Közbizalmi dolgozók, pisiljetek!

Átgondolt tervezet, A Stratégia a nemzet két legnagyobb mételye, a drogmaffia és a szabad véleménynyilvánítás ellen. Két legyet egy csapásra…
Ígérem és fogadom, mostantól nagyon figyelek a megfelelő mennyiségű folyadékbevitelre. Eddig is kellett volna, de – megvallom őszintén –, nem mindig tartottam szem előtt a WHO-irányelveket. Addig nem, amíg csak magamról szólt a dolog, amíg azt hittem, magamért eszem, iszom, ürítek.
Most persze gyökeresen megváltozott a helyzet, jobban figyelek majd, mert nem csupán rólam, hanem a nemzetről van szó! Jobban mondva a nemzet belém vetett bizalmáról. Éppen ezért nem szeretnék úgy járni, mint Fazekas Róbert az ominózus 2004-es athéni olimpián, hogy tudniillik nem sikerül a kellő mennyiségű tesztanyagot produkálnom.

Közbizalmi dolgozó vagyok, ha én drogot fogyasztanék, az az egész országra hatással lenne, nem csupán az én életemről, erkölcseimről van itt szó.
Gyermekek, politikusok, újságírók – íme azok köre, akiket drogtesztre köteleznének. Remélem, itt nem állunk meg, nincs vége a sornak! Ha ennyire szívén viseli a köz sorsát a magas politika, igazán kiterjeszthetné a vizsgálandók körét. Mert ezek szerint például a rendőrök nem közbizalmi dolgozók. Nem közpénzből fizetik őket, és semmi közük az lakossághoz, akiknek bennük kell csak igazán bízni, hiszen elvileg ők védik az életünket, a közrendet! A tanárok és egyéb pedagógusok sem élveznek ezek szerint közbizalmat-pedig kellene, hiszen rájuk a gyermekeinket bízzuk, testi-lelki fejlődésüket, kis túlzással rajtuk múlik a felnövekvő nemzedékek sorsa. De Isten ments’, hogy további tippeket adjak az eszement ötlet megvalósításához! Épp elég, hogy az újságírók, akik hébe-hóba még meg merik mondani az igazat - vagy csak a véleményüket – lettek hirtelen ennyire fókuszban.

Ilyen alapon minden hónapban kihúzhatnának a nagy kalapból 20 foglalkozást vagy munkakört, ezek képviselőiből pár ezret országos szinten, és szúrópróbaszerűen drogtesztet végezhetnének rajtuk. Talán hamarosan ezt a javaslatot is beterjeszti valamelyik nagyokos. Bár az újságírók zöme – a politikusokkal ellentétben – nem közpénzből él, nem adóforintokat herdál el, és nem is befolyásolja sem az életét, sem a véleményét senkinek, ezek szerint fontosak vagyunk. Ez csak ebből az új törvénytervezetből derül ki, mert egyébként a véleményünkre magasról tesznek – ha igazat írunk, akkor azért, ha meg nem, akkor azért.

Érdekes, hogy ilyenkor mégis közbizalmi dolgozók vagyunk, jelentőségünkben a honatyákhoz mérhetők - egyébként meg hiteltelen, hazug és szenzációhajhász söpredék, sőt, egyenesen „tollforgató terroristák”, ugyebár. Ráadásul annyit drogozunk, hogy ha minket leállítanak, az végzetes csapást mér a drogmaffiára, amit így talán meg is bénít a hatalmas bevételkiesés. A dílerek lehúzhatják a rolót… Azért merem kinyitni a számat, mert akik csak egy kicsit is ismernek, tudják, hogy mennyire végletesen távol tartom magam a drogoktól, akik meg nem, azoknak úgyis mindegy, mit írok és mondok, azt gondolnak, amit akarnak. Nem a legalizálásért szállok síkra, távol álljon tőlem. Csupán a megfélemlítés újabb eszköze ellen. Miniszterelnökünk érvelése szerint azokban nem lehet megbízni, akik szintetikus drogokat fogyasztanak – ezek szerint a természetes drogokkal nincs gond, azok jöhetnek…

Mindegy, én hajlok a jó szóra, mostantól parancsra iszom és vizelek, vagy tépem a hajam mintának, ha kell. Merném én vállalni annak a kockázatát vagy felelősségét, hogy elveszítsem a köz bizalmát, félretájékoztassak, esetleg tudatmódosító hatása alatt átgondolatlanul befolyásoljak bárkit is?!
Rajtam igazán ne múljon…

Szabó-Kovács Patrícia