Így lett a debreceni hobbicukrászból cardiffi receptkönyvszerző

Bizonyára sokan emlékeznek M. Szabó Évára, aki éveken át látta el receptekkel, azaz nem, nem, inkább pazar küllemű süti- és tortacsodákkal hírportálunkat és magazinunkat. Aztán egyszer az édes életnek (számunkra) vége szakadt, ugyanis – ahogy a szerkesztőségben egymás között hívjuk – TortásÉvi külföldre költözött, és bizony vitte magával a habverőt, a fakanalat, na meg az egész családot.

Gyerekkel külföldre költözni valamivel több, mint kalandvágy. Mi szólalt meg odabent bennetek, és főleg: miért épp akkor?
A férjem évek óta szeretett volna továbblépni, mivel úgy érezte, sem szakmailag, sem egzisztenciálisan nincs fejlődési lehetőség Debrecenben és környékén. Programozóként kihívásokra vágyott, újabb területek megismerésére. Én évekig kitartottam amellett, hogy a gyermekünktől nem vehetjük el a nagyszülők napi szeretetét, ám ahogy közeledtek az iskolai évek, úgy vált egyre biztosabbá bennem is az elhatározás, hogy más nevelési rendszerben szeretném, ha felnőne a gyermekem. Először Florida volt a cél, de a zöldkártya megszerzése még úgy is elérhetetlen volt, hogy közeli családtagunk állampolgárként él Amerikában, végül Nagy-Britannia tűnt a legoptimálisabbnak. Mielőtt mindketten rábólintottunk az ismeretlenre, sok mindent mérlegeltünk. Nem volt visszahúzó erő sem a magyar oktatás állapota, sem pedig az a jövőkép, ami egyre feketébben kezdett kirajzolódni előttünk.

Cardiff. Miért nem London?
Londonba semmiképp sem szerettünk volna költözni, talán pont amiatt nem, amiért nem Pesten, hanem Debrecenben éltünk. A metropoliszi élet nem nekünk való annak ellenére sem, hogy programozói szempontból az lett volna a legkézenfekvőbb terület. Cardiff lehetősége véletlenül jött. Pont akkor, mikor eldöntöttük, elindulunk. Egy ismerősünk költözött egy éve oda, és ahogy megosztotta tapasztalatait, egyre nőtt bennünk a kíváncsiság. Nevezhetjük akár jelnek is, mindenesetre jókor került fókuszba Cardiff. Fejvadászon keresztül rengeteg munkalehetőség adódott a férjemnek, és még otthon, skype-interjúkon keresztül el is nyert egy munkát a wales-i fővárosba. Érkezése után 4 nappal már dolgozott, így nekünk sem maradt túl sok időnk az itthoni ügyek lezárására. Egy hónap múlva már mi is a repülőn ültünk, útban az új otthonunkhoz.

Amikor elképzelted Wales-t, ilyen volt, hasonló, vagy nagyon más?
Tíz évvel korábban már jártam Angliában, és Dublinban is töltöttem hosszabb időt, így az Egyesült Királyság ezen részét is hasonlóan képzeltem el. A repülőről leszállva, Anglia-Wales dombjai, szikrázóan zöld legelői első látásra elvarázsolják a pusztához szokott szemet. Másodikra pedig szimplán lenyűgözik. Úton Bristloból Cardiffba pont azt kaptam, amire számítottam. Felhőkbe nyúló dombtetőket, szemet gyönyörködtető legelőket, azokon birkákat, nyugodtan kérődző teheneket, hatalmas hidat és felhők mögé elbújó napot. Cardiffot könnyű megszeretni, ha valaki egyébként is nyitott. Hömpölygő sokszínűségét nemcsak az lakosok kulturális vegyessége és az egyébként teljesen természetes kétnyelvűség adja, hanem a viktoriánus és Edward korabeli épületek szomszédsága, a – városképbe egyébként tökéletesen illő – modern épületegyüttesekkel, amiket kiegészítenek a gyönyörű zöld területek. Wales csodás, kiépített tengerpartjainak egyike pedig éppen Cardiff Bay-en található.

Évek teltek el, mióta elköltöztetek. Van, amit nem lehet megszokni?
Bár Európán belül járunk, ez a fajta kultúrsokk idegen a kezdeti időszakban. De ha valaki nyitott a változásra, a világra, az bármit meg tud szokni. Na jó, a külön csapból folyó hideg-meleg víz kissé indokolatlannak tűnik, és talán meg sem kell említenem: a szülők, barátok hiányát semmi nem pótolja. De azt, hogy bármikor leugorhatunk sétálni a tengerpartra, sokszor még most sem hiszem el.

Itthon hobbicukrászként gyönyörű torták kerültek ki a kezed alól, rengeteg munkád volt. Cardiffban is ekkora a partiláz?
Cardiffban óriási partiláz van, a konyhámban annál kevésbé. Itt már nem készítek tortát, pedig több megkeresés érkezik. Talán az otthoni túl gyorsan, túl könnyen jött „siker” miatt már nincs bennem az a fajta lelkesedés, ami a torta készítéshez elengedhetetlen. Ezen kívül a többféle ételallergia sem könnyíti meg a konyhai létünket. Ideköltözésünkkor döntöttem el, hogy nem hozom be a glutént a konyhámba. Ezt azonban hobbicukrászként nem tudnám megvalósítani.

Angol nyelvű receptkönyved jelent meg, a címlapból ítélve nem pörköltek sorakoznak benne…
Nagy álmom valósult meg a könyv megjelenésével, és még az sem vette el a kedvem, hogy rengeteg időbe telt elkészíteni. A könyv anyagát egyedül állítottam össze, a receptek és hozzá tartozó fotók az én termékeim, sőt az első fordítás is tőlem való. Persze a lektorálást már helyi szakember végezte, és a végső formát is szakemberre bíztuk. Tartalmilag a legkedvesebb étkezésem – a reggeli – ételeit hozza, gluténmentes formában. Pörköltreceptet nem, de egészséges hajdina snack- és isteni gluténmentes foccacia receptet találunk benne. 33 nagyon változatos és nemzetközi étel ad segítséget annak, aki szeret reggelizni. De a kommentekből ítélve sokaknak a tízórai- és uzsonnaötletben is segítségére van.

Igazak a hírek? Szegényes a kinti konyha?
Véletlenül sem nevezhető annak, hiszen Cardiff erősen multikulturális város (jelentős számú ázsiai lakossal, népes szomáliai, jemeni közösséggel), aminek hatása ugyanúgy begyűrözött az éttermek, piacok, de még a hipermarketek kínálatába is. Így van étel a fish and chipsen és a kolbászkákon túl. Bár olyan, mint walesi konyha nem létezik, de jellegzetes ételkülönlegességekkel, mint például a cawl (bárányleves zöldségekkel) és a bara lawr (hínárkenyér), amit leginkább előételként fogyasztanak, találkozhatunk az éttermek kínálatában. Walesi jellegzetességként az iskolában is készítenek Welsh Rarebit-t (sajttal kent pirítós) és welsh cake-t (sütemény). Cardiff legnagyobb piaca a Riverside Real Food Market, ahol helyi alapanyagokat lehet vásárolni, de a csak hétvégi nyitva tartású piacokon a felhozatal olyannyira színes, mint Cardiff belvárosa, ahol sorra nyílnak az éttermek, pubok, kocsmák, mind-mind más nemzetiségű jegyekkel.

Milyen a hozzáállásuk az angoloknak az étkezéshez, az ételhez, az egészségtudatossághoz?
Itt is meg van az a réteg, aki egészségtudatosan étkezik, de elnézve a bevásárlókocsik tartalmát, elmondható, hogy a cardiffi emberek nagy része félkész termékeken él. Nagyon ritkán látok olyat, aki valódi alapanyagot vásárol, pedig itt a hipermarketek nagy részében már elérhetők az organikus zöldségek, gyümölcsök, de olykor még a húsokból is akad öko gazdálkodásból származó. Ami feltűnő, a mértéktelen cukorfogyasztás, az édességek már-már ehetetlenül édesek és a süteményeknél abszolút hódítanak a az angoloknál is közkedvelt nehéz, vajas megoldások. Azon túl, hogy Walesben nem látok olyan nagy egészséges étkezés-őrületet, mint otthon, bioboltból is egy-kettő van, mégis sokkal elfogadóbbak mindenféle étkezési szokással kapcsolatban.

Étteremben mit eszel?
Egy étel-intoleranciában szenvedő kevés helyre mehet. Hiába az üzletek bőséges kínálata mindenféle mentes termékekből, az éttermek, pubok nincsenek felkészülve az igazán érzékenyekre. A „very low glutein” nem a legmegnyugtatóbb válasz arra, hogy van-e gluténmentes főétel, hiszen a keresztszennyeződés mindenhol előfordulhat. A legbiztosabb választás mindenhol az öntet nélküli nyers saláta, zöldség- vagy gyümölcstálak. Mivel a fűszereknél sem tudják, tartalmaznak e lisztet, ezért a húsok fogyasztása sem ajánlott. Az éttermek ennek ellenére borzasztó segítőkészek, iskolai étteremlátogatás alkalmával például bármit elkészítenek külön az érzékeny gyermekeknek, nehogy kimaradjanak a közös élményből.

És mi a desszert?
A desszert nálunk mindig olasz fagylalt egy közeli fagyizóból, ahol a néhány éve áttelepült olasz bácsi főzi természetes és gluténmentes alapanyagokból az álomfinom csodáit. Kiülve az aprócska székekre, vagy csak az utcán kanalazva papírkapszliból... Magyarként olasz fagyit enni Wales fővárosának utcáin, igazi cardiffi életérzés.

Bereczki-Csák Helga