The Duke of Burgundy, avagy Édes Anna extrákkal. A film, amitől a vasalt herék bebújhatnak zokogni egy pókhálós sarokba.
Generációk viszkető alapkérdése: mitől kellemesebb, erkölcsösebb, tarthatóbb nézni két nőt, mint két férfit ugyanabban a – tegyük fel – négykézlábas helyzetben? Mert vitán felül áll: az. Konvenciózusabb. Egy heteró számára a melegpornó gusztustalan döngölés, amihez képest a leszbikusok együttléte légnemű szórakozás. Hát hogy van ez? Úgy, hogy az agy vizuális alapú szegregátor: a férfiak együttléte képileg azért tolerálható nehezebben, mert alapvetően sok benne a (Newtonban mérhető) tényleges, padlót repesztő erő, a nőknél viszont több a szépség és dupla a mellek száma; valamiért róluk naivan még el lehet hinni, csak „kirándulás” az egész: egy drámai pillanatban majd visszatérnek a férfiakhoz, amivel visszaáll a világ rendje. Hát hogyne… Nem mindig van így!
Aki egyébként mellet akar látni, az ráfizet a The Duke of Burgundy-val, mert fedetlen kebel, de még egy rendes csupaszkodás sincs benne. Ha nem sejlene föl vissza-visszatérően egy üvegajtó mögött a szájba pisilés, akkor akár a 12 évesek is megnézhetnék. Mert nem lehet elég korán a fejükbe verni, hogy a szex a létező legintelligensebb játék. És azért van annyi kielégítetlen nő meg csalódott férfi, mert egyszerűen sok a hülye. A teljesség megéléséhez először is egészséges énkép, önmagát kirúgó lélek, konkrét vágy, pontos ítélőképesség, jó megérzések, képesség a felszabadultságra és egy vödör odaadás kell. Az ilyesmi nem megy ész nélkül. Amíg tehát a tömeg a lapos hasat hajszolja és mellet vesz, igazi szexről nem érdemes beszélni.
A The Duke of Burgundy valójában nem a szexről szól, nem is bizarr alá-fölérendeltségi viszonyról - de ezek segítségével, két nő szenvedélyével rajzol hátteret a következetes tanításnak: mellébeszélés nélkül, minimál párbeszédeken keresztül, ragyogó képekkel azt mutatja be, hogy esélyt kell hagyni magunknak. A muszlinblúz alatt, negyvenen is túl lehet az embernek igénye, fantáziája és kedve.
Evelyn (Chiara D’Anna) egy olyan cselédlány, akinek munkakörét egyoldalúan bővíti ki az úrnő (Sidse Babett Knudsen) - például bugyimosással. Nem csoda! Az olasz színésznő olyan életszerűtlenül sikálja a parkettát, hogy mérget lehet rá venni: súrolókefét még boltban sem látott, nemhogy élőben. Hát mit is csináljon egy klimax előtt álló nagyon jó bőr egy teljes sminkben, kutyapózban bénán takarító bejárónővel? Kívánja meg! És innentől Evelynből Édes Anna lesz – extrákkal.
Chiara D’Anna nem a legjobb választás a szerepre: egy romlatlanabb, kevésbé dögös és jóval fiatalabb arc hitelesebben hozta volna a kiszolgáltatottból kiszolgálttá, majd megcsalóvá váló turbó-Lolitát. D’Anna Evelynjéről nehéz elhinni, hogy nem látott még alsógatyát kifordítva. A dán Sidse Babett Knudsen viszont erre a filmre született, és ha holnap nyugdíjba megy, akkor is emlékezni fogunk rá: harisnyát húzni, parókát illeszteni, szerelmet félteni, az öregedésbe élve belehalni, senki nem tud ennyi színnel, szavak nélkül.
Na igen, az idő! Bivalyerős, gondosan kimunkált szimbolikára épülő könnyű áttűnésekkel múlnak a percek: végig hallani az óraketyegést, Evelyn ruhája úgy lesz egyre világosabb, ahogy nyit a szexuális szabadosság felé és veszi át a hatalmat az ágyban, Cynthia ezzel párhuzamosan hajlik feketébe, és kezd el pazar lepkék helyett férgeket kutatni.
Aki bírja a szinte hitchcocki hangulatot, a Szalajka-völgy típusú tájat, a szuggesztív zenét (Cat's Eye), a MILF-eket, a fekete bőrcsizmát és nincs ellenére egy kis kötözés, az bírni fogja. Aki akarja hinni, hogy a jövő gyermekei majd abban nőnek fel, hogy a hálószoba egyenlő a végtelen szabadsággal és a szerelem nem csak orgazmus, hanem előbb-utóbb horkolás és lábszag is, az nagyon fogja bírni.
Óhatatlan az összehasonlítás A szürke ötven árnyalatával, hiszen ott is az agy – saját béklyóit lerágó – démonai kezdenek legózni a testtel. Mindkettő 18+-os, angol nyelvű, javarészt ismeretlen színészekkel. Más hasonlóság nincs. A The Duke of Burgundy velejéig művészfilm. Hülyéknek nem való.
De Szürkééknél, ha látják, valaki magához nyúl.
The Duke of Burgundy
+18
színes, feliratos, angol filmdráma
104 perc
rendező: Peter Strickland
forgatókönyvíró: Peter Strickland
operatőr: Nicholas D. Knowland
producer: Andrew Starke
vágó: Fekete Mátyás
szereplők:
Sidse Babett Knudsen (Cynthia)
Chiara D'Anna (Evelyn)
Eugenia Caruso (Dr. Fraxini)
Monica Swinn (Lorna)
Kata Bartsch (Dr. Lurida)
Tompa Eszter (Dr. Viridana)
Kraszkó Zita (Dr. Schuller)
Átadták a Professor Emeritus, valamint a Doctor honoris causa címeket is.
A helyszínelés miatt nő a menetidő.
Felkészülés a jövőre.
Átvizsgálják az épületeket.
Sokat köszönhet neki a hazai gyermektraumatológia.
Ezen az oldalon sütiket használunk. A böngészéssel ezt elfogadod.
További Információkcivishir.hu - Minden jog fenntartva! (2023.06.08)