Hagymát hagymával

A híradásokból meg is tudtuk, hogy Barroso elnök úr, érezvén a bajt, sebtében összehívott egy konferenciát, amely arra hívatott, hogy kidolgozzon egy új európai narratívát. Ezen a konferencián megalakult egy kisebb 15 fős bizottság, amely hosszas tanakodás után három embert bízott meg, hogy megszövegezze az új európai chartát. Nyugtalanságom csak fokozódott, mikor kiderült, hogy a három kiszemelt egyike, a magyar választók által 2010-ben véglegesen a történelem szemétdombjára küldött, szélsőségesen balliberális SZDSZ egyik alapítója és annak korábban elnökségi tagja, a távolról sem független értelmiségi, a maszkulin Heller Ágnes,  s nem mellesleg hungarofób Konrád György lett. Önmagában is egyébként nehéz elképzelni, hogy egy földrész számára ki lehet-e jelölni az elérendő célt, meg lehet-e határozni az itt élők számára, hogy miben higgyenek, mert a történelem eddigi folyása az historikus tévedés, zsákutca volt; megújított tartalomszolgáltatásra vagyon szükség, kvázi életet kell adni a létezésnek. Erre találták meg Konrád Györgyöt, de előbb minősítsük azokat, akik erre felkérték.

Adott egy német kisvárosban nevelkedő gyerek, akinek rendőr az apja, a gyerek nagyon rossz tanuló, nehéz felfogású, képtelen befejezni a középiskolát; a 14. osztályban kétszer megbukik, kimarad az iskolából, nem teszi le az érettségit. Ő Martin Schulz. Aztán elkezd a szociáldemokrata mozgalomban tevékenykedni, közben könyveket árul, képezni viszont továbbra sem képezi magát. Lassan lejön a szerről, szakít addigi élete értelmével; az itallal, karrierje érthetetlen okokból, de káprázatos gyorsasággal egyre feljebb emelkedik, s ma ő az Európai Parlament elnöke. A 40 millió hullahegyért felelős volt kínai vezető, Mao Ce-tung korábbi híveként ismert bizottsági elnök, a se hús se hal Barroso is rejtély, aki egy tömeggyilkos eszmerendszerével szimpatizált; s ily módon akkor vagyunk politikailag korrektek, ha rögzítjük; tolerálni kell a nemzetiszocialista eszmerendszer tisztelőit is, ettől leszünk a liberálisok által hőn óhajtott, sokszínű européer polgárok. Félretéve az élcet, nekem emiatt igen is gondot okoz, hogy nem szavazhatok az Európai Bizottság vezetőire; az uniós választásokon fővesztés terhe mellett sem voksolnék egy olyan összeurópai néppárti kínálatra, amelyben a Konrádot kulturális stratégának felkérő Barroso úr, vagy az ír gázolót magyarellenes előítéletből védelmébe vevő, szintén félművelt Reding asszonyság is szerepel.

Összegezve tehát; a senki által nem választott Barroso kijelölte a tizenötöket, akik kijelölték azt a triumvirátust, akik majd megmondják, milyen legyen az európai jövő. Mit akartak üzenni ezek a derék eurokraták Konrád kiválasztásával? Milyen egyéb mondanivalót várnak Konrád Györgytől, mint azt, hogy a nacionalizmus, a populizmus, a rasszizmus, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus roppant veszélyes Európára nézve, és hogy mindenkinek kötelessége emlékeznie a történelemre, nehogy az megismétlődjön? Ismeretes-e számukra Konrád szinte zsigeri gyűlölete minden magyar kormány iránt, amely jobbközép színezetű, s olyan kijelentésekre ragadtatja a volt SZDSZ-es politikus-írót, amely szerint a magyar demokrácia „szemét”, a mai kormányt megválasztó értelmiség „neo-populista” és „újfasiszta” és hogy  Orbán Viktor miniszterelnököt egy füst alatt hasonlítja össze Horthy Miklós volt magyar kormányzóval és Kádár János, az ország volt kommunista diktátorával? Esetleg a volt ügynök narratíva-íróként történő kiválasztásával provokálni kívánják-e a magyarokat, hiszen tudvalevőleg az ország fele úgy van vele mint Nyilas Misi a sárgarépa főzelékkel. Egyébként pedig, mi ez a kirekesztés? Dél-Amerika vagy Ausztrália számára miért nem készül narratíva? Vagy Ázsiára? Kim-Jong-Un elvtársnak már nem szánnak egy új programot brüsszeli feltéttel? Ráadásul Konrádnak vaskos szerepe van abban, hogy Európa oda jutott ahova: a globalizáció, privatizáció, dereguláció szentháromsága mellett érvelve írta hosszasan unalmas, pókhálós esszéit; tehát akkor majd most ő alkotja meg az új chartát?

Be kell látnunk, politika üzenet az ő szerepeltetése,aki német nyelvterületen már régóta árulja itthon eladhatatlan könyveit és a hazát, aki sine qua non, aki nélkül nincs európai gondolat, nincs európai magyar gondolat, s aki éppen beágyazottsága révén olyan magaslatról néz le ránk és az öreg kontinensre, hogy minimum a 27. század végi Európa számára, a gépek lázadásáig is képes megírni ezt az új narratívát. Persze az unióban mostanság trendi, mainstream vonulatnak mindenképpen megfelel, amely egyszerűen kiiktatná a haza, ha tetszik, a nemzetállam fogalmát. Gondolkodásuk középpontjában az a szándék szerepel, amely az Európai Uniót amerikai típusú államszövetséggé, egyfajta szuperállammá formálná, s ez a nemzetek fölötti alakulat automatikusan bűnként bélyegezne meg nemcsak bármely nacionalizmust, hanem a más népek ellen nem törő nemzeti érzületet. Így  már tisztul a kép; s ezért minden: Tavares, ének: így nem szeretnénk, ha szeretnének.  Ha Brüsszel üzen, Visegrád feleljen neki. Létezik tehát jó megoldás. S nem a MindigTv.