A politikus, aki ott sem volt. És a Brüsszeli Bohóc

Közeledünk a választásokhoz, nemzetünk tiszteletreméltó bajszos főméltósága kijelölte a nagy napot, megindították hajóikat a jelöltek. Van, aki egyszerűen nyomul és fényezi magát, (ez a hazai politikusok többségének napi rutin, semmi extra), mások lejáratókampányt folytatnak, de olyan is akad, aki azzal próbál nyerni, hogy úgy tesz, mint aki ott sem volt. Végülis ebben az országban tényleg célravezető lehet azzal hirdetnie magát egy választáson induló pártkatonának, hogy az elmúlt 20 évben kurva sok közpénzért nem csinált semmit. A szétbarmoláshoz képest ez is eredmény, gondoltam hát, megírom… Kiss Péter MSZP-s képviselő ezt a taktikát választotta.

Ahhoz képest, hogy négy kormányban dolgozott, az MSZP-ben ő az uomo universale, aki csodálatos módon mindenhez ért, szinte minden fontos posztot betöltött – volt szociális és munkaügyi miniszter, miniszterelnök-jelölt, az MSZP ügyvezető alelnöke és frakcióvezető helyettes, választási plakátján ennyit közöl politikai karrierjéről: gépészmérnök, országgyűlési képviselő, aki eddig is közbenjárt ott, ahol lehetett. Mellesleg Csilla asszony férje, egy gyermek édesapja.

A miniszterek feladata lenne tenni, hatni, szervezni az állam működését. A szó a latin szolga, segéd szavakból ered, a latin ministere annyit tesz, szolgálni, de ez ugye Magyarországon egy politikussal szemben végképp nem követelmény. Másképp intézzük a dolgainkat, unortodox országban ez sem hétköznapi módon működik. Nem kell itt a havi több, mint egymillió forintért különösebben semmit tenni. Politikusoknak legalábbis.

Persze nem csak az MSZP-s képviselő csúszott bele némi szereptévesztésbe. Hogy ne vádoljanak elfogultsággal, jöjjön a másik oldal: dajcstomi, szintén exminiszter, a Brüsszeli Bohóc. Ő mostanában azt hiszi, nincs más dolga, mint felvenni a különböző forrásból áramló pénzeket – fizetést, költségtérítéseket – és szórakoztatni. Néha durván és közönségesen, dejszen az ókori rómaiak is megmondták már, kenyeret és cirkuszt, ugyebár. Sokaknak a kenyér még hiányzik, de ha nyer a FIDESZ, meg van ígérve. Dajcstomi megnyilvánulásainak humorával időnként stand-up comedy-seket szégyenít meg, folyamatosan meg a pártját és a magyar politikai „elitet”. Ennél szerintem elegánsabban is megélhető a kapuzárási pánik, de mindegy.

Az viszont semmiképpen nem vitatható el a hazánkat Európában képviselő (ebbe jobb bele sem gondolni) sportrajongótól, hogy valódi verbális bravúrokra képes. Nem emlékszem hozzá hasonlóra, aki barokkos körmondataiba annyi vákuumot csomagolt volna, mint ő. Több percig cirkalmazott frázisaiban soha nem volt szerkezeti, nyelvtani hiba. Mondjuk mondanivaló sem, és ha belegondolunk, a kettő együtt végképp nagy teljesítmény! Most, hogy vulgárisabbra vette a figurát, a retorika is megkopott, de én ezt a korszellem és a nyelvrontó internet számlájára írom.

Mondják rám, hogy feminista perszóna vagyok, de egy, csak egy leány van talpon a vidéken, akit nem vádolhatunk azzal, hogy ne cselekedne! Igaz, nem is miniszter. Hoffmann Rózsa rendkívüli alázattal állt mindig rendelkezésre, tett meg mindent és bármit, amit pártja kitalált. Fölösleges rá haragudni emiatt, egyszerűen csak végrehajtja, amit mondanak. Ha nem így tenne, megtenné helyette más. Kíváncsi vagyok, mit merne ő bevallani, ha egyszer össze kellene foglalnia politikai pályafutásának eredményeit. Lehet, jobban járna, ha Kiss Péterhez hasonlóan nem térne ki a részletekre. Akkor talán nem átkoznák diákok és pedagógusok generációi a nevét, és tehetne ő is úgy, mint aki ott sem volt.  Ha Kiss Péternek bejön, talán neki is sikerülhet…

Szabó-Kovács Patrícia