Feketeállomány - Hey nigga’!

Véget ért az Egyesült Államok első fekete – pontosabban az első vegyes házasságból származó – elnökének mandátuma, bár a nemzetközi hiszti még tart, a Fehér Házat felrobbantani szándékozók előbb-utóbb megunják és hazamennek. Arra viszont tényleg kevesen számítottak, hogy éppen erre az időszakra számos faji hátterű, erőszakos incidens, demonstráció, zavargás nyomja majd rá a bélyegét.

A megbékélés terén a médiakedvenc Obama nem ért el igazi sikereket, de legalább a nyelvet megkímélte a túlhajtott politikai korrektség őrületétől és a civil élet vadhajtásait nem emelte politika szintre. Mondjuk is mindjárt, miért vagyunk sokszor bajban, ha Obama népéről kell beszélnünk.

A latin niger szó már a XVI. században feltűnt angol szövegekben, egy, a következő század elején keletkezett feljegyzés pedig már a közismert, két g-vel írt változatának létezéséről tanúskodik. Az évszázadok során a tengerentúlon számos formája kialakult a szónak:

negar, neger, neggar, nigra, niggur, és a szlengben ezeket nem is csak a négerekre használták.

A nigger sokáig semleges jelentéssel bírt, pejoratív értelemben csak a XVIII. századtól használták, így aztán már a XIX. században megjelent a tapintatosabb colored (színesbőrű). Közben a spanyolból és portugálból átvett negro is egyre jobban elterjedt, ez egy másik alternatívája volt a mind szalonképtelenebbé váló, a XX. század elején már egyértelműen ellenséges hozzáállást közvetítő nigger szónak.

Néhány évvel ezelőtt nagy felzúdulást keltett, amikor a polkorrektség odáig fajult, hogy a Huckleberry Finn kalandjait cenzúrázva adták ki; mondván a regényben előforduló nigger szó sértheti a feketéket. A múlt század közepén az egyre kevésbé barátságos negro, illetve a megkopott colored helyett találtak egy újabb kifejezést, nem fogják kitalálni: ez lett a black (fekete).

A későbbi nemzedékek tagjai persze már ezt is sértőnek érzik,

emlékezetes, hogy néhány éve egy színes bőrű amerikai előadó magyarországi üzletben járva lefényképezett egy Negro cukorkákat kínáló polcot, és rögvest ki is posztolta a saját kis beteg, közösségi oldalán. A bejegyzést azonnal ellepték a dühödt kommentárok, egyesek a „nagyon rasszista” európai fehérekről írtak, mások a kéményseprőt nézték akasztott feketének. Mint tudjuk a cukorka egyébként valószínűleg megalkotójáról, az olasz édességgyárosról, Pietro Negróról kapta a nevét.

Az is tény, hogy a negro kifejezés sosem vált annyira durvává, mint a nigger, még a hatvanas évek végi liberális hangvételű írásokban is felbukkant, sőt a 2010-es amerikai népszámlálás dokumentumain is a „black (negro)” megfogalmazás szerepelt. A blackkel szemben időről időre megjelentek olyan érvek, amelyek a fekete előtaggal kezdődő negatív jelentésű szavakat – black market (feketepiac) – összefüggésbe hozzák a rasszal, ami nyilván bődületes hülyeség, de mint ilyen terjedőben van.

Több olyan történetről is lehet olvasni, hogy egyes kávézók tulajdonosai önszántukból, orvosi tanácsra vagy külső nyomásra elhagyták a „rasszista” feketekávé kifejezést, – vö.cigánypecsenye – pedig a feketék ma is általánosan használják a black szót (ld. Black Lives Matter). Az elnevezésekről szóló viták a XX. század utolsó negyedében ismét újítási kísérlethez vezettek: a hetvenes években divatossá vált az

Afro-American, majd a kilencvenesekben elkezdték erőltetni az African-Americant. 

Ezek után örüljünk, hogy az Obama-kormányzat polkorrekt hadjárata, amely a magukat a hagyományos nemi keretek közé be nem sorolók számára bevezetett semleges vécékben csúcsosodott ki, legalább a nyelvet elkerülte. Nyilván a szakértők is tisztában voltak vele, hogy a kifejezések erőltetése nem mindig éri el a célját, sőt olykor visszafelé sül el: az valószínűleg semmilyen ügyet nem mozdítana előre, ha tiltólistára tennék a blacket, ráadásul az amerikai fekete közösségekben a kilencvenes évek óta ismét jelen van a nigger, nigga, niggah szó, elsősorban haver, tesó jelentéssel.

Mindazonáltal egy Harlemben tekergő fehér turistának sem javallott az első szembe jövő feketét Hey nigga’ felkiáltással üdvözölni.

Az angolban általánossá vált afroamerikai, pláne afrikai amerikai a magyarban idegenül, mesterkélten hangzik: nálunk sem a feketének sem a négernek nincs negatív jelentéstartalma; a Négercsók nevének megváltoztatásából is közröhej lett. Arról nem is beszélve, hogy ha a néger és a fekete szalonképtelen, egyszerűen nincs szavunk az Afrika nagy részét benépesítő emberekre: éppúgy afrikai az egyiptomi arab és a dél-afrikai búr, mint a néger közép-afrikai.

Focirajongók figyelmébe: vajon minek nevezzük a holland labdarúgó-válogatott egykori sztárját, a suriname-i származású, fekete bőrű Edgar Davidsot?  Vagy a francia tizenegy volt játékosát, a guadeloupe-i születésű, szintén fekete Lilian Thuramot?  Az „afroamerikai európai” vagy az „afrikai-karibi európai” kifejezés annyira frappáns, hogy valószínűleg nem találnánk olyan épelméjűt, aki hajlandó lenne használni.

Szalmási Nimród