A munkatársaim ne mögém, mellém álljanak, mondja a thyssenkrupp debreceni gyárigazgatója

Új szakaszához érkezik októberben a német thyssenkrupp debreceni gyára: az üzemlétesítés és számos auditálási folyamat lezárulta után megkezdődik egyes termékek tömegtermelése. A világhírű autóipari beszállító a cívisvárosban stabilizátorokat és rugókat készít, előbbi esetében jövő júniusra, utóbbinál 2019 végére kell felállni három műszakkal. Vagyis a dolgozói létszám nagyjából arra az időszakra éri el a korábban emlegetett 250 főt.  

A Vezér utcai létesítményt – zöldmezős beruházásként – 2017 tavaszán kezdték el építeni. Szabó István az első pillanattól kezdve igazgatóként vesz részt a munkában. Ő maga szomolyai, de gépszerelőnek Miskolcon tanult, majd előbb folyamatmérnöki, azután – már munka mellett – közgazdász diplomát szerzett. Bár nagyon szerette a miskolci egyetemi éveket, használható tudást először a dél-koreai Hankook Tire rácalmási (2007), később az indiai Apollo Tyres gyöngyöshalászi gyárépítéséből (2014) profitált.

Azt mondja, igazából soha nem akart vezető lenni, inkább szeret a problémák közvetlen közelébe menni. Éppen ezért tartja fontosnak a munkatársak bevonását annyira, hogy pontosan értsék egy-egy feladat okát, fontosságát. Nem híve annak a szemléletnek, amely a vezetőt a beosztottaktól külsőségekben is látványosan elválasztja. Szerinte egyszerűen csak mások a felelősségi szintek – semmi több. Ahogy azt sem várja, hogy a kollégái mögé sorakozzanak fel. – Bőven elég, ha mellém állnak – magyarázza, miként az ő fogalomtárában „jó” és „rossz” döntés sincs, csak „a döntés” létezik, ami „az adott szituációban a rendelkezésre álló információk alapján a legjobbnak tűnik s ami után megyünk”. Vagyis a siker abszolút nem garantált, olykor bizony venni kellene egy nagy levegőt, magunkba nézni, azután újra megvizsgálni a problémát. – Én úgy látom, ez mindenkinek nehezebben megy egy kicsit, olykor nekem is – jegyzi meg önkritikusan.

Egy gyár felhúzása mérnöki tervezést igénylő munkának tűnik. Ezen túlmenően leginkább mitől függ a siker?
A siker titka az ember, hiszen a legnagyszerűbb mérnöki csodákat is két kézzel kell megvalósítani. Egy csomó szuper dolgot kitalálhatunk, de egészen más azt végső formába önteni. Két hozzátevőt mindenképp kiemelnék. Egyrészt nagyon jó tapasztalatom van a pályakezdő mérnökökkel, hatalmas energiákat képesek mozgósítani a feladatok megoldása érdekében. És vonatkozik ez a középiskolai technikusokra is, ebben a rétegben irtó nagy potenciált érzékelek. Kiváló képességű fiatal technikusokkal találkozunk, sokan közülük mennének is tovább a felsőoktatás felé. Mintha a magyar gondolkodás azt sugallná, hogy diploma nélkül az ember nem ér annyit. Pedig eszet diplomával sem osztanak… Egy jó mérnök-technikusi csapat csodákra képes, nekünk remekül működik! 

Szerencsés voltam, hogy közelről követhettem a Hankook és az Apollo gyárépítéseit, utóbbinál már a stratégiai tervezéstől kezdve. Így láttam, mire képes a magyar építőipar, kitapasztaltam a problémás pontokat, ahogy azt is, mi mindenre szükséges jó előre figyelni a zökkenők elkerülése érdekében. Egyébként egy induló beruházásnál a gyorsan emelkedő létszám mellett, s ha tudsz bizonyítani, megvan a lehetőség a gyors lépkedésre. Ezt most nem fölfelé, hanem a horizontális irányokra értem, vagyis az ember többféle beosztásban kipróbálhatja magát, ami által szélesebb körben mozoghat. 

A kérdéshez tartozik az is, hogy minden munkatárs legyen a megfelelő tudás birtokában. Ez mit jelent? Tudja értelmezni, meglátni és értékelni a körülötte zajló eseményeket, mert csak így válik képessé az azonnali reagálásra. Ebben az iparágban ez alapvető elvárás. A mi szféránkban a vevő diktálja a ritmust. Ha valami nem az általa elvártak szerint alakul, arra cég- és gyárszinten egyaránt nagyon gyorsan kell reagálni.

Egy gyárigazgató számára létezik az építkezésnél, az elindulásnál intenzívebb szakasz?
Jelenleg éppen a legkihegyezettebb fázisban vagyunk. Az üzem életében a tesztidőszak összemosódik az éles gyártással, ugyanis a vevői igényekre folyamatosan reagálva, azok különbözői szintjeire építkezve érjük el azt a pillanatot, ami után direkt módon kezdődhet a beszállítás. Most tartunk a szakszerűségi felülvizsgálatok (audit), a vevői visszaigazolások (validáció), vagyis a gyárindítás legérzékenyebb időszakában. Amennyiben a vevői visszacsatolásokkal foglalkozó mérnökeink kifogással találkoznak, azt azonnal továbbítják az operatív csapat számára, intézkedést hozunk és kijavítjuk. Egy-egy ilyen eljárásra 24 órája van a gyárnak.

Ami a munkaerőpiacot illeti, mennyire találkozik az igényük a kínálattal?
Jelenleg 86 munkatárssal dolgozunk, a toborzás 2017 júniusa óta folyamatos és ütemszerűen zajlik. Akad néhány érzékenyebb, eléggé speciális terület, mint a minőségbiztosítás, de általánosságban nincs gond. Számomra ez a régió a szívem csücske, több mint tíz éve toborzok innen. Mint említettem, mélyen hiszek a technikusokban, de a gépipari vagy ahhoz kapcsolódó szakmával rendelkező fiatalokkal is jó tapasztalatunk van. Úgy érzékeljük, a középiskolások egyre jobban beszélnek nyelveket, a thyssenkruppnál az angol vagy a német társalgási szint az elvárás, azon belül nincs megkötés.

A létszám milyen arányát fednék le diplomásokkal? Mennyit kereshetnek ők, illetve a többiek?
A gyárunk viszonylag magas szinten automatizált, KUKA-robotokat (szintén német robotgyártó – szerk.) használunk, így a munkadarabokat a termelés során emberi kéz kevéssé érinti. Előnyben részesítjük az elektromos, a mechanikus végzettséggel rendelkezőket, a szellemi és fizikai állomány kétharmad-egyharmad arányú. A bérezési stratégiánk alapja, hogy ne legyen anyagi akadálya annak, ha valaki nálunk szeretne dolgozni. Bérezésben a munkaerőpiacot és igényeket folyamatosan követjük!

Mi különbözteti meg a thyssenkruppot a többi multinacionális cégtől?
Az alapvető kulturális különbségektől eltekintve, célok és irányelvek tekintetében a multicégek azonos alapokon állnak. A thyssenkruppot a német autóiparra jellemző akkurátus gondolkodás jellemzi, egy német szakember törekszik csúcsra hegyezni a technológiát. Talán azzal tudnék felelni a kérdésre, ha azt mondom, a gyárépítés során még a nehézségek is a „kiszámítható váratlan problémák” kategóriájába tartoztak… Nagyon-nagyon erősek tervezésben.

Együttműködnek más Debrecenbe érkezett világcéggel?
Ismerjük a piaci szereplőket, de együttműködés nincs. Mindenki teszi a dolgát.

Motiválhat egy nagy autógyártót, hogy olyan városba hozza a termelését, ahol a beszállítói már jelen vannak?
Igen is, nem is. Alapvetően a regionális munkaerő lehetőségei és a logisztika szabja meg egy gyár helyszínét. 

Hogyan kapcsolódik be a thyssenkrupp a Debreceni Egyetem és a helyi szakképzési centrum életébe?
Az egyetemmel közép- és hosszútávú célú stratégiai megállapodást kötöttünk 2018 januárjában. Főként a duális képzésben résztvevők húzhatnak hasznot ebből, hiszen már hallgatóként közelebb kerülhetnek a munka világához. Így sokkal könnyebb a későbbi beilleszkedés és a fiataloknak már lehet előképe arról, milyen feladatokat végeznének szívesen vagy milyen kritériumoknak kell megfelelni. Ez nagy potenciált hordoz. A duális képzés nálunk 2019 szeptemberétől kezdődhet: olyan projektekbe ágyaznánk az egyetemistákat, amelyekben jól érezhetik magukat. A szakképzési centrum esetében a szakemberekre és a technikusi rétegre támaszkodnánk. Számukra szerteágazó, a biztonságos munkavégzéstől a minőségügyön át a termelésig terjedő képességfejlesztő programot nyitnánk, ami egyetlen hónap alatt nem is lenne teljesíthető. Lehetőséget kínálnánk arra, hogy megtalálhassák magukat a rendszerben. Komolyan mondom, hogy ha az ember nem azt csinálja, amit szeretne, akkor ott baj lesz.

Ratalics László