Tudod, mit beszélsz?

Kutyaharapást szőrével. Eredetét legalább akkora homály fedi, mint másnaposságunk előestéjét, ami után előszeretettel használjuk ezt az ismeretlen mondást. Kutyaharapást szőrével! – kiáltjuk, és egy korsó sörrel próbáljuk csillapítani az alkohol okozta rosszullétet. Valójában a népi orvoslásra vezethető vissza, ahol az „ami elrontja, az meggyógyítja” analógiás elv dominált. Így ha például valakit megharapott egy kutya, az állat szőrét elégették, és a hamuját a sebre helyezték.

Itt a kezem, nem disznóláb. Egy időben – furcsa alakja miatt – a pisztolyt nevezték gúnyosan disznólábnak, vagyis nem szó szerint kell értelmezni. Az „itt a kezem, nem disznóláb” jelentése tehát: nem pisztolyt nyújtok feléd, hanem baráti jobbomat.

Van sütnivalója. Régen az asszonyok maguk sütötték a kenyeret, ami már akkoriban is gondos elbánást, tárolást, szaporítást igénylő élesztőt – azaz sütnivalót – igényelt. A falusiak a drága anyagot rendkívül féltették, felhasználásához komoly tudásra volt szükség. Aki ügyetlenül bánt vele, hamar kifogyott belőle, azaz nem maradt sütnivalója.

Neki aztán van sütnivalója!

Közös lónak túros a háta. Sokan értetlenül állnak e mondás előtt, hogyan is lehet túrós egy ló háta? Holott mindössze egy félreértésről van szó. Nem túrós, hanem túros. A túr egy szláv eredetű szó, jelentése: fekély, seb. Vagyis a közös lóra – mivel senki sem a kizárólagos gazdája – nem vigyáznak: igába fogják, és addig hajtják, amíg kisebesedik a háta.

Vaj van a fején. A teljes megértéshez vissza kell helyeznünk e mondatot az eredeti környezetébe: „akinek vaj van a fején, ne menjen a napra!” A játékos kép egy olyan embert ábrázol, aki vétkes valamiben, és ha kimegy a napra (emberek közé), a vaj ráolvad a fejére (kiderül bűne és pórul jár).

Ajándék lónak ne nézd a fogát! Régebben a lóvásáron a ló foga volt a legárulkodóbb jellegzetessége, ezt vizsgálta meg a vásárló legelőször. Ez alapján lehet megtudni, hogy mennyi idős, függetlenül attól, hogy az eladó mit mondott róla.

– HL –