Be sem fértek volna többen a Napszálltára Debrecenben
– Ellene megyek a trendeknek, amikor a kevesebb több elvét követem és a sorok közötti olvasásra hívom a nézőt. Talán frusztráló ez így, de egy nap, talán csak két hét vagy három hónap múlva valami nagyon személyes születhet meg bennünk a film hatására – mondta a Napszállta debreceni vetítését követően Nemes Jeles László a Kölcsey Központban.
A Saul fiával Oscar-díjat nyert rendező második nagyjátékfilmjére 1050-en váltottak jegyet szeptember 28-án, amivel idáig ez a legtöbb néző előtt zajlott vidéki vetítése a 144 perces mozinak.
A filmet követően Heller Zsolt folkesztéta tett fel néhány kérdést a 41 éves rendezőnek.
Az 1913 nyarán Budapesten – az akkori világ egyik leggyorsabban fejlődő metropoliszában – játszódó mű főszereplője Leiter Írisz (Jakab Juli), egy neves kalapkészítő család kisgyermekként árván maradt sarja, aki külföldről tér vissza szülei egykori házába. A vakmerő lány aztán félelmetes sebességgel merül el a múlt és jelen sötét titkai közt, saját benső kimondatlan kérdéseire is válaszokat keresve.
– Volt ebben a történelmi időszakban egyfajta nagyszerű várakozás, az ígéret, mindez egyszerre az önpusztítás vágyával, a pusztulás jeleivel. S néhány évvel, az első, majd a második világháborúval tényleg megsemmisítette magát a kontinens. A századforduló tudományos, művészeti, gondolati vibrálásából, e hihetetlen gazdagságból hogyan juthattunk idáig? Ennek a feloldozhatatlan konfliktusát is bele akartam vinni egy filmbe – mondta a korválasztásról Nemes Jeles László.
Kérdésre válaszolta megerősítette, a munkafolyamat során is érzékelte a felfokozott várakozást a Saul fia után. A Napszállta koncepciója már az előző filmje idején is létezett benne, Írisz alakja tulajdonképpen Saul előképe, de míg a zsidó férfit az élet, a nőt a halál angyalának látja.
Az élet labrinintusában
– Nagyon érdekel, hogy miként lehet elvinni a nézőt a mozi időgépével egy másik korba. Ezzel együtt nem történelmi filmet akartam csinálni annak tényszerűségével. Inkább a felszín alatt lappangó világ atmoszféráját szeretném átadni, ezt a labrintust, ami a főhősre, a korra, de az emberi létezésre is egyszerre vonatkozik. Hogy messze nem tudunk olyan sokat saját magunkról, mint amennyit gondolunk. Miközben rengeteg információ, kép vesz körül bennünket, a saját életünkről való tudás sokkal limitáltabb, misztikusabb. Nincs annyira kint az asztalon, minden oldalról lefilmezhetően. Engem a főhős bizonytalansága érdekelt, az őt mozgató, egyetlen mondattal el nem intézhető erők, ezek feltáratlansága és feltárhatatlansága – mondta a Napszálltáról az alkotó.
