Az ország legjobb mestere mutatja be mézes tudományát Debrecenben
Az ország egyik legkeresettebb mézeskalács készítőinek, a Debrecenben tevékenykedő Radics család kiállításának a megnyitóját tartják 2017. november 24-én 16 órától az Ifiház-Galériában. A kiállítást Hubert Erzsébet etnográfus, a Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesület elnöke nyitja meg.
Radics László 1950-ben született Debrecenben. Ipari szakmunkásképző intézetben végezte középiskolai tanulmányait, majd 10 éven át orvosi műszerészként dolgozott. A mézeskalácsos mesterséget felesége hozta a házhoz “stafírungként”. Pázmándy Zsuzsanna ugyanis a híres hajdúböszörményi mézeskalácsos dinasztia, a Harsányi és a Pázmándy család leszármazottja, akik az 1890-es évektől űzték a mesterséget.
Radics Lászlót apósa a mesterség minden fortélyára megtanította.
1979-től már alkalmazottként dolgozott a műhelyben, az inasév 1984-ig tartott. Az idős Pázmándy mester ekkor már nyugodt szívvel vonult nyugdíjba és bátran adta át helyét a vejének. Radics László 1984-ben jogilag is átvette a műhely vezetését, és ettől kezdve önálló mézeskalácsos lett. A régi hajdúböszörményi műhelyben 1988-ig dolgozott. Debrecenben, az Alvinczy utcai családi házban aztán új műhelyt építtetett, ahová átköltöztette a mézes örökséget is: a régi eszközöket, kellékeket, faformákat, a 100-150 éves ütőfákat. És persze a régi mézeskalácsosság minden csínját-bínját is magával hozta a cívis városba, köztük a híres ősök elévülhetetlen receptjeit.
Radics László mára az egyik legkeresettebb mézeskalácsossá vált, nem csak itthon, megájárta már Rómát, Londont és Párizst is. Se szeri, se száma a meghívásoknak. Ha nincs vásár, akkor Hajdú-Bihar kézműveseit képviseli valahol, finomságokkal látja el a Nemzeti Vágta nézőseregét, nyári táborokban ad ízelítőt mesterségéről, vagy beteg gyerekekkel együtt süt mézeskalácsot valamelyik kórházgyermekosztályán.
A mester ma már nem egyedül serénykedik a műhelyben. Kisebbik fia, Zoltán állt be mellé, így már biztos, hogy lesz, aki továbbviszi a lassan másfél évszázados családi hagyományt.