Jövőre érkezik az új debreceni film, a Balcsillag
Az elmúlt években több olyan film is készült önerőből, amelyek valamilyen formában kötődtek Debrecenhez. Pólik József, az Életem legrosszabb napja (2017) című filmjével már bemutatkozott a közönség előtt – új alkotással várhatóan a jövő év folyamán jelentkezik. A rendező új filmjét a koronavírus okozta járványhelyzet inspirálta, a forgatókönyv gyorsan, néhány hét alatt született, még az első hullám idején. A Debreceni Egyetem oktatója úgy gondolja, most olyan filmre van szükség, ami bemutatja azt a világot, amiben jelenleg élünk.
Hol tartanak a Balcsillag munkálatai?
Pólik József: Befejeztük a vágást. Ez mindig lassú, organikus folyamat. Az ember általában nem egyedül dolgozik. Jelen esetben én és a film operatőre vágtuk a filmet. Több változat készült, még külső tanácsadót is bevontunk. Egy-egy vágási szakasz között félre kell tenni az anyagot, ki kell lépni belőle, aztán egy idő múlva friss szemmel meg kell nézni, hol tartunk, milyen hibák vannak és milyen lehetőségeket nem vettünk eddig figyelembe. A vágás folyamata egy idő után általában redukciót jelent, tömörítést – a felesleges jelenetek, snittek „kimetszését”. A folyamat összességében mégis gyorsabb volt, mint az Életem legrosszabb napja esetében. Akkor a vágóasztalon született a film, mert önálló epizódokból épült fel a narratíva, ami lehetővé tette a variálást. A Balcsillagnál csak az első harminc perc vágása okozott fejtörést, csak ott voltak variálhatók a jelenetek. A film többi részénél kizárólag a ritmusra és az arányokra kellett figyelni.
A járványhelyzet mennyire nehezítette meg a munkát?
Pólik József: Néhányan a stáb tagjai közül is átestek a betegségen. A legszomorúbb, hogy elveszítettük Kovács Györgyöt, az Életem legrosszabb napja hangmérnökét, még a második hullám idején. Gyuri bácsi a Balcsillag előkészítésében is segített nekem. Nagyon megrázott a halála.
Hosszabb lett így a forgatás?
Pólik József: A film nagy részét még tavaly nyáron forgattuk. De volt néhány külső jelenet, amelyet már csak idén tudtunk rögzíteni, éppen a Covid-helyzet miatt. Egyrészt pótforgatások voltak, másrészt most vettük fel a film zárójelenetét. Nem volt egyszerű, mert sokáig bizonytalan látszott a helyszín. Végül az AKSD Vértesi úti szeméttelepén, a nagy városi szemétdombon forgattunk, betartva a szigorú biztonsági előírásokat. A Bocskai Lövészdandárral is felvettünk két jelenetet, Hajdúhadházon, a bázisuk közelében. Nagy élmény volt a közös munka a katonákkal. Összesen legalább húsz külső és belső helyszínen dolgoztunk – nagy munka volt a szervezés. Azért volt erre szükség, mert a történet tulajdonképpen egy pikareszk: a főszereplő elindul, és különböző helyekre jut el, ahol különféle emberekkel találkozik, ilyen-olyan helyzetekbe keveredik.
Lesz kapcsolata a Balcsillagnak az első filmmel?
Pólik József: Nem is akartam, hogy legyen. Az Életem legrosszabb napja után horrorfilmet akartam forgatni, el is készült a forgatókönyv, Lidérc címmel. De jött a koronavírus, és mindent átírt. Félretettem a Lidércet, mert úgy éreztem, hogy arról kell filmet készíteni, amiben most élünk. Nem a vírusra gondolok itt elsősorban, hanem a bezártságra és a fenyegetettség érzéséből fakadó mentális nyomásra, amit mindannyian érzünk, érzékelünk. Úgy tapasztalom, hogy egy ilyen rendkívüli helyzet megmutatja, felszínre hozza: ki milyen ember valójában. Élesebben érzékeljük a jóságot, a kitartást, a bölcsességet, de a gyarlóságot, az elveszettséget, az ostobaságot és a gyengeséget is – magunkban éppúgy, mint másokban. Arisztotelész azt mondja, hogy a legfőbb jó a boldogság, aminek az eléréséhez két dolog szükséges: erényes élet és szerencse. Most, úgy tűnik, nincs szerencsénk, mert itt van a járvány. Balszerencsénk van, Balcsillag áll felettünk. De okosak, türelmesek, kitartók, segítőkészek és együttérzők még mindig lehetünk, sőt most kell igazán annak lennünk. Erről szól a film is. A jó melletti kitartás emberpróbáló, veszteségekkel járó nehézségéről.
A film lelke a stáb. Új arcokkal is dolgozott?
Pólik József: Kicsi, de lelkes, kitartó és szívós stáb vagyunk; alig több mint egy tucat ember munkája a film. Régi vágyam teljesült azzal, hogy 2017-ben lefogattuk az Életem legrosszabb napját. A stáb együtt maradt, a többiek is úgy érezték: dolgoznunk kell tovább. Úgy érzem, bebizonyítottuk, és a Balcsillaggal még inkább bebizonyítjuk: független produkció is létre tud hozni olyan filmet, ami értéket képvisel. Apám kútfúró kisiparos volt – bizonyos értelemben én is az vagyok. Filmgyártó kisiparos. A Balcsillag stábjából ki kell emelnem Molnár István operatőr, Som Balázs rendezőasszisztens, Mudrony Beáta sminkes nevét. És Vidovenyecz Zsoltét, aki elsősorban zeneszerző, de ebben a filmben rengeteg mindent csinált: fahrt-sínt épített, világított, hangot rögzített – nem is sorolom. Örülök, hogy a Balcsillagban vannak olyan színészek – Sőreghy Ágnes, Gelányi Imre, Nyitrai Illés –, akik az Életem legrosszabb napjában is szerepeltek. Bacsó Tünde, Tokaji Csaba, Vranyecz Artúr – ők mind profik, és ez meg is látszik majd a munkájukon. De meg kell említenem Szántó Györgyi nevét is, aki Kárpátalján született, és a tanítványom volt az egyetemen. És persze ott van a főszereplő, Veress György, aki idén érettségizett a Debreceni Ady Endre Gimnáziumban. Remélem, hogy Györgyi és Gyuri révén a fiatalabb korosztály érdeklődését is felkelti a film. Az Életem legrosszabb napja ugyanis inkább az én generációmnak készült.
Műfaji filmre számíthatnak a nézők, vagy inkább egy szerzői alkotásra?
Pólik József: Műfaji mintákkal kevert szerzői filmnek mondanám. Olyan, mint egy koktél. Egyrészt kombináltam a pikareszk és a zárt szituációs dráma mintáit, másrészt ehhez a modernista keverékhez erős műfajok mozzanatait adtam: sci-fi, apokalipszis-film, melodráma. Majd meglátjuk, hogy ízlik a közönségnek. Legkorábban nyáron kerülhet moziba a Balcsillag. Minden attól függ, hogy haladunk az utómunkával. A plakát mindenesetre már elkészült. Remélem, ez is és a film is tetszik majd a közönségnek. Jó lenne végre túllenni ezen a mostani, tragikus időszakon, és együtt ünnepelni a közönséggel az Apolló Moziban a film premierjét.
Gaál Csaba
