Ri/csaj: Pénteki Anna blogja

Ismerjék meg Pénteki Annát, aki mer annyira különbözni saját magától, hogy hétfőn ír. 16 éves, az ASC (Antisocial Social Club) játékosa, gyűlöli az iskolát, sokat morog, nincs egy rongya se, amit fel lehetne venni. Ja, és hangos zenéket hallgat. Gáz a legtöbb osztálytársa és a tanárok többsége is. Olvasni viszont nagyon szeret. Most bizonyára nagyot néz, hogy őt olvassák.

Pénteki Anna hirtelen ítél, sokat gondolkodik, amiben nem mindig van túl sok köszönet, mert a dolgok eleje és háta gyakran össze tud keveredni. Mondjuk ki: ennek a gimnazistának perpillanat gondja van a világgal. Sok. És nagy. Hogy ne zavarjuk a kusza létezésben való tájékozódásban és a szabad kilátásában, kettőt lépünk hátra – így talán ő maga is jobban látszik.

7. bejegyzés: Iskolakezdés

Mindjárt vége van a nyárnak, tehát hamarosan kezdődik az iskola. Méghozzá a legelső esemény az év általam legutáltabbja: az évnyitó. És még csak nem is feltétlenül azért utálom, mint bárki más, amiért vissza kell menni a suliba, ahol újra kötelezettségeim vannak, meg csinálni is kell valamit (azért is, mondjuk), hanem az ünneplőruha miatt. Egyszerűen nem vagyok képes megérteni a matrózblúz funkcióját amellett, hogy hihetetlenül csúnya, és nincs olyan ember, akin jól állna. Azt azért meg kell adni a kitalálójának, hogy legalább nem csak ocsmány, de még iszonyú kényelmetlen is. A viselet másik legrosszabb tagja (mivel nálunk lányok is vehetnek nadrágot, amúgy a szoknya is előkelő helyen szerepelne a listán) a cipő. Idénre szerencsémre sikerült kompromisszummal egy zárt cipőt vetetni (amiért anyukám le akart szidni, mert „túl fiús”, de aztán elmondása szerint eszébe jutott, hogy neki ugyanilyenje volt az én koromban). De amilyen az elmúlt kilenc évben volt, az a topánkaszerű akármi, amiben még ha a lehető leglaposabb talpút veszed is, nyolcszor kimegy a bokád egy lépés alatt, na az kínzóeszköznek is alkalmas lenne. Emellett nyilván a többi rész sem a kedvencem, hiszen a háziírás nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé, és a felelősségvállalás sem az erősségem. Az előbbi miatt a tanárok egy részének nem is én vagyok a kedvence, ezért azt kellett tanácsolnom a most ugyanebben az iskolában kezdő öcsémnek, hogy jobb, ha inkább nem dicsekszik el minden órán, hogy én vagyok a nővére. Mondjuk annyi pozitívum azért van a dologban, hogy legalább láthatom a barátaimat, akikkel nem nagyon találkoztam, mert mindig mindenki máshol volt.

Pénteki Anna

6. bejegyzés: Mindennapok
5. bejgyezés: Edzőtábor
4. bejegyzés: Menni vagy nem menni
3. bejegyzés: Klikkek
2. bejegyzés: Ezt is túléltem
1. bejegyzés: Végre vége