Egy igazi szépség szegődött Debrecen szolgálatába

Cívishír – Belaktad már a várost?
Valovics Nóra – Még nem teljesen, de igyekszem. A párommal nagy nehezen a belvárosban találtunk egy lakást, ezt a részt már úgy ismerem, mint a tenyeremet. Egyébként tudatosan, jól meggondoltan választottuk a belvárost, mert szeretjük a pezsgést, és szeretjük azt is, hogy mindenhez közel legyünk. Kipróbáltuk már az összes éttermet, nagy rajongói vagyunk a gasztronómiának, ugyanakkor jártunk már a Déri Múzeumban és színházban is, hogy ne csak a debreceni vendéglátásba, hanem a város kulturális életébe is betekintést nyerjünk.

Cívishír – Mondd csak, budapesti szemmel milyen Debrecen?
Valovics Nóra – Nagyon szép, tényleg! Az egy kicsit bosszantott, hogy a villamos építése miatt nagy volt a felfordulás, de lassan kezd magához térni a város, el is határoztam, hogy innentől kerékpárral járok mindenhová!

Cívishír – Gratulálok a döntéshez! Fél Debrecen bringázik!
Valovics Nóra – Egyszerűbb közlekedni, mint autóval, a lámpák itt nem igazán összehangoltak, bár nem akarom kihúzni a gyufát. . .

Cívishír – Nyugi, a legtöbb debreceni így gondolja!
Valovics Nóra – Budapesten is a belvárosban van a lakásom, úgy tűnik, mintha ott több lenne a zöldhullám.

Cívishír – A bicikli a megoldás! Apropó, hogy van a térded? Egyszer már felhagytál a kézilabdázással, de még mindig a pályán vagy. Csoda történt?
Valovics Nóra – Sajnos nem történt csoda, a térdem továbbra is rakoncátlankodik, súlyos porckopásom van, és csak egy speciális kezelésnek köszönhetően tudok játszani. Rizikós, tudom, de most még képtelen vagyok abbahagyni, szeretek kézilabdázni. Tavaly kifejezetten jó évet zártam Kiskunhalason, az feldobott, plusz lelkierőt adott, és remélem ugyanolyan jót zárok majd Debrecenben is!

Cívishír – A modellkedés kevésbé fájdalmas, mint a kézilabda. Megfordult ez a fejedben?
Valovics Nóra – Nem is vagyok modellalkat!

Cívishír – Ha te nem, akkor senki!
Valovics Nóra – 180 centivel a modellek 50 kilósak. Én sokkal több vagyok.

Cívishír – Sokkal több nem lehetsz, mert szinte gazella termetűnek tűnsz a pályán.
Valovics Nóra – Oh, köszönöm a bókot! Gyerekkoromban valóban nagyon vékony lány voltam, de a kézilabda az évek során magához „idomított”.

Cívishír – Az internet tanúsága szerint belekóstoltál a modellkedésbe.
Valovics Nóra – Részt vettem néhány magazin-, illetve reklámfotózáson, de annyi elég is volt. Ez a szakma nem az én világom.

Cívishír – Azt mondják, fertő. Valóban?
Valovics Nóra – Én csak annyit mondok, hogy a szépségiparban nem feltétlenül a tehetség és a szépség jelenti az előremenetelt, az anyagi boldogulást. Ezt én szerencsére nem tapasztaltam azon a néhány fotózáson, de ismerek modelleket, lányokat is, fiúkat is, akik igen. Másrészt nem is igazán vonz a munka, órákig pózolni meglehetősen monoton és unalmas időtöltés.

Cívishír – A neten a magyar sport egyik legjobb nőjeként emlegetnek, ez is büszkeséggel tölthet el!
Valovics Nóra – Jól esik, és köszönöm, de nekem ez nem annyira fontos, hogy átszellemüljek. Nem szerénykedni akarok, mint minden nő, természetesen én is foglalkozom magammal, az arcommal, a testemmel.

Cívishír – A Facebook-fotóid alapján borrajongó vagy. Melyik a kedvenced?
Valovics Nóra – A barrikolt Chardonnay, illetve a Tohu. Egyébként a páromtól ragadt át rám a bor iránti rajongás, eljárunk borkóstolókra is, nagyszerű program!

Cívishír – Ajánlom nektek a Debrecen környéki homokit!
Valovics Nóra – Köszi, az milyen?

Cívishír – Többnyire vörös, vagy inkább vöröses, attól függ, hogy mennyi fehérrel házasítják, és olyan savanyú, mint az ecet.
Valovics Nóra – Akkor inkább kihagyom.

Cívishír – Jó ötlet! Vissza a kézilabdához! Meddig akarsz profiskodni?
Valovics Nóra – Minden a térdemen múlik, de remélem, van még egy pár évem a pályán! Ugyanakkor már készülök a civil életre.

Cívishír – Beavatnál bennünket a terveidbe?
Valovics Nóra – Babonából inkább nem, mert elég nagy kihívásnak nézek elébe. A civil életbe való beilleszkedés egyébként is komoly feladat annak, aki az addigi egész életét a sportban töltötte.

Cívishír – Az anyaság például elég nagy kihívás. Dolgozik benned az ösztön? Ezt a genetikát tovább kell adni!
Valovics Nóra – Már gondoltam rá, de az élvonalbeli kézilabdázással nem lehet összeegyeztetni.

Cívishír – Lám, a sport sok-sok élménnyel gazdagít, de sok lemondással is jár. Megéri?
Valovics Nóra – Ha elölről kezdeném, ugyanúgy sportoló lennék, tehát azt mondom, megéri. Ugyanakkor tudom, hogy nem normális dolog három gimnáziumba járni négy év alatt, vagy lemaradni például a saját szalagtűződről.

Cívishír – Nyáron olyan csapatba szerződtél, amelyet tavasszal rommá vertek, és papíron kiesett az első osztályból. Nem vállaltál túl nagy rizikót?
Valovics Nóra – A Békéscsaba elleni győzelem is azt bizonyítja, hogy nem. Ezzel a csapattal tavaly sem volt nagy gond, csak hiányzott a rutin, és hiányoztak a vezéregyéniségek. Szerintem most egy jó összetételű társaság alakult ki, bízom benne, hogy sok szép sikert aratunk.

Cívishír – Tapasztaltál depressziót, önbizalomhiányt a debreceni lányok körében? Tavasszal súlyos pofonok érték a csapatot.
Valovics Nóra – Én nyomát sem láttam már azoknak a vereségeknek, ez egy hajtós, ambiciózus csapat, mely mindig a következő feladatra fókuszál.

Cívishír – A következő ellenfél az MTK. Cél a győzelem?
Valovics Nóra – Verhető az ellenfél, bár idegenben nem lesz egyszerű dolgunk. Utána fogadjuk a Dunaújvárost, ha olyan káprázatos hangulat lesz, mint a Békéscsaba elleni rangadón, akkor nem kaphatunk ki!

Cívishír – Ferencváros, Kiskunhalas, Reykjavik, Siófok, megint Kiskunhalas, majd Debrecen - sok helyen megfordultál, vándormadár vagy?
Valovics Nóra – Nem igazán, a sors hozta úgy sokat vándoroltam. Szinte mindig kényszerűségből változtattam, mert elfogyott a pénz és megszűnt a csapat. Kiskunhalason is nagyon jól éreztem magam, de a klub anyagilag ellehetetlenül, hiába lettünk hatodikak a bajnokságban, úgy hallom, a csapat visszalépett az NB I-től. Nem bánom a sok váltást, mert szép új helyeket ismertem meg, ha például Halason minden rendben megy tovább, akkor kimarad az életemből Debrecen. Most már tudom, hogy nagy kár lett volna!

Cs. Bereczki Attila