Borászati bravúr Hajdúhadházon! 

Januártól már forgalomba kerülhetnek azok a nedűk, amelyek több éves kísérletezés után készültek el. Nem mellékes az sem, hogy mindez részben a hajdúhadházi önkormányzat közmunkásai által művelt szőlőből jött létre. Hajdúhadház ezzel bebizonyította, hogy napjainkban is van létjogosultsága, az egyébként több százéves múltra visszatekintő hajdúsági borászkodásnak. Hatalmas áttörést hozhatna, ha a helyi termelők kaphatnának uniós, vagy állami támogatást. A határban lévő körülbelül 500 hektárnyi műveletlen zártkert sorsa ugyanis jelentős részben azon múlik, lehet-e versenyképes szőlő- és gyümölcstermesztést folytatni ezen a tápanyagban kevésbé gazdag, laza homokon. Hajdúhadház városa megmutatta, hogy lehet. 

De mit is jelent a gyakorlatban az a néhány pecsét a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivataltól?

– Amennyiben képesek vagyunk elfogadható minőségi borokat produkálni, úgy a debreceni és a megyeszékhely környékén található éttermeknek, vendéglátóhelyeknek palackoznánk. Az elnevezések és az arculat megtervezése még folyamatban van. Ez a talaj a könnyű, gyümölcsös, reduktív technológiával (a bor must korától a palackozásig levegőtől elzártan készül) készített boroknak kedvez. Nyolc-tíz fajtával kísérletezünk, fiatalos, trendi, többségükben száraz borok. Tisztán és fröccsként egyaránt kellemesek – magyarázta a Cívishírnek Csáfordi Dénes, Hajdúhadház polgármestere. Szerinte már önmagában is jó dolog, hogy a Hajdúságban megtermelt borok bolti forgalmazásra kapnak engedélyt. Bízik benne, hogy az országosan már ismert és kedvelt borok mellett a vendégeket – borbarátokat különösen – mindig is hajtja a kíváncsiság a helyi ízek felé.

Ennyi hajdú nem tévedhet!

Abban, hogy Csáfordiék 2012-ben a szőlő felé fordultak, nem a bor volt az újdonság, hanem az, hogy végre önkormányzati szinten akarták rendezni a kilencvenes évek óta pusztuló szőlőskertek helyzetét. A szőlő ugyanis történelmi erőforrása e homokos, kevésbé öntözhető területnek. A városokban már az 1600-as évek eleji hajdútelepítés óta dokumentáltan zajlott szőlőtermesztés és borkészítés. Ennek az 1700-as évek katonai térképein feltüntetett nagyobb kiterjedésű szőlőskertek, vagy a 19. század végi borászati térképek ugyanúgy őrzik a nyomát.

Az 1945 utáni téeszesítéskor még nagy területen termeltek. A rendszerváltásig sok száz hektáron, 28 különálló zártkertben érett a szőlő és a gyümölcs. A kilencvenes évek végére azonban a szőlő jelentős része elenyészett. Az idősebb generáció letűnése, a tulajdonjogi rendezetlenségek és egyéb okok is a termőterületek elhanyagolásához vezettek. 

A romlásban szintén közrejátszott, hogy a 2004-es uniós csatlakozáskor ez a vidék nem került be a borszőlő termőterületekről rendelkező kvótarendszerbe. Vagyis hiába volt a szőlő meghatározó évszázadokon át, támogatások híján versenyképtelenné vált, az ország más részeihez képest. Nem csak Hajdúhadházon alakult ez így, országos jelenségről van szó.

Hajdúhadházon az olyan gazdaságosan termelhető fajtákban bíznak, mint a néró, a bianka, a Duna gyöngye, de telepítettek traminit is 

– Legalább ötszáz hektárnyi zártkert ma is parlagon hever. Az önkormányzat és néhány magánszemély ennek a töredék részén, öt-tíz hektáron kezdte el a rekonstrukciót. 2010 után azt vizsgáltuk, milyen helyi adottságokra lehetne alapozni a város remélt gazdasági fellendülését – mondta a polgármester, aki annak örül a legjobban, amikor azt látja, hogy helyi huszonévesek kedvet kapnak a nagyszülői örökség folytatásához. 

Közben az elmúlt évek alatt lépésről-lépésre tágították mozgásterüket abban a reményben, hogy a jövőben a borvidékek gazdáihoz hasonló borászati támogatást kaphatnak. Így csatlakoztak a bükki borvidék Tibolddaróc-Kácsi Hegyközségéhez, regisztráltak a szőlőkataszteri rendszerbe. Telepíthetnek tehát borszőlőt és engedélyes borospince is van a településen. A következő lépés a forgalomba hozható helyi termelésű szőlőből készített bor, ami a jövő év első felében meg is valósulhat. Érdemes lesz tehát keresni és persze fogyasztani a könnyű, gyümölcsös hadházi borokat.