A Tankcsapdával a Főnixről, a Roncsról, a giccsparádéról és a közérzetről – interjú

Cívishír: Kemény napok várnak rátok az év végén: koncert a Főnixben, szilveszteri buli a Roncsban. Hogyan készültök? Vagy egyáltalán készültök? Azt is el lehet képzelni, hogy simán kirázzátok kisujjból…
Fejes Tamás: Egy akkora koncert, mint a Főnixbeli, nem csak rajtunk, zenészeken áll vagy bukik. Nagyon sok ember munkája van abban, hogy amikor a közönség belép a csarnokba, akkor az a kép fogadja, amit már a Tankcsapda-koncerteken megszokott.
Lukács László: Mi évről évre szeretnék valami mással, valami újdonsággal meglepni a rajongókat, és ez nem csak a Főnixre igaz, hanem a koncertturnéinkra is. Elsősorban a technikai megoldásra gondolok, ilyen volt például tavaly a körszínpad. Most is egy egészen másfajta színpadképet csinálunk, amilyet korábban még nem láthattunk a Főnix Csarnokban. Ez sokkal inkább a technikai munkatársaknak jelent kihívást, mint a zenekarnak, de azért nekünk is okoz egy kis fejfájást, hogy a koncert napjára minden a helyére kerüljön. Ami pedig a zenét illeti, a koncertet megelőző két napban próbálunk. Le kell ugrálni magunkról a karácsonyi bejglit.

Cívishír: Miért ennyire fontosak a külsőségek? Úgyis tudja mindenki az elejétől a végéig az összes ütős dalszöveget, tehát a hangulat garantált.
Fejes Tamás: Azért fontos a színpadi megjelenés, hogy az embere eljöjjenek a koncertre. A mai világban minden túl van tolva, azaz olyan szintű vizuális- és hangélmény éri az embereket, hogy fel kell venni a versenyt, nyugati szintű produkciót kell csinálni. Ma már jobbnál jobb külföldi zenekarok játszanak Magyarországon, minket is hozzájuk mérnek. Évről évre meg kell újulni, hogy nyolcezren bejöjjenek a Főnix Csarnokba. Ha mindig ugyanazt csinálnánk, miért jönnének ki az emberek újra és újra? Most például azért is érdemes kijönni, mert tényleg olyannal készülünk meglepni a közönséget, amilyet még nem láthattak tőlünk.
Lukács László: Mondjuk ki, hogy az a műfaj, amit mi csinálunk a showbiznisz része, azaz egy produkciónak ki is kell néznie valahogy. Egy kis klubban – ahol mi egyébként nagyon szeretünk játszani – nyilván nem vár el a közönség a zenekartól semmi mást a jó bulin kívül, de egy akkora helyszínen, mint a Főnix Csarnok, ahol minden lehetőség adott, már igen. Én is elvárom például a nagy kedvenceimtől, ha elmegyek egy koncertre, hogy ne csak jól zenéljenek, hanem rendkívüli színpadi látványt is nyújtsanak. Mert a zenét otthon is meg tudom hallgatni.
Fejes Tamás: Tavaly voltam a Green Day-koncerten az Arénában, mert nagyon szeretem a zenéjét, de hátul ültem, és nem láttam semmit, mert nem tudtak hozni egy kibaszott kivetítőt. Én azt gondolom, hogy manapság nem engedheti meg magának ezt egy zenekar, bármennyire is punknak érzi magát.

Cívishír: A koncert programjában milyen meglepetést tartogattok nekünk?
Fejes Tamás: A Főnix Csarnokbeli koncert a Lukács ötven turné lezárása lesz. Egész nyáron, ahogy a Campus Fesztiválon is, kronológiai sorrendben játszottuk a számainkat, a kezdetektől a legújabbakig. A fináléra jött egy fantasztikus ötlet, megfordítjuk az egészet, azaz a jelenből visszamegyünk a gyökerekig. Méltó lezárása ez a Lukács ötvennek: eljátsszuk, honnan hová jutott a Tankcsapda. Erre Debrecenben sokan szenzitíven reagálnak, és ha mindezt egy 2018-as színpadképpel megspékeljük, akkor az egy elég izgalmas sztorinak ígérkezik Olyan meglepetést nem tartogattunk, hogy Jóska Pistáék vagy más sztárvendégek fellépnek, mert mi ilyenekkel nem foglalkozunk. Mi hárman minden energiánkat beleadjuk ebbe az év végi koncertbe, ami kifér a csövön, azt kinyomjuk, ettől is annyira speciális számunkra, de azt hiszem, a közönség is érzi, hogy itt másfajta atmoszféra van, mint máshol.

Cívishír: A Roncsbárbeli koncert repertoárja ugyanaz lesz?
Lukács László: A Roncsba egy klasszikus bulit tervezünk. Alapvetően más programmal készülünk, de nyilván lesz átfedés a két koncert között. A Roncsbárban elsősorban olyan számokat adunk majd elő, amikre, hogy is mondjam, jól lehet „szilveszterezni”.

Cívishír: A B oldallal kezdtétek az évet, mivel lepitek meg magatokat és a közönséget jövőre?
Lukács László: Számtalan ötletünk van, ha lenne egy tarsolyunk, hogy képzavarral éljek, akkor az mindig tele lenne. Ezen ötletek megvalósítása a zenekar elfoglaltságától és stratégiájától függ leginkább, de mindig vannak rövid, hosszabb és egészen hosszú távú elképzeléseink is.
Fejes Tamás: A Tankcsapda sosem volt önismétlődő, tehát még egy B oldal nem lesz. Ami biztos, hogy a 2019 első felében lemezt csinálunk.

Cívishír: A B oldal turné során milyen tapasztalattal lettetek gazdagabbak?
Fejes Tamás: Számomra az volt a leginkább meglepő, hogy fiatal srácok olyan számokat énekeltek, amikről azt hittük, a fiatalabb generáció nem is ismeri. Én elakadnék ezekkel a szövegekkel, de ők úgy tolták, mint a vízfolyás.
Lukács László: Az hagyján, hogy Tomi nem tudta vagy tudja ezeket a szövegeket, hiszen ő dobol, de még nekem is újra kellett tanulnom egyik-másik dalt.
Fejes Tamás: Szerintem nagyon tetszett az embereknek, hogy ilyet meg mertünk lépni. A legtöbb koncertet kisebb koncerthelyszíneken adtunk, ami számunkra ugyanolyan kihívás, mint egy stadionkoncert. Ha mi a stábot ki tudjuk fizetni, azaz nem bukunk egy fellépésen, akkor mindegy nekünk három-négyszáz vagy három-négyezer ember előtt zenélünk. Egyébként pedig mi nagyon szeretjük a klubozást, mert külön inspirációt ad a zenekarnak, amiből új erőt lehet meríteni a fesztiválozáshoz vagy a nagyobb koncertekhez.
Lukács László: A B oldal turnénak egy másik aspektusból is örömteli tapasztalata van számomra. Sok olyan dalt játszottunk ugyanis, amiket előtte élőben ritkán vagy soha, és amikor ezeket a dalokat újra megtanultuk, majd koncerten játszottuk, akkor jött a nagy felismerés, hogy te jó ég, mennyi jó számunk van, amiről nem is tudtunk! Egyik-másik aztán be is épült a nyári fesztiválprogramba, de ami a legfontosabb, hogy engem megint meggyőzött: van értelme lemeznyi anyagban gondolkodni, és nem csak egy-egy számban, ami manapság divat. Az pedig különösen jóleső érzés, hogy olyan régi számainkat is ismeri a közönség, amikről azt hittük, hogy rajtunk kívül senki.

Cívishír: Manapság a letöltések világát éljünk. A Tankcsapda életét mennyire határozza meg, hogy éppen melyik szám hasít a YouTube-on.
Lukács László: Ha azt kérditek, hogy a koncertjeink programjaira hatással van-e a YouTube, akkor az a válaszom, hogy egyáltalán nincs.
Fejes Tamás: A Tankcsapdára nem érvényes az, mint a mai együttesekre, hiszen mi több generációnak zenélünk, nem egy számban gondolkodunk. Nyilván fontos nekünk minden fórum, van saját YouTube-csatornánk, Facebook-oldalunk, erősek vagyunk ezeken a felületeken is, de még mindig működik nálunk a plakátolás is, illetve hirdetünk még nyomtatott sajtóban, amit a mai zenekarok már egyáltalán nem csinálnak. A mi generációnk még szereti a régi, hagyományos dolgokat. Magyarországon még mindig mi adjuk a legtöbb CD-t, a legtöbb mai együttesnek sose jelent meg CD-je.
Lukács László: Ha több fronton kommunikálunk, több embert el tudunk érni. Jövőre harmincéves lesz a Tankcsapda, a közönségünk kor- és társadalmi összetétele is meglehetősen széles skálán mozog.

Cívishír: Új lemez, fesztiválszezon, Amerika – ismét sűrű évnek néztek elébe. Jól bírjátok a strapát! Miért diktáltok ekkora tempót ötvenen túl, illetve ötvenhez közel?
Fejes Tamás: Ez nekünk olyan, mint másnak a drog. Addig csináljuk, ameddig fizikálisan és mentálisan bírjuk. Számunkra lételem. Mint ahogyan a horgász sem a halért megy már ki harminc év után a vízpartra, hanem azért, mert számára lételem a horgászás, a tevékenység.
Lukács László: Mindhárman kölyökkorunk óta zenélünk, ez az életünk. Ez olyan természetes számunkra, mint a levegővétel.
Fejes Tamás: Laci ötven, Sidi negyvenkettő, én pedig negyvenöt éves vagyok, tehát ebben a korban már mentálisan is fizikailag is komoly igénybevételt kíván az, amit csinálunk. Oda kell figyelni arra, hogy színpadképesek legyünk, másrészt maga a zenélés is kondiban tart. Én például hajlamos lennék lustulni, és ha nem lenne a Tankcsapda, most legalább száz kilót nyomnék. Sidi meg vagy százötvenet.

Cívishír: Vonjunk mérleget 2018-ból! Hányszor sikerült másnaposnak lenni?
Fejes Tamás: Én egyszer sem voltam másnapos, mert én a saját pálinkámat iszom. Ha úgy kérded, hogy hányszor voltam berúgva idén, akkor az a válaszom: hogy mindegyik hétvégén.
Lukács László: Én sajnos nem tudok ilyen komoly számokkal dobálózni.
Fejes Tamás: Tudni kell inni. Azt hiszem, én tudok, és nem az öncélú bebaszás vezérel, hanem a kulturált italozás, ami persze nem mehet a színpadi teljesítmény rovására, tehát tudni kell megállni, ha mondjuk másnap este koncert van.

Cívishír: Laci, de őszintén, mennyit fogyasztottál a tiszteletedre gyártott whiskey-ből?
Lukács László: Lehet, hogy meglepő, de nem sokat. A kóstoláson túl, miután piacra került, talán két üveggel. Szeretem, nagyon finom, csak nem szoktam literszámra vedelni a whiskey-t.

Cívishír: Három-négy hónapja vagy nős. Hogy bírjátok?
Lukács László: Évek óta együtt élünk, az esküvő csak formalitás volt. Nem a nászéjszakán háltunk együtt először.

Cívishír: A szerkesztőségünk hölgytagjainak csak egy kérésük van hozzád: mutasd be a kedves feleséged!
Lukács László: Egy fiatal hölgy, aki nagyon agilis, akiről ha nem érezném, hogy az életem párja, akkor nem vettem volna el. Ő egy civil, aki nem a nyilvánosság előtt éli az életét, tehát ennél több nem is lenne érdekes az emberek számára. Nem védem én tűzzel-vassal a magánéletemet, de nem is teregetem ki.
Fejes László: Én pénzért bármit elmondok Laci feleségéről…
Lukács László: Ja, pénzért én is!

Cívishír: Ingyen annyit elárulhatsz, hogy szereti a Tankcsapdát?
Lukács László: Igen, szereti, rockzene-rajongó, és ennek köszönhetően, tehát a zene révén ismerkedtünk meg.

Cívishír: Itt a karácsony! Hogy álltok a karácsonyozással?
Lukács László: Ha őszintén elmondanánk, hogy mi arról a véleményünk, ami manapság zajlik, sok embernek nem tetszene, éppen ezért nem szoktuk feszegetni a témát.

Cívishír: Érthető, mi sem írhatjuk le kerek-perec, hogy giccsparádét rendeznek advent címén a belvárosban…
Fejes Tamás: Nekem is too much, de mint minden, ez is ízlés kérdése. Még a giccsparádéval sincs nagy bajom, mert a gyerekeknek bizonyára tetszik. Csak ne lenne ilyen hosszú, könyörgöm!
Lukács László: Október felétől már karácsony van, az egy „kicsit” túlzás. Ugyanakkor meg kell jegyeznem: előfordult már velem az, hogy hajnaltájt értünk haza egy koncertről, éppen havazott, és a belvároson ment keresztül a busz. Egy lélek sem volt már az utcán, csak a fények és a hó játszott. Akkor rácsodálkoztam Debrecenre, mintha valami Disney-film díszletébe csöppentem volna. Nagyszerű látvány tárult elém. Ha csak ennyit látok belőle, akkor szeretem a debreceni adventet.

Cívishír: A 2012-es, Mi a fasz van, Magyarországhoz képest milyen a közérzetetek ma?
Fejes Tamás: Nekem most sincs, és 2012-ben sem volt a közérzetemmel semmi baj. Annak a számnak a szövegét Laci írta, két vagy három sor utal a politikára, a többi harminc sor nem. Csak az a baj ebben az országban, hogy mindenki politikai szemüvegen keresztül szemléli a dolgokat. Ha ma azt mondod, hogy csak szar a hangulatod, akkor már rögtön a fejedhez vágják, hogy te jobboldal-ellenes vagy, pedig csak szar a hangulatod. Ezt a jelenséget gusztustalannak tartom.
Lukács László: A Tankcsapda szövegírójaként nekem egyszerűbb dolgom van, hiszen kifejezhetem magam a közérzetemről, amit meg is teszek időről időre, de természetesen nem csak erről szólnak a Tankcsapda-számok, illetve többnyire nem erről szólnak. Aki arra kíváncsi, hogy milyen ma az én közérzetem, az hallgassa meg a Vagyok olyan szemét című számot!
Fejes Tamás: Ezeket a szövegeket aztán mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Nekem is sokszor mást mondanak a Lukács-szövegek, mint magának Lukácsnak. Szerintem ez a zseniális Laci szövegeiben. Az azonban baromira bosszantó, amikor azt látom a tévében, hogy a Mi a fasz van, Magyarországot énekelik a tüntetésen.

Cívishír: Fejes ötven lesz majd?
Fejes Tamás: Egészen biztosan nem. A Lukács ötven is csak úgy állt össze, hogy Lacit sikerült rábeszélni, mert eleinte egyáltalán nem akarta. Sokat kellett győzködni, de szerencsére beadta a derekát, és egész jól bírta az egész évadot. Laci a zenekar arca, szimbóluma, frontembere. A Lukács 50 whiskey után egy Fejes 50 pálinkát kihozni koldusbaszta szegényes lenne, amihez nem adnám a nevem.

Cívishír: Mondjatok egy jó élményt 2018-ból, amiből majd jövőre tudtok építkezni!
Fejes Tamás: Laci megnősült!
Lukács László: Én inkább közös élményt mesélek. Motorbiciklivel mentünk Németországba koncertezni. Szerintem ez mindnyájunknak nagy élmény volt, és teljesen újszerű.
Fejes Tamás: Számomra brutális volt ez az év a magánéletben. Volt benne mélység és magasság, ilyen évem még nem volt életem során. Miközben közeli rokonokat vesztettem el, az üzleti életben és a Tankcsapdával komoly sikereket értem el.

Cívishír: Sidi vajon mit mondana?
Fejes Tamás: Köhintene egyet, majd kimenne kávézni és cigizni.

Cs. Bereczki Attila, Ratalics László