Diákigazolvány: most kéri, vagy jó lesz egy év múlva?
Biztosan sokan kerültek már olyan helyzetbe, hogy hiába vártak türelmesen, egyszer csak elgurult a gyógyszer, elszakadt a madzag. Igen, akad olyan elintézendő dolog ebben az országban, amit nem lehet kivárni.
Az ember azt hiszi, az informatika korában, amikor a számítógép segítségével olyan dolgokat lehet végrehajtani, amit én felfogni sem vagyok képes, az adatátvitelt egyszerűen meg lehet oldani. Meg azt is, hogy ha valamilyen téren újítást vezetnek be, az épp azért történik, hogy könnyebb vagy gyorsabb legyen az ügyintézés. Az új rendszer szerint a diákigazolványokat az iskolák helyett az okmányirodákban kell intézni. Gondolom nem tapsikoltak örömükben a köztisztviselők a plusz feladat miatt, de üsse kavics, a parancs az parancs. Ezt nyilvánvalóan elő kell készíteni, olyan infrastruktúrát kiépíteni, amely képes az adatok kezelésére stb,.
Logikus lenne, és túl egyszerű – felőlem nézve – ha azt várnám el, hogy az okmányirodából egyenesen oda küldjék az adatokat feldolgozásra, ahol a diákigazolványként szolgáló plasztikkártyákat nyomják (Állami Nyomda Zrt?). Nem ez történik. Fogja az ember a gyerekét, beviszi az okmányirodára. Ott kitölti az adatlapot, elkészül a fotó. Segítség, ha nagycsoportos gyerekünknek ezt megszervezi az óvoda, az óvónők felpakolják a buszra a 25-28 gyereket, előre egyeztetett időpontra odamennek, procedúra elindítva, csupa öröm. Viszont ezt az adatlapot - mivel a feldolgozás nem automatikus - be kell vinni abba az általános iskolába, ahová a gyerek járni fog, és onnan indítják el a gyártási kérelmet. Ez csupán azért nem ésszerű, mert az okmányirodai ügyintézés időpontjában (május) már minden gyerekről tudható, melyik iskolába fog járni, a beiratkozáson is túl vagyunk, sokkal egyszerűbb és gyorsabb lenne akkor már az egészet az iskola nélkül intézni, mint ahogy azt is gondolja első hallásra az ember, ezért kapta ezt a feladatot az okmányiroda.
Elvileg augusztus végén-szeptember elején megérkezik mindenki diákigazolványa. De nem gyakorlatilag. Ez azért különösen bosszantó, mert az iskolakezdés időpontja tudott, szerintem nem túl bonyolult feladat – még akkor sem, ha százezres nagyságrendű kártyáról van szó – úgy ütemezni, hogy 3-4 hónap alatt mindenkié elkészüljön. Rendelkezésre állnak remek számítógépek, bár ennyi idő alatt szerintem 4-5 ember – de lehet, hogy majom is - kézzel legyártaná a szükséges mennyiséget. Nem ez történik. Február eleje van, és még mindig azzal kell szórakoznom 2 havonta, hogy bemenjek az iskolába (az iskolatitkár nagyon kedves, amikor meglát, már messziről kérdi: XY ideiglenes diákigazolvány, ugye?), mert a bérlet, ugyebár nem érvényes szám nélkül, egy adminisztrációs hiba folytán pedig szűk 9 hónap alatt nem sikerült legyártani a diákigazolványt. Isten malmai lassan őrölnek, azt tudjuk, az adminisztrációé meg még lassabban. Én meg elképzelni sem tudom, milyen hiba lehet, amit ennyi idő alatt nem tudnak kijavítani, és csak remélni tudom, hogy hasonló problémával rajtam kívül kevesen szembesültek. Bármi, ami félrecsúszik, ennyi időn belül helyrehozható. Mármint olyan országokban, ahol rendesen működnek a dolgok.
Szabó-Kovács Patrícia
