Matolcsy György szerint lehagyjuk a déli országokat

Matolcsy György szerint „már csak egy ideig gazdagabbak, nem sokáig” az eurozóna déli tagjai Magyarországnál, „a görögöket lehagytuk, Portugália nyakában loholunk, az olasz fejlettségi szinthez nagyon erősen közeledünk”. A jegybankelnök a mediterrán országok és Magyarország válságkezelését állította szembe egymással december 6-án a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Karán.

Az unortodox módszerek számmisztikusa az ősz elején járt a cívisvárosban, akkor a Magyar Közgazdasági Társaság vándorgyűlésén adott elő. Az általa mondottak annyira megfogták a szervezet megyei elnökét, Nábrádi András közgazdász professzort, hogy a szó szoros értelmében karon ragadta Matolcsyt, rábírva, ossza meg a nézeteit a helyi egyetemistákkal is. Csütörtökön ő vezette fel a volt gazdasági minisztert, megjegyezve, a 2016-os Befolyás-barométer szerint Matolcsy Magyarország negyedik legbefolyásosabb személye. A negyedik legbefolyásosabb személy ezt egy „ajajjal” akceptálta, majd mint a végén kiderült, az őszihez képest alaposan átszerkesztett előadással ajándékozta meg közönségét. Akkor „Közép-európai idő” címmel beszélt a magyar gazdasági modellről, most ezt mediterrán tükörben vétette szemügyre. 

Megszorítások helyett

De míg a címek jönnek-mennek, addig a lényeg az – indított –, hogy „elérkezett a mi időnk, elég volt az elmúlt 500 év megpróbáltatásaiból, most már miénk a tér.” Szerinte azért lehet a 21. század a magyaroké, mert sikeresen kezeltük a legutóbbi gazdasági-pénzügyi válságot és hajtottunk végre gazdaságtörténeti mértékű és léptékű fordulatokat”. Hozzátette: a közép-európai időt a csehek, a lengyelek, a szlovákok, a dél-németek az osztrákok és a baltikumiak már megragadták, a globális válság után 10 évvel pedig ideje eltűnődni, kinek sikerült a kilábalás. A kérdés szerinte az, a növekedés sebesen halad-e vagy csigatempóban, bár ezen még elgondolkodni sem volt idő, a jegybankelnök azonnal megnyugtatott: persze, hogy sebesen. 

[Beillesztett cikk: A bankszakmából dicsérik a kormányt]

Matolcsy György ezt követően lényegében arról beszélt, milyen titok lappang a magyar modell mélyén, tekintve, hogy a 2002 utáni elhibázott gazdaságpolitika és a gblobális válság miatt bekövetkező összeomlás (2008), majd az ország IMF-hitellel való kimentése (Gyurcsány) után néhány éven belül megtörtént a talpraállás. A déliek a nagyjavítás még hatásosabb kibontakoztatása érdekében jönnek a képbe, mondván, 2010-ben a miénkhez hasonló problémákkal küszködtek (magas költségvetési hiány, foglalkoztatottsági gondok, negatív kereskedelmi mérleg stb.). 

A Matolcsy-tematikában ők – vagyis a görögök, az olaszok, a spanyolok, a portugálok – a „Club Med országok”, a címkében benne van az északi (nem Matolcsytól származó) értékítélet, hiszen a Club Med egy földközi-tengeri üdülőtársaság. Vagyis ebben az összefüggésben a déliek csak turizmusra alkalmas, kényelmes, összetett feladatokra nem igazán fogékony szereplők.  

– Magyarország és a „Club Med országok” lényegében hasonló helyzetben voltak 2010-ben, a válság utóbbiakat is tarkón billentette. Nálunk lezajlott a növekedési fordulat, náluk nem. A titok egyik kulcsa a strukturális reformokban keresendő, de ezen a kifejezésen mindenki mást ért. A különbség, hogy ők megszorításban gondolkodtak, míg mi a megszorításokat kizárva az adórendszer reformjában

– hangsúlyozta Matolcsy György, megjegyezve: a strukturális változások „nagyon furcsa jószágok, csalafinták, eleinte többet visznek, mint hoznak, de utána, ha jók és végrehajtják, akkor sok pénzt, munkahelyet, növekedést termelnek”.

A jegybank vezetője szerint a francia elnök, Macron is a déliek által alkalmazott megszorítások rabja, „ezért lángol Párizs” (bár a francia kormány immár kész eltörölni a tüntetéseket kiváltó üzemanyagadót  – a szerk.). A megszorító politika azért volt súlyos hiba a „Club Med országok” részéről – mondta –, mert a fejlettségük, a nemzeti jövedelmük 20 százalékát elvitte, miközben sem a növekedést nem tudták beindítani, se a foglalkoztatottságot bővíteni, helyette megágyaztak az egymás utáni gazdasági, költségvetési, banki és politikai válságoknak.

A magyar modell pedig Matolcsy szerint azért működött, mert 

• volt világosan gondolkodó miniszterelnök kétharmados parlamenti többséggel
• az egykulcsossá tett személyi jövedelemadó, bár 500 milliárd forint bevételkiesést eredményezett, érdekeltté tette a munkaadókat a munkahelyteremtésben, a munkavállalókat a munkában és a a tudástőke felhalmozásában (az állam nem bünteti nagyobb arányú adóval a magas jövedelmeket) 
• az adózás súlypontját a jövedelmekről a fogyasztásra terhelték, utóbbi bővülése pedig automatikusan hozta a költségvetési bevétel emelkedését (27 százalékos áfakulcs)
• kreatív adóztatással felére csökkentették az adókerülést
• monetáris fordulat, fő elemei: 1. a nulla és 3 százalék közötti infláció kívánatos, a defláció kerülendő a beruházási/fogyasztási hajlandóság csökkenése miatt 2. a jegybanki alapkamat 7 százalékról való fokozatos csökkentése 0,9 százalékra 3. növekedési hitelprogram 4. a bankok által az MNB-nél elhelyezett több mint 5000 milliárd forint folyamatos kiszorítása 

 
A sokat támadott közgazdász-politikus arról beszélt, hogy egy-egy szakmai konferencia után, a fehér asztalnál borozgatva a „Club Med országok” közgazdászai a saját követhetetlenül bonyolult adórendszerük helyett az egykulcsos adózást áhítják, de „kétharmad” és politikai stabilitás nélkül nem tudják megvalósítani. 

Aki a progresszív adózás visszaállítását szeretné Magyarországon – fogalmazott –, az nagyjából azt mondja, sétáljunk kart karba öltve a temető felé. 

Ami a fogyasztási adókat illeti, megjegyezte, „csúf dolog az áfaemelés”, de „rafinált ország voltunk, csalafinta”, bár ahogy a jegybankelnök kereste a szavakat, úgy tűnt, a „gógyis” az a jelző, amire gondolt, csak nem ugrott be neki (a miniszterelnök egyik kedvenc jelzője a magyaros észjárásra).

A pióca már nem használ

A monetáris fordulat kapcsán Matolcsy annak előzményeibe azért nem ment bele, mert akkor „különböző kritikai megjegyzéseket kellene tennie az jegybanki vezetésekre”. 

– 2013 márciusától a kormány és a jegybank együtt dolgoznak, amiért igazságtalan, helytelen és abszurd vádakkal illettek minket. Miért, hogy, hogy nem dolgozik együtt a kormány és a jegybank?! A FED és az amerikai kormány együtt kezelték a válságot, miként az Európai Központi Bank (EKB) is részt vett az eurozóna válságkezelésében. Ha nem vásárolnak olasz államkötvényeket, ami egyébként tilos lett volna, s nem élnek más kreatív eszközökkel, a nemzeti kormányok nem tudták volna fenntartani az eurozóna rendszerét

– jelentette ki, utalva arra, hogy miközben az olasz államkötvények vásárlása igazán „unortodox” húzás volt az EKB részéről, a magyar kormányt megrótták a hagyományostól eltérő (megszorítás) válságkezelésért. 

– Az ortodox válságkezelés szerint pióca kell a betegre, de ez a 21. század eleji gazdaságban ez nem válik be – fejtegette. A magyar monetáris politika sikere nem abból fakad, hogy ennyire zseniális a 2013 utáni jegybanki vezetés  – folytatta –, hanem a kormányal való együttműködésből, vagyis nem tankönyvekből, eurozónás jótanácsokból táplálkoznak – fűzte hozzá –, hanem az életből, a kreativitásukból.

Matolcsy György elégedetten utalt arra, hogy az MNB „szellemes intézkedéseinek” eredményeként kitolták a pénzpiacra a bankok náluk parkoltatott 5000-5500 milliárd forintját, ami után korábban évi 300-500 milliárdos kamatot fizettek. – Azért fizettünk, hogy nem dolgozik a pénz, elég abszurd helyzet, nem? Ezt több lépésben megszüntettük, eleinte nem hitték el, hogy ilyen egyáltalán lehetséges. De itt is érvényesítettük a fokozatosság elvét. Ezt a pénzt a bankok immár államkötvényekben tartják, ami pedig a devizában mért államadósságunk arányát csökkentette – állapította meg.

Ratalics László