

Ha nem tisztelem magam, a másik embert sem tudom tisztelni. Ez hatalmas hátulütője a mai rohanó világnak, hogy érzelmek nélkül taposnak át egymáson az emberek. A testvér a testvéren a vagyonért. Ebből az állapotból kell kiemelkedni, felemelkedni. Ha valaki elkezd önmagával dolgozni, elkezdi szeretni önmagát. Többfajta technikát tanítok, hogy megszeressük önmagunkat.

Már a gondolatnak teremtő ereje van, hát még a kimondott szónak.

Ahhoz, hogy az életünk megváltozzon, először a gondolatainkat kell megváltoztatni, ezáltal a cselekedeteink is megváltoznak és az életünk is megváltozik. Ha ugyanúgy gondolkodom, akkor ugyanúgy cselekszem, ugyanúgy tönkreteszem az életemet, mint eddig. Elég egetlen rossz döntés, és elkezdünk süllyedni.

Az életünk olyan, mint egy végtelen jel. Az egyik oldala a múlt, a másik a jövő. Középen van a jelen. Nekünk arra kell koncentrálni. A múltból táplálkozva a jelenben kell megteremtenünk a jövőnket. A jelen a most. A mostban kell jól éreznem magam, mert a jelenemmel a jövőmet építem.