Hirdetés

Debreceni 21-es: Herdon István, a gazdasági élet Cristiano Ronaldója

2019.04.12. 12:26

Debreceni 21-es: Herdon István, a gazdasági élet Cristiano Ronaldója
Herdon István a Cívishír szerkesztőségében (Fotó: Fogarasi Renáta)

A nagyvállalkozót nem a pénz hajtja, hanem a szakmai siker.

Hirdetés

Hirdetés

Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet. Ezúttal Herdon Istvántól, a Xanga cégcsoport első emberétől, a debreceni ipari és logisztikai parkok tulajdonosától.

Cívishír: Egy 2015-ös interjúnkban az volt a vezérfonal, hogy a „Debrecen jó hely, csak még nem tudja a befektetők többsége”. Azóta német óriások vetették meg a lábukat a cívisvárosban, a hab a tortán a BMW. Kiderült Nyugat-Európában, hogy Debrecen tényleg jó hely, ahogy azt akkor mondta?
Herdon István: Köszönhető mindez annak, hogy Debrecen óriási munkát és energiát fektetett a városmarketingbe az elmúlt tíz évben, ami által nem csak a Debrecen, hanem az egész régió fókuszba került. Ehhez nagyon sokat tett hozzá a város vezetése, továbbá a kormány is, külön gazdaságfejlesztési céget létrehozva EDC néven. Muszáj megemlíteni, hogy Szijjártó Péter már államtitkár korában is rengeteget járt külföldön, mondtam is annak idején a kollégáimnak, hogy ennek egyszer meglesz az eredménye. Mi a magunk módján dolgozunk a sikerért, évente mintegy száz céggel tárgyalunk a lehetőségekről, rengeteg potenciális befektetővel ülünk le beszélgetni, ezek nyilván nyomot hagynak. Ugyanakkor a HIPA rendszere, az állami támogatások intézménye is vonzóvá tette Magyarországot, de meg kell említeni a számunkra jó irányba mozduló külgazdasági környezetet is. Ezek együtt értékelték fel a régiónkat, azon belül pedig különösen Debrecent.

Cívishír: Debrecen mitől jobb hely, mint a környékbeli nagyvárosok?
Herdon István: Elsősorban a humánerőforrása miatt. Mi, a Xanga cégcsoport pedig ehhez hozzáadunk egy infrastrukturális hátteret, az ipari parkjainkat. A legfontosabb azonban mégiscsak a humánerőforrás, mert infrastruktúrát bárhol lehet teremteni, csak pénz kérdése, de ha nincs munkaerő, különösen magasan hozzáadott értéket képviselő munkaerő, akkor mit sem ér az infrastruktúra a befektető számára.

Cívishír: Apropó, munkaerő! A vízcsapból is az folyik, hogy munkaerőhiány van Magyarországon. Mi a helyzet Debrecenben?
Herdon István: A helyzet nem drámai, de kétségtelenül ez Debrecenre is igaz. A városunk azonban egy munkaerő-kinevelő, oktatócentruma a régiónak az egyetemével és az összes iskolájával. Itt már most lehet tudni, hogy az oktatási intézmények jövőre hány szakembert bocsátanak ki. Máshol ilyennel nem számolhatnak, ez Debrecen varázsa.

Cívishír: A magunkfajta debreceni kisember azonban nap mint azzal szembesül, hogy nincs villanyszerelő, burkoló, festő, víz-gázszerelő, vagy legalábbis kínkeserves szakembert találni, ha gond adódik otthon. Kihez forduljunk?
Herdon István: Ez sajnos általános jelenség ebben a régióban. Romániában például hiába olcsóbb a munkaerő a Magyarországinál is, nem annyira vonzó a befektetők számára, mert még nagyobb a szakemberhiány. Én abban bízom, hogy mivel sokat változott a munkaerőpiaci mobilitás ebben a régióban az elmúlt tíz évben, előbb-utóbb a helyére kerül minden és mindenki. Debrecen amiatt is kedvező helyzetben van, mert rengeteg cég települt ide, a jövedelmek szinte rohamtempóban növekednek, tehát vonzó a munkaerő számára is. Bizonyos szakmák iránt pedig mindig is lesz kereslet, hiszen ha otthon elromlik a kazán, azt a gyárakba telepített robotok nem tudják megjavítani. Így a kazánszerelők munkája is felértékelődik anyagi szempontból, nem csak a gyárakban dolgozóké.

Cívishír: Vajon meddig emelkedhetnek a bérek, hogy továbbra is vonzók legyünk a profitot hajszoló külföldi befektetők számára?
Herdon István: Erre nincs recept. Ha a munkavállaló szempontjából nézem, akkor még mindig rendkívül alacsonyak a bérek, de a vállalkozói oldalról tekintve mindig aggasztó, hogy emelkednek a jövedelmek. Ez egy ördögi kör. Most mindenesetre kétszámjegyű mértékben növekednek évente a bérek, ami tény, és ez a vállalatok növekedésének biztosan nem tesz jót.

Cívishír: Mennyi az annyi? A debreceni ipari parkokban hogy keresnek a dolgozók?
Herdon István: Nekem erről, külön az ipari parkra vonatkozóan nincs pontos adatom, az ipari parkban nem nyilvánosak a béradatok, csak a statisztikai átlagokra tudunk hagyatkozni. Annyit azonban tudok, hogy az átlagosnál magasabb hozzáadott értékű munkát igénylő termelés zajlik. Ez már csak a vállalatok profiljából, gazdasági adataiból is látszik.  Vagy például abból, hogy az ott dolgozók több mint fele diplomás munkaerő. Szerintem az átlagosnál jóval magasabb bért keresnek a dolgozók a debreceni ipari parkokban működő cégeknél.

Herdon István (balra) Papp László polgármester, Barcsa Lajos alpolgármester és Jürgen Schröerrel társaságában a német Robert Bürkle gépgyártó vállalat debreceni gyárának alapkőletételén   (Fotó: Cívishír)
 

Cívishír: ThyssenKrupp, Continental, Krones, BMW – hogy csak a legújabb nagy „fogásokat” említsük. Debrecen révbe ért?
Herdon István: Valamilyen szinten révbe ért, de ez még akkor is csak a kezdet. Ugyanis még mindig nagyon sok minden hiányzik, például a professzionális logisztika. Ezen a téren elengedhetetlennek tartok egy nagy és látványos növekedést a jövőben. Az említett nagynevű cégek miatt a várakozásaim szerint ide fognak költözni azon szolgáltatók, akik most még nincsenek jelen Debrecenben, hanem Budapestről szolgálják ki az egész Kelet-Magyarországot, de meggyőződésem, hogy ezeknek a nagy vállalatoknak az igényeit a jövőben nem lehet Budapestről kielégíteni, helyben kell megoldani a logisztikát.

Cívishír: Azt mondogatják a városban, írja az országos sajtó is, hogy Herdon István és a Xanga lesz a legnagyobb nyertese a debreceni BMW-beruházásnak, mégpedig a bajor óriást kiszolgálni hivatott, az ipari parkokba települő további multik által. Mit gondol?
Herdon István: Szerintem nem én, nem a Xanga, hanem Debrecen lesz a BMW-beruházás legnagyobb nyertese. Számunkra ez kétségtelenül egy lehetőség, majd kiderül, hogy mennyire tudjuk kihasználni. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy már korántsem annyira ideális számunkra a környezet, mint korábban, mert az építkezési költségek drasztikus emelkedése miatt már nem tudunk olyan kedvező árajánlattal élni a befektetők felé, mint néhány évvel ezelőtt. Nem adhatjuk bérbe áron alul az ipari csarnokokat, elvégre egy magánvállalkozás vagyunk, a beruházásnak valahol meg kell térülnie. Ebből fakadóan a hozamaink csökkentek az elmúlt években, még azzal együtt is, hogy van egy biztos banki hátterünk az alacsony kamatok miatt. Nehéz most úgy lavírozni, hogy elkerüljük a kockázatokat és megfelelő hozamot érjünk el. A korábbi évekhez képest sokkal nagyobb a kereslet, de az építkezési költségek miatt sokkal nehezebb egy jó projektet, beruházást sikerre vinni.

Cívishír: Valami azt súgja, nem kell félteni Önöket!
Herdon István: Nekünk az a szerencsénk, hogy van egy 35 hektáros szabad területünk, amit már felfejlesztettünk, ahová elfér még százezer négyzetméternél is nagyobb ipari csarnok, az mintegy 40-50 milliárd forintnyi beruházást jelenthet. Pár évig tehát még egészen biztosan lesz munkánk. Egy ekkora szűz területhez ma már nem lenne érdemes hozzáfogni, hiszen a telekár, továbbá az infrastruktúra kiépítése annyiba kerülne, hogy nem tudnánk versenyképes ajánlatot tenni a befektetőknek.

Ipari csarnok építése a Határ úti ipari parkban  (Fotó: Xanga)
 

Cívishír: Olvasónk kötötte a lelkemre, hogy felhozzuk a „kényes” témát. A több ezer embert foglalkoztató Határ útiipari parknak egy nagy infrastrukturális hiányossága van: nem vezet oda kerékpárút a Kishegyesin, ahol biciklizni életveszély. Mit tud tenni?
Herdon István: Maximálisan támogatom az ügyet, lobbizom is érte, de van egy nálamnál is nagyobb lobbista, Ábrahám László, a National Instruments igazgatója. Amikor csak tudjuk, puhítjuk az illetékeseket, úgy tudom, a szándék megvan a kerékpárút megépítésére. Hadd jegyezzem meg, hogy az ipari parkon belül mindenhol kerékpársávokat alakítottunk ki, ami bizonyítja elkötelezettségünk.

Cívishír: A cégének üzemeltetőként jelentős szerepe volt abban, hogy a debreceni reptér „szárnyakat kapott”, de nemrég visszaadták a kulcsot az önkormányzatnak. Nyilvánvaló, hogy ha nincs a reptér, akkor ma nem lenne Krones és BMW, de a többi sem. Mindig nagy lelkesedéssel, szenvedéllyel beszélt a reptér üzemeltetéséről, fejlesztéséről. Most azt érzi, mint egy gyerek, akinek elvették a játékát?
Herdon István: Sokan teszik fel ezt a kérdést nekem. Az az igazság, hogy valóban érzelmileg élem meg, és mi tovább dolgozunk a reptérfejlesztésen, hiszen – kisebbségi részesedéssel – továbbra is tulajdonosok maradtunk. Hiszem azt, hogy a reptéren a jövőben is óriási fejlődés következik be. Amikor átvettük, azt vizionáltuk, hogy a munkánk az egész régió gazdasági életének sorsát határozza meg. Tízéves szívós munkát jelentett, nagyon szorosan együttműködve a városvezetéssel és az állammal. A polgármesterünkkel már tíz éve ugyanazt gondoltuk a repülőtér kapcsán, ezért törésmentesen tudtunk együtt dolgozni. Már a legelején az volt a víziónk, hogy a debreceni repülőtér a régió kapuja, amivel a város felírja magát a nemzetközi térképre, és lám, ez az elmúlt tíz évben értelmet nyert, megmutatta a különbséget Debrecen és Miskolc, vagy éppen Szeged között. Ebbe a pozícióba eljutni sok örömmel, de több nehézséggel is járt, ajtókat kellett rugdosni, ablakokon bemászni, de a végeredmény a lényeg: ma már Európa-szerte tudják, hogy Debrecen elérhető légi úton, és ebből a szempontból baromira érdektelen, hogy a repülőtér üzemeltetése éppen milyen struktúrában működik.

Cívishír: Legyőztük Miskolcot és Szegedet. Akkor ki vagy mi a vetélytárs?
Herdon István: A repülőterünk tényleg sikersztori, innen már az évi egymillió utas szerintem már papírforma, vagyis idő kérdése. Debrecen továbbá az infrastruktúrájával, az ide települt nagyvállalataival, az egyetemével már nyerésre áll, de ha egy jóval nagyobb, Kelet-Európai régióban gondolkodunk, akkor még van verseny, nem is kicsi. Egy külföldi befektető ugyanis nagyobb „méretekben” gondolkodik. Lengyelország például igazán versenyképes, mondjuk Wroclav és régiója, s ahogy én látom, Románia már kevésbé. Az infrastruktúra és a humánerőforrás a két legfontosabb szempont egy befektető számára. Mind a kettőben sokkal jobban állunk, mint Románia. A mi legnagyobb riválisaink egyértelműen a lengyel régiók. Ha valami oknál fogva – a tapasztalatom szerint – nem Debrecent választja egy befektető, akkor megy Lengyelországba, nem Romániába, de nem is Nyíregyházára. Természetesen nem jön, nem jöhet mindenki Debrecenbe, mert nem mindenkinek van szüksége arra az infrastrukturális fejlettségre, ami a mi ipari parkjainkban rendelkezésre áll, így nem szükséges kifizetnie az azzal arányos magasabb árakat. Mindenki számára van optimális helyszín, mi a magas hozzáadott értékű munkához kínálunk lehetőséget.

Cívishír: Eljön egyszer az idő, amikor Herdon István hátradől, és azt mondja, hogy itt a vége, élvezem az életet, a munka gyümölcsét, a gazdagságot?
Herdon István: Nekem minden reggel van egy ötletem, amikor felébredek. Általában délig rágódom rajta, és ha délutánig is megmarad a fejemben, akkor komolyabban kezdek foglalkozni vele. Nekem ez nem munka, hanem élvezet, szórakozás.

Cívishír: Milliárdokkal szórakozni meglehetősen stresszes lehet. Hol ereszti ki a gőzt?
Herdon István: Gyakran szaunázom, relaxálok, belül, magamban vezetem le a feszültséget. Volt egy hobbim, az autók, kipróbáltam sokat, majd vettem is néhányat, de mostanában a stresszes környezet miatt ez is frusztrál. Semmi kirívó nincs az életemben. Nincs extrém, költséges hóbortom, nem is iszom.

Cívishír: Gondoskodik az utánpótlásról? El tudjuk képzelni, hogy a gyerekei már az oviban profin monopolyztak…
A gyerekeinket szabadon neveljük a feleségemmel, nem erőltetjük rájuk a saját elképzeléseinket, bármilyen szakmát is választanak, lényeg, hogy azt jól és lelkesedéssel csinálják. A fiam joghallgató, amennyire az ideje engedi, bekapcsolódik a cég munkájába. Kiemelkedők a tanulmányi eredményei, manapság magas az elvárás az egyetemeken. Néha azt érzem, hogy a sok tanulás az apa-fia kapcsolat rovására megy. A gimnazista lányokkal is nagy szerencsém van, ők is jól tanulnak, szorgalmasak. Mindannyian sportolnak vagy sportoltak. A fiam hokizott, a nagyobbik lányom 16 éves koráig műkorcsolyázott, ami egy kőkemény sport, és éveken keresztül már akkor végzett reggel az első edzéssel, az iskola előtt, amikor én felkeltem. Ő most áll a felvételi előtt. A kicsi még éli a boldog gimnazisták életét, és kosarazik, amit nagyon szeret, és aminek nagyon örülök, mert a sport személyiségfejlesztő hatását nagyon fontosnak tartom.

Cívishír: Igaz, a pletyka, hogy Debrecen egyik leggazdagabb, legsikeresebb üzletembereként nincs titkárnője?
Herdon István: Nincs, és nem is volt soha! Illetve van, a digitális technika, a telefonom és a tabletem. Bevallom: a kávéscsészét magam után nem mosom el, de valaki mindig megteszi, nem titkárnő, mert olyan ugyebár nincs, egyébként tízfős csapattal dolgozom szorosan, mindenki gyakorlatias mérnökember, nincs is szükség titkárságra. A befektetőkkel is mindig személyesen tárgyalok.

Cívishír: Mi a legjobb Debrecenben, illetve mi a legrosszabb?
Herdon István: A főtér komoly rangot és hangulatot adott a városnak, amikor megépült. Nekem hiányzik a Cívis Korzó, remélem, újra divatba jönnek a polgári délutánok! Elmesélek egy érdekes történetet. A kétezres évek elején jött Debrecenbe a belga Bumet, de nem akárhogy! A cégünk – akkor csak mint tanácsadó – azt kapta feladatául, hogy keressünk a keleti régióban egy alkalmas helyet a beruházásra. Bejártuk – többek között – Nyíregyházát, Nagykállót, Mátészalkát, végül Debrecenben, az Aranybikában tartottuk a záró vacsorát. Amikor leparkoltunk, a tulajdonos – aki Kanadából települt haza Európába –, szétnézett az új debreceni főtéren, majd attól elragadtatva azt mondta a cége igazgatójának: itt lesz az új gyárunk, ebben a városban! Rosszat mondani nem igazán tudok, csak közhelyeket puffogtatni, mint a közlekedési dugók, a tisztaság, a bürokrácia.

Cívishír: Ki a legjobb fej Debrecenben, akire ikonként tekint?
Herdon István: Nagyon sok ilyen embert ismerek Debrecenben. Úgy vagyok vele, hogy azt a tulajdonságot, ami hiányzik belőlem, azt másokban csodálom.  Ezért én politikusokat is őszintén csodálok, tényleg, mert sosem tudnék az ő helyükbe lépni. Debrecenben sok olyan szereplő van a gazdasági életben is, akikre felnézek, sok ilyen partnerem van, konkrét nevet inkább nem említek. Annyira gazdag ez a város kis- és nagyvállalkozókban, egyetemi nagyságokban, hogy sok mindenkire rá lehet csodálkozni.

Cívishír: Mit fogyaszt a debreceni gazdasági élet motorjaként is emlegetett Herdon István ébredés után?
Minden reggel a sajtót, különösen a gazdasági témájú cikkeket, hogy képben legyek, a kocsiban meghallgatom a híreket, a zene pedig nem csak jó hatással van a közérzetemre, hanem még befolyásolni is tudja a belső viszonyaimat. Az alkalom szüli, mikor milyen zenét hallgatok. Gyerekkoromban zongoráztam, szeretem a komolyzenét is, de meghallgatom a legmodernebb számokat is.

Cívishír: Sör, bor vagy pálinka? Cézársaláta vagy csülökpörkölt?
Herdon István: Szabolcsi születésű gyerek vagyok, tehát ha ritkán iszom, akkor pálinkát, bort csak elvétve, sört pedig egyáltalán nem. Sajnos a magas cukorszintem miatt diétáznom kell, tehát cézársalátát eszem, miközben csülökre gondolok.

Cívishír: Tippeljen! Hova sorolják idén a leggazdagabb magyarokat listázó gazdasági portálok, médiumok? Megdől az egyéni csúcs, a 38. hely?
Herdon István: Az iparági fókuszoktól változik a szempont, ami alapján számolnak, és állítják fel ezeket a listákat. Sokan sokáig nem is tudták, mi van az FAG és a National Instruments mögött, nem láttak mögé, azt hitték, annyiból áll a debreceni ipari park. Több prominens ember is meglepődött, amikor bejárta a területet. Ezeken a listákon elfoglalt pozíció azt jelenti számomra, hogy most már értékelik azt a munkát, amit húsz éve végzünk Debrecenben. És ha már a listáknál tartunk, számolni kell velünk hosszabb távon is, hiszen több projektünk is fut éppen. Lehet, hogy a következő évtizedben évi egy üzemcsarnokot építünk, de lehet, hogy hármat, akkor pedig tíz év múlva harminccal lesz több, mint most. Amit az aktivitásunk legelején építettünk, már megtérült, finanszírozni tudunk belőle újabbakat. Mi mindig is hosszú távra tervezünk, nem egy nap alatt akartunk meggazdagodni. Engem nem a pénz hajt, és végképp nem az, hogy listákra felkerüljek, hanem egy projekt sikeres megvalósítása, amit vagy értékelnek a listázók, vagy nem, a mi kedélyállapotunkra az nincs hatással.

Cs. Bereczki Attila

DebrecengazdaságHerdon István

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.