Böjte Csaba, a Facebook-sztár

Bencze Attila Facebook támogatói oldalt hozott létre, kezdeményezésének lényege, hogy követőket gyűjtsön indítványához. Szeretné elérni, hogy a díjat odaítélők szűk köre is tudomást szerezzen arról, Böjte Csaba, az árvák megmentője méltó a Nobel-békedíjra, és ezt rengeteg ember gondolja így. Maga az érintett zsákutcának nevezte a kezdeményezést, amivel rövid gondolkodási idő után teljesen egyet lehet érteni.

Egyrészt senkinek, akit csak egy kicsit is tisztelek, nem adnék olyan díjat, amilyen Barack Obamának is van már. Viccelek, persze. De nem érzem, hogy Obama 2009 óta többet tett volna a világbékéért, mint a Miss Universe verseny döntősei. Másrészt, Alfred Nobel, a díj alapítójának szavaival élve az elismerés birtokosa „legyen az a személy, aki a legtöbbet vagy a legkimagaslóbban tette a nemzetek barátságáért, a fegyveres erők csökkentéséért vagy megszüntetéséért, vagy békekongresszusok tartásáért és előkészítéséért.” Ez nem igazán vág egybe azzal, ami az erdélyi szerzetes tesz. Böjte Csaba munkája, elhivatottsága, amit ő végez napról napra, bizonyos szempontból ennél sokkal kevesebb. Más szempontból meg sokkal több. Életeket ment, élelmet szerez meg fedelet az egyre több gyerek feje fölé, óv és tanít, sorsokat rendez el, szeret.

Senki nem vitatkozik azzal, hogy Bencze Attila kezdeményezésének is megvan a maga haszna, a jószándéka pedig teljesen egyértelmű. Bár a nemzetközi közvélemény előtt nem ismeretlen a szerzetes elkötelezett gyermekmentő munkássága (2011-ben az Európai Parlament Európai Polgári Díjban részesítette), a támogatói oldal létrehozása révén még szélesebb körhöz juthat el, mivé nőtte ki magát az évek során az alapítvány, és mennyire fontos munkát végez. A legjobb példa arra, hogy egy fecske is csinálhat nyarat.

Viszont abban is biztos vagyok nyilatkozatai alapján, Böjte Csaba sokkal jobban örülne, ha Nobel-békedíj vagy bármilyen más hivatalos elismerés helyett a lájkolóknak csak a töredéke – nyilvánvaló, hogy nem minden jószándékú embernek áll módjában segíteni – csatlakozna például az alapítvány Keresztszülő Programjához. Teréz anyának mondták egyszer, hogy nem foglalkozhat minden szegénnyel, mire ő azt válaszolta, hogy mindenkivel nem is, csak azokkal, akikkel találkozik. Ezt próbálja megvalósítani az atya is. Viszont a pár kis gondozottból mára sokszáz lett, egyre nagyobb feladat gondoskodni róluk. Szükség van az egyes ember, segítőkész családok, kis közösségek, bárki segítségére. Böjte Csabára egyre többen számítanak. Egyre több a találkozás.

Nekünk, a számítógép előtt, vagy a kényelmes fotelban ülő 28 vagy 50 ezernek sokkal könnyebb egy lájkot nyomni, és ezzel kipipálni, hogy beálltunk a jó ügy mögé, mint tényleg tenni valamit. De ha nem is tudunk pénzt utalni, önkéntes munkát végezni vagy más módon segíteni, legalább azt tegyük meg, amit maga Csaba atya kér: „aki szereti és fontosnak látja gyermekvédelmi munkáját…ne építsenek naivan olyan légvárakat, melyek kipukkanva kudarcot szülnek számukra.”  Így legyen. Ennyit igazán bárki megtehet érte.

Szabó-Kovács Patrícia