Debreceni 21-es: Szabó Sándor, Debrecen többszörös kitüntetettje
Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet.
Rövid időn belül Hajós Alfréd-díjjal és Mecénás-díjjal tüntette ki a debreceni önkormányzat. Halmozza a kitüntetéseket?
Igyekszik az ember…
Van még egy örökös Toldi-díj is tarsolyában. Mit is tett érte?
Háromszor nyertem meg a debreceni gerundiumversenyt.
Újabban arról ír a sajtó, hogy fekvenyomásban döntöget rekordokat.
Lételemem a versenyzés, így a versenysportból kiöregedve keresnem kellett valami testhez álló sportot. A ritmikus sportgimnasztikát nem találtam annak, ezért az erőemelés mellett döntöttem. Fekvenyomásban 162,5 kiló az egyéni csúcsom.
Sándor és a húga, Ildikó, aki szintén jeleskedik fekvenyomásban!
Ötvenen túl sem fárad?
Dehogynem, egyre jobban. Már negyven után fáradni kezd az ember. Én azonban megpróbálom ötvenhárom évesen is kihozni magamból a maximumot.
A városi kitüntetések annak szólnak, hogy életben tartotta a debreceni ökölvívást a DVSC-ben. Az olimpiát és a nagy világversenyeket elnézve, az a bokszszerető sportbarát érzése, hogy a magyar ökölvívás haldoklik. Mit szól hozzá?
Nem állunk túl jól, ha a felnőtt eredményeket nézzük. Ez kétségtelen. Utánpótlásban kiváló eredményeket ér el a magyar boksz, a tehetségeket azonban nem sikerül megtartani. Ez sajnos ránk, a DVSC-re is jellemző.
A sportág olimpiai bajnoka, Kovács István keresetlen szavakkal támadja az elnököt, Csötönyi Sándort. Kinek a pártján áll a vitában?
Megvan a véleményem, de azt megtartom magamnak.
Rióról lemaradt a DVSC is. Hogy áll a debreceni bunyó szénája?
Utánpótlásban sziporkázunk, az ország legjobb csapata a miénk. A felnőttekhez pénz kéne. Szorgalmazom majd a városvezetésnél, hogy találjunk ki valamit. Vannak ötleteim. Olyan srácaink vannak, hogy csak pénz kérdése, olimpikonok lesznek négy év múlva, vagy sem.
A boksz mellett van egy másik szerelme: a művészetek, a régiségek. Mikori is a vonzalom?
Tizennyolc évesen vettem egy zsebórát. Azóta rabja vagyok a régiségeknek.
Gyűjt, vásárol, elad, kereskedik is, de mitől fokozódik leginkább az adrenalin szintje?
Egyértelműen a gyűjtéstől. Ha rátalálok egy ritka kincsre, akkor lázba hoz, főleg ha jó áron meg is tudom szerezni.
Én vagyok most az aranyhal, kívánhat bármit! Melyik festményt szeretné a nappalija falára?
A Munkácsy-trilógiát, de nincs akkora nappalim, hogy elférjen. Vegye meg inkább a Golgotát a Déri Múzeumnak. Ott majd nézegetjük.
Pajna Zoltánnal, a megyei közgyűlés elnökével egy DVSC-s évzárón
Debrecenben élni jó?
Jobbat nem tudok elképzelni. Elég nagy ahhoz, hogy az ember ne unatkozzon, de nem olyan nagy, hogy elvesszünk benne, hogy elmenjünk egymás mellett.
Mi legrosszabb a városban?
A Nyíl utca és az Árpád tér. Ideje lenne már rendbe tenni.
Van az a pénz, amiért elhagyná Debrecent?
Volt az a pénz, mégis maradtam.
Ki a legjobb arc Debrecenben?
Nekem az, akivel bármikor tudok kellemesen beszélgetni fél órát, ha összefutunk.
Cukkinis tócsni vagy kakashere pörkölt?
Paprikás csirke.
Sör, bor vagy pálinka?
Ebben a sorrendben megvolt már nekem életem végéig. Három éve nem iszom alkoholt.
Ki minden idők három legjobb bunyósa?
Papp László, Muhammad Ali és Rocky Marciano.
Ki minden idők három legjobb képzőművésze?
Egy igazán nagy kedvenc van: Vaszary János.
Ajánljon valami jó olvasnivalót az olvasóknak!
Németh László a legnagyszerűbb!
Diszkó vagy rock?
Mindegy, csak minimum húsz évvel régebbi legyen.
Rendezzen-e olimpiát Magyarország 2024-ben?
Feltétlenül a rendezés híve vagyok. Nagyon sok létesítménnyel gazdagodna ez a kis ország, és meggyőződésem, hogy azokat ki is tudnánk majd használni az olimpia után.
Cs. Bereczki Attila
