Így halj éhen 1 410 forintból!

Az átlagember nem véletlenül ódzkodik a tökéletestől, legyen az Herendi merőkanál vagy férfitest. Mindez valahol nagyon is érthető: nem szeretjük, ha a kikezdhetetlen szépségben visszatükröződik saját aszimmetriánk, a háj, a bütyök, a fenekünk partjára nőtt szőrszál – azaz minden, ami emlékeztet rá, egy vagyunk a sok közül. Ezért lehet, hogy a csúcskategóriát nem szívesen használjuk a hétköznapokon. Szép a kézzel festett porcelán a szekrényben, jó tudni, hogy van. És szemgyönyörködtető a kockás has is, mégis jobban szeretjük azt, amelyik mértanilag ugyan nehezen kategorizálható, de itt fekszik mellettünk. Mert az jó eséllyel holnap is itt fekszik. Bizonyos kor után sok mindenkit elér a felül nem írható biztonságvágy...

Hogy mégis fizetünk 1 410 forintot a moziban tökéletes férfitestekért, az azért van, mert ilyesmit (is) látni jól esik néha. Annyira, mint mondjuk 1983-ban stikában szétköpködni nagyanyánk kertjében a meggymagot. Van benne egy kis zsiványság és sok önfeledtség. Kurta öröm. Aztán megyünk tovább, jól van ez így.

A Magic Mike XXL-t tehát könnyű nyári étvágygerjesztőnek szántuk. Tényleg elég kíméletesre sikerült, egyáltalán nem ülte meg a gyomrunkat. Az agyunkat annál inkább. Öt gusztusos izomzatú, erotikus szikrákat hányó vetkőzőfiúról szólna, ha szólna egyáltalán valamiről, de nem szól. Táncos filmnek nem táncos film – ahhoz kevés benne a tánc –, de az is lehet, hogy filmnek sem film. A műfaji besoroláshoz mindenesetre komédiát írtak, ami már csak azért is szemenszedett hazugság, mert egy egészséges röhögésre sincs oka a nézőnek, helyette időnként heherészik. A cselekmény a semmitől a semmi felé tart, de igazából ez a fajta potenciál helyből hiányzik, mert bármennyire figyelünk, fel sem lelhető az a mozzanat vagy szál, amelyiket tisztességgel ki lehetne bontani.

Pedig Channing Tatum nem rossz színész (Step Up, Kedves John, Carter edző, Mellékhatások, Foxcatcher), és bár a fizimiskáját talán – mástól hallottam – baltával faragták, Fred Astaire óta ő az univerzum legjobb táncosa. Amire bátran lehetett volna alapozni egy látványos, szórakoztató mozit, amitől a hölgyek gerinccsatornájában jó időzítéssel fel-felfut egy hőscincér, ehelyett jön Channing Tatum fehér Isuzuval, pocsék szinkronhanggal (Papp Dániel), a karakterétől teljesen idegen káromkodásokkal, sajnálkozva. Vetkőzzél már, ne beszélj! – szinte sírnak a széksorok, de nem. Csak megy, csak megy az üres duma. Pedig az önmaga keresését térdig érő vízben mellúszásban végző, büdös lábú, tetovált férfiakkal tele van a szekreter. Különben is: egy Channing Tatum minek agyal? Majd ha gondolkodni akarok, beülök egy Woody Allenre, jó?

Adam Rodriguez, Matt Bomer, Joe Manganiello, Kevin Nash, Channing Tatum

A chippendale mára szitokszó, tudták? Helyesen: öt férfi revütáncos elindul egy szexexpóra a dél-karolinai Myrtle Beachre – olyantól tudom, hogy az a helyi Püspökladány, aki már járt ott. Tatum mellé összeszedtek négy jóvágású, duplavé-kategóriás sorozatszínészt: Matt Bomert (White Collar/A nagy svindli), Joe Manganiellot (Vészhelyzet, Pókember, Így jártam anyátokkal), Adam Rodriguezt (CSI: Miami, Ugly Betty) és a profi birkózó Kevin Nasht. Mindegyikük színes és tartalmas érzelmi betétekkel bír: az egyiknek legendásan nagy a hímtagja, a másik reikizik és olyanokat mond egy átbulizott tengerparti éjszaka után, hogy akkor én most összeszedem a szemetet. Oh.

Ebben a kétórás proteinreklámban két nagyon jó nő is feltűnik: Jada Pinkett Smith született domina – lüktető játéka alapján vihetné többre annál, hogy Will Smith felesége és Glória hangja a Madagaszkárban. Kolléganője, a fiatal Amber Heard következetesen flegma és hideg, ami kiváló ellenpontja az átizzadt munkásruháknak és aranyporral hintett acélos farpofáknak – aki emlékszik rá, Johnny Depp érte dobta Vanessa Paradis-t. Mit mondhatnánk? Esztétikai szempontból forradalmi előrelépés.

Jada Pinkett Smith

Amber Heard

Azonban a Táncoló talpak férfi tangás változatát már ők sem tudják feldobni: mint kovászos uborka után a langyos tej...; kösz, nincs étvágyam. Hányingerünk azonban igen: a vége ugyanis kész röhej. A püspökladányi kricsmi korlátjának támaszkodó Channing Tatum retináján megvillan a tűzijáték. Anyám…

Viszont! Nagyon meg kell dicsérni a vágót! A filmnél annak a másfél perces bemutatója tízszer jobb. Meg is ettük. Így maradtunk éhen.

Galéria