Segítség az élet nagy problémáihoz kicsiknek. Meg nagyoknak

„Van a világon egy csomó tündér, ezt mindenki tudja. Tavasztündérek, konyhatündérek, villamosvezető-tündérek. De Csomótündér csak egyetlen egy volt. Ő csomózza össze a szerelmes királyfiak és királylányok cipőfűzőjét, hogy örökre együtt maradjanak.” Így indul Gimesi Dóra meséje, a Csomótündér, melyben arra keresi – és találja meg – a választ, mi a teendő akkor, ha két olyan ember élete köttetik össze, akik nem egészen egymáshoz valók, s a csomót valahogyan el kell oldozni. Persze a valóságban ez nem ilyen egyszerű: férjek és feleségek nem hibáztathatnak rossz választásukért és válásukért sem jó, sem gonosz tündéreket, a felelősség nem átruházható. De attól még nagy segítség, hogy itt egy mese, ami megkönnyíti a gyerekeknek, hogy megértsék és földolgozzák, ami történik körülöttük, velük.

A kötet minden meséje hasonló mélységű problémákat jár körbe: meddig kell elmennünk, hogy megtaláljuk a párunkat a világban, és mit kell kockáztatnunk, hogy megszerezzük a szívét? Hogyan költözhetnek össze a szerelmes panelházak, egyik pesti, másik budai, ha úgy érzik, egymás nélkül mit sem ér az életük? Ezek a kérdések – emberéletekre vonatkoztatva – részei a kicsik és nagyok mindennapjainak. Épp ezért jó, hogy jön valaki, aki közel hozza a válaszokat. Nem arról van szó, hogy Grimmeket és La Fontaine-t felejtsük el. De frissíteni kell, és örülni, hogy van Kányádi, Tóth Krisztina, Lackfi János, Kiss Ottó mellett Gimesi Dóránk is. Mert a megváltozott világ megváltozott problémáira a velünk élő gyerekeknek is válaszokat kell kapniuk. Ők nem feltétlenül tudnak maguktól megoldást keresni. Gimesi Dóra a cseppet sem gügyögős, mégis nagyon is gyermeki nyelvvel zseniálisan segít nekik ebben. Történetei mélységesen, könnyfakasztóan romantikusak, mindeközben mégis csöpögéstől mentesen vagányak. Szinte érthetetlen. És míg a gyerekek kacagnak a vicces mondatokon, a mesét olvasó felnőttnek időnként összeszorulhat a torka. Az író valahogyan az érthetetlent, a félelmetest is képes elfogadhatóvá szelídíteni, átlényegíteni, megmutatni a dolgok jó oldalát, és boldogságot gyúrni a veszteségek árnyékában is.

A mindig mosolygós szerző, aki csak nemrég lépett a harmadik ikszbe, máris komoly karriert tudhat magáénak: évek óta ír az ország vezető bábszínházai, többek között a mi Vojtinánk számára (December király, Ki hol lakik? Hamupipőke) népszerű darabokat, fiatal kora ellenére elismert, mondhatni húzónév a szakmában.

Épp ezért nem lepődöm meg igazán, amikor a hétéves kor fölött ajánlott kötet meséjében a szerelméért halandóvá lett tündérről szóló történet végén, amikor a kockás bélésű ballonkabát szárnyaira veszi a 70 év után még mindig szerelmes párt, mosolyogva megszólal még csak hatéves-múlt kisfiam: „Anya, anya, elrepültek a Mennyországba.”

Értettük, Dóri, köszönjük.

A kérdések aktuálisak, a válaszok zseniálisak.

Szabó-Kovács Patrícia