Még nem tudni, kinek fog fájni a debreceni erőszak

Fenékbe feldugott revolver, leszbikus anya, pinanyalás, vérpisilés, kivered nekem, baszdmegelés, elélvezés hiányában fájó farok, maszturbálás, szarfaszúság, 12 éves lány megbaszása, heréjüknél fogva fellógatott fiúk, kurvák, buzik – erről is szól a Csokonai Nemzeti Színház stúdiószínházának február 20-tól műsorra tűzött darabja, ráadásul konkrétan ezekkel a szavakkal. Ezt onnan tudjuk, hogy a szövegkönyv már a próbák alatt kiszivárgott. Mindez azonban csak kiragadott részlet, a megértéshez a szövegkörnyezet is szükséges. Na meg eleve a szándék.

Zajlanak a próbák

A tragikus sorsú, 28 évesen az öngyilkosságot választó angol drámaíró, Sarah Kane Szétbombázva című, 1995-ös műve az erőszak természetrajzáról szól. Mégpedig szokatlan vulgaritással. Ezért is kötik a megtekintését Debrecenben korhatárhoz: 18 év alattiak nem nézhetik meg a műfaja szerint pszeudo-realista tragédiát. Ami a színház ajánlója szerint valójában kis hétköznapi erőszak.

Sarah Kane

Ám nem mindenki szerint „kis” és nem is annyira „hétköznapi”, olyannyira, hogy például tiltakozó aláírásgyűjtés is zajlik a darab bemutatása ellen. Mint lejjebb kiderül, ettől – persze – még nem veszik le műsorról.

Ha maga a témaválasztás nem is, a darab nyelvezete még azoknál a színházba járóknál is kiverheti a biztosítékot, akik értik az új idők szelét, nyitottabbak a modern darabokra és nem rezzennek össze, ha a kocsmai szlenget a nézőtéren hallják.

Kulcskérdések

Újfajta formanyelv? Szándékolt sokkolás? Kísérlet? Vagy „csak” a való élet? Erről kérdeztük a színház mostani és egyik korábbi igazgatóját, valamint egy külön interjúban a Szétbombázva rendezőjét, Bethlenfalvy Ádámot. A patinás, 154 éves játszóhelyet fenntartó helyi önkormányzatot pedig annak okán, hogy

• egyeztet-e az évad bemutatóiról a színház vezetősége a városházával 
• belefér-e egy ilyen nyelvezetű darab előadása annak a – számos kulturális értékkel rendelkező – városnak az értékrendjébe, amelyik az Európa Kulturális Fővárosa címére pályázott? 
• elvárható-e az, hogy kontrollt gyakoroljon a városvezetés olyan esetekben, amikor az intézménnyel együtt akár Debrecen jó hírét is kockára tehetik?
• Vagyis: beleszólhat-e a „hatalom” a kultúrába? (Nyilván nem. De miért nem?)

A városvezetés ízlése nem mérvadó

A színház évadtervének, előadásainak összeállítását színház-szakmai ügynek tekintjük, annak összeállítása, a mindenkori igazgató és a színházi vezetés felelősségi körébe tartozik. Egy-egy előadás műsorra tűzése vagy annak levétele az intézmény igazgatójának hatáskörébe tartozik. Korábban is voltak kritizált, kifogásolt előadások és nyilvánvalóan a jövőben is lesznek. A kritizált, vagy az úgynevezett „botránydarabok” esetében nincs városházi engedély, ezekre az előadásokra is vonatkoznak az első bekezdésben leírtak. Már nincs a városházán olyan alkalmazott, aki előzetesen kontrollálná a szövegkönyveket. A kérdések alapján az is megfogalmazható lenne, hogy a városvezetés ízlését kell-e tükröznie a színház által játszott daraboknak. Meggyőződésünk, hogy nem, ami Sarah Kane Szétbombázva című darabjára kifejezetten igaz – áll a Polgármesteri Hivatal állásfoglalásában.

„Távol áll tőlünk a megbotránkoztatás”

A merész választásról Gemza Péter a Cívishírnek azt mondta, a nemzeti színházi státuszhoz hozzátartozik a közügyek, a társadalmi problémák felvetése, terepet kell biztosítsanak a témára fogékonyaknak. – Legyen lehetőség valahol beszélni ezekről is, a stúdiószínház pedig tradicionálisan a kísérletezőbb, elemzőbb előadások helye, a nagyszínpadtól eltérő művészi tér. Tavaly a gyermekhalálozásról csináltunk erős, megosztó, nehéz előadást, az Oszkár és Rózsa Mamit, amihez feldolgozó beszélgetéseket szerveztünk. Idén, mert fontosnak tartjuk, a mindennapjainkat és a társadalmat átszövő erőszakról szeretnénk szólni hasonló, a nézőket beszélgetőpartnernek tekintő megközelítéssel. Ehhez nyújt keretet a Szétbombázva, ezért íródott – reagált a színházigazgató, hangsúlyozva, a problémákat meg kell tudni fogalmazni ahhoz, hogy gondolkodhassunk rajtuk. A megoldásukra így nyílik lehetőség – fűzte hozzá.

[Beillesztett cikk: Hol a durva szavak határa a színpadon?]

Gemza Péternek nincs személyes kötődése a darabhoz, a szerző halálának huszadik évfordulóját is csak körülménynek tekinti. – Az évad tervezésekor eldöntjük, milyen témaköröket kívánunk feszegetni, majd jönnek a darabjavaslatok. Utóbbiba természetesen belejátszik a személyes érdeklődés, az előtanulmányok, de szó sincs arról, hogy valaki önmegvalósításba kezdjen. Ez egy pontosan megtervezett folyamat. A Szétbombázva esetében is így történt, senki nem próbált lebeszélni arról, hogy megcsináljuk– reagált. Nyomatékkal megjegyezte, a Kane-darabot „semmi esetre sem a megbotránkoztatás kedvéért választották, az állt tőlük a legtávolabb”. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy nincs a műben öncélú erőszak, minden egyes éles pillanata a darab központi problematikáját járja körbe.

Gemza Péter szerint „nehéz kérdés”, hogy a választásuk még a premier előtt kivált-e bármiféle tiltakozást, ugyanis „a szövegkönyv nem egyenlő az előadással”, márpedig nem hallott még „olyan botrányról, ami a szövegkönyv alapján bukott volna ki”.

Arra vonatkozóan, hogy neki kinek kell megfelelnie, úgy felelt, nyomás ilyen értelemben nincs rajta. – Én egy széles spektrumú színházi ajánlatot szeretnék tenni a debreceni közönségnek, semmilyen műfajra sem korlátozva a palettát. Jelzem, például a februári ifjúsági bérletes programban a Mátyás királyról szóló saját mesedarab mellett a Recirquel Újcirkusz Társulat vendégjátékát is láthatják, amiért külföldön is sorban állnak a színházak.

Gemza Péter így nem is tartja aktuálisnak a felvetést, hogy bármilyen közrehatásra levennék a műsorról Sarah Kane színművét. Miután a Szétbombázva nem került be a bérletes előadások közé, a nézők maguk dönthetnek, beülnek a stúdiószínházba vagy sem.

Megjósolhatatlan a fogadtatás

A Csokonai Színház korábbi igazgatója és főrendezője, Pinczés István elmondta, gyaníthatóan nagyon szélsőséges reakciókat fog kiváltani a darab. Szerinte a mű nem azért botrány ízű, mert csúnya a nyelvezete – hiszen színpadon is és a művészetben is mindent szabad kimondani.

– Évtizedekkel ezelőtt a darab rajta volt azon a listán, melyet kollégáimmal szerettünk volna bemutatni Debrecenben, de végül egy angol darabra, a Godot-ra várvára esett a választás. Mai eszemmel már nem is kerülne listára a mű, hiszen vannak sokkal frissebb és jobb darabok. Sarah Kane művének a botrányosan, mellbevágóan, dühösen megszólaló indulatai inkább azok, amik elgondolkodtatnak engem. Ha a természet ennyire vulgáris lett körülöttünk, akkor ezeket a sérült, beteg jelenségeket valamilyen szóval, kifejezéssel meg kell nevezni. Az erőszakos cselekményeket, szexuális akciókat nyelvi környezetbe kell helyezni, ugyanakkor a valóság tükrözésének része az is, amikor a fantáziát olvasztja egy műbe a szerző. Sarah Kane főhőseinek ösztönlény megnyilvánulásai és múltbéli akcióinak jelenbeli felsorolása sokkolja még a debrecenieknél kevésbé konzervatív közönség ingerküszöbét is – mondta.

A debreceni színpadon korábban is játszottak már megosztó darabokat: a Csirkefej vagy A Gézagyerek is hatalmas siker lett, pedig repkedtek bennük a vulgáris kifejezések. Pinczés István szerint az volt a darabok sikere, hogy kitűnő, kidolgozott, hiteles színészi alakítások sora volt látható. A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel kitüntetett rendező szerint a mai magyar irodalom is használja már a köznevesített, pikáns kifejezéseket, és ha egy mű stílusértékét meg akarják tartani, akkor muszáj a trágár kifejezéseket is egy az egyben lefordítani.

– Én rendeztem az Übü király című darabot is, melynek legelső szava az, hogy szar, mégsem volt nagy felhördülés, amikor ezt kiabálta a színész, hiszen bizonyos szavak értéke rengeteget változott. A mű bemutatóján elment 40-60 ember a szünetben, s maga a színház igazgatósága úgy döntött, hogy kiveszik a bérletből, mert sok polgárpukkasztó kifejezés volt benne, amit nem néztek jó szemmel a nézők. Sarah Kane darabját experimentálisnak (kísérletinek) nevezték a kritikusok, az expresszionista stílushoz sorolták, hiszen a dramaturgia vad és agresszív, szokatlan kalandokra sarkallja a nézőt. A darab szereplőit nagyon könnyen orvosi eseteknek, mélyen depressziós figuráknak is lehetne bélyegezni. Hogy milyen lesz a fogadtatása, azt megjósolni sem lehet. Vagy kígyózni fog a sor, hogy jegyet kapjanak, vagy előadás közben felállnak és káromkodva kimennek a nézőtérről. Ha én rendezném, akkor a színészi figurákra helyezném a hangsúlyt. Bethlenfalvy Ádám – akit Kínában is dicsérnek – vakmerő vállalkozásba kezdett, hiszen egy nagyon nehéz terepen játszódó, provokáló darabot rendez. Ha kitűnő tempójú, emellett a hihetően fogadott színészi sorsok szimpátiát váltanak ki a nézőkből, akkor elfelejtődik az, milyen csúnya kifejezésekkel adták elő az életük megélt kalandjait, és akkor a közönség nagy tapssal fogja jutalmazni őket. Ha ez nem sikerül, ha a közönség kívül marad ennek a nagyon furcsa darabnak az energiakörén, akkor támadásnak és provokációnak is vélhetik.

A jelenleg Japánban dolgozó rendező elmondta, a darab férfi szereplőihez szép emlékek fűzik, többször dolgoztak együtt, így valószínűleg meg fogja nézni az előadást. Szerinte a botrány szagú színmű nagyon sok figyelmet fog fordítani a Csokonai Színházra, s éppen ez a lényeg: hogy írjanak, beszéljenek a színházról.

Szerintünk fognak.

Sarah Kane: Szétbombázva
szeudo-realista tragédia
Rendező Bethlenfalvy Ádám
Cate: Tolnai Hella
Ian: Mercs János
Katona: Papp István
Bemutató időpontja: február 20., 19 óra, Horváth Árpád Stúdiószínház
Jegyek: 1 800 forint

BCSH, FR, RaL