Túlkapás egy börtönben: a kamerák mindent rögzítettek
A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa 2024. november 13-án hirdetett ítéletet abban az ügyben, amelynek vádlottjai bántalmazták az egyik fogvatartottat egy büntetés-végrehajtási intézetben.
A bíróság az elsőrendű vádlottat elöljárói intézkedés elmulasztásának vétségében mondta ki bűnösnek, ezért őt 300 ezer forint pénzbüntetésre ítélte, a másodrendű vádlottat hivatalos eljárásban részben társtettesként, folytatólagosan elkövetett bántalmazás bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért őt egy évi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztett. A harmadrendű vádlottat hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettében, az ötödrendű vádlottat szolgálatban kötelességszegés vétségében, míg a hatodrendű vádlottat hivatalos eljárásban társtettesként elkövetett bántalmazás bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért a harmad- és ötödrendű vádlottat megrovásban részesítette. A megrovással a bíróság helytelenítését fejezi ki a jogellenes cselekmény miatt és felszólítja a vádlottakat, hogy a jövőben tartózkodjanak bűncselekmény elkövetésétől. A hatodrendű vádlottat a törvényszék katonai tanácsa 200 ezer forint pénzbüntetéssel sújtotta.
A katonai tanács az elsőrendű vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntette, a másodrendű vádlottat az ellene társtettesként elkövetett testi sértés bűntette, a harmadrendű vádlottat az ellene társtettesként elkövetett testi sértés bűntette, a negyedrendű vádlottat az ellene hivatalos eljárásban csoportosan, társtettesként elkövetett bántalmazás bűntette és társtettesként elkövetett testi sértés bűntette, az ötöd- és a hatodrendű vádlottat az ellenük társtettesként elkövetett testi sértés bűntette, a hetedrendű vádlottat az ellene hivatalos eljárásban csoportosan, bűnsegédként elkövetett bántalmazás bűntette és bűnsegédkén elkövetett testi sértés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
A vádlottak 2022 augusztusában a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben teljesítettek szolgálatot. Az elsőrendű vádlott százados, mint biztonsági tiszt, a másod-, harmad, negyed- és ötödrendű vádlott, mint körletfelügyelő. A hatodrendű vádlott volt a biztonsági felügyelő, míg a hetedrendű vádlott a szakápoló. Az elsőrendű vádlott a biztonsági tiszti beosztásából fakadóan elöljárója volt az intézet szolgálatba vezényelt teljes személyi állományának, hivatali időn kívül szolgálatának időtartama alatt az intézetparancsnok jogkörében járt el, így feladatai közé tartozott többek között a büntetés-végrehajtási intézet rendjének és az állomány szolgálati fegyelmének fenntartása.
2022. augusztus 9-én este fél 8 előtt pár perccel az egyik bv. őrmester jelentette a harmadrendű vádlottnak, hogy a sértett rosszul van, egészségügyi ellátása szükséges. A harmadrendű vádlott értesítette a hetedrendű vádlottat, mint szakápolót az esetről, valamint utasította az alárendeltségébe tartozó másod- és ötödrendű vádlottat, hogy menjenek a zárkához. A szakápolóval közösen odamentek, kinyitották a zárka ajtaját, majd a szakápoló megkezdte a sértett kivizsgálását és megállapította, hogy valószínűleg szimulálta a betegséget, ezért felszólították, hogy magatartását fejezze be. A fogvatartott ezen feldühödve megtámadta a harmadrendű vádlottat, akit ököllel megütött, melynek következtében orrcsonttörést szenvedett, ezért testi kényszert kellett alkalmazni a sértettel szemben. Megbilincselték és megkezdték a fogvatartott kísérését az egészségügyi körletre. A vád szerint a kísérés során a vádlottak a fogvatartottat bántalmazták.
A bírósági tárgyalásokon a vádlottak tagadták a bűncselekmény elkövetését és a sértett is csak részben emlékezett a történtekre. A tanúk elmondták, hogy a fogvatartott már korábban is „érdekes” magatartást tanúsított, továbbá a vádlottak által elmondottakkal egyezően tettek vallomást. A sértett célja egyértelműen az volt, hogy a zárkából az egészségügyi körletre kerüljön.
Kiss Károly hadbíró alezredes az indokolás elején elmondta, hogy a bizonyítási eljárás során a bíróság abban a szerencsés helyzetben volt, hogy objektív bizonyítékokat tudott megtekinteni és elemezni, mivel az esetről a büntetés-végrehajtási intézet kamerafelvételei rendelkezésre álltak. A fogvatartottat a Miskolci Járásbíróság egyébként hivatalos személy elleni erőszak bűntettében mondta ki bűnösnek az általa a harmadrendű vádlottnak okozott súlyos sérülés miatt és három év börtönbüntetésre ítélte jogerősen.
A kamerafelvételek elemzése során a hadbíró alezredes elmondta, hogy bár az ügyészség szerint a vádlottak szándékosan verték a sértett fejét a falba a kísérés során, a felvételen az látszik, hogy a vádlottak alig tudják vinni a folyamatosan ellenálló fogvatartottat, sőt az egyik börtönőr még a falhoz is áll, nehogy a fogvatartott megüsse magát, míg a többi vádlott tartani próbálja a sértettet. Egy másik a lépcsőházban készült felvételen az ügyészség vádirata szerint az látható, hogy a vádlottak testi fölényüket felhasználva, a falat borító csempébe beleverik a sértett fejét. Ezzel szemben a kamerafelvételen pontosan kivehető, hogy az egyik vádlott a fogvatartott ellenállása miatt megbotlik, a másik vádlott pedig hozzá sem ér a sértetthez.
Ezzel szemben a bíróság a másodrendű vádlott terhére azt megtudta állapítani, hogy a sértett fejét szándékosan megrúgta, amikor a férfit lefektették és megbilincselték, a hatodrendű vádlott a bilincselés közben szándékosan rálépett a fogvatartott hátára, míg a harmadrendű vádlott a már megbilincselt és földön fekvő fogvatartott lábára lépett rá szándékosan, illetve a további kísérés során a másodrendű vádlott még kétszer rálépett a fogvatartott lábára. E magatartások indokolatlanok voltak. Azt a felvételek alapján megállapítani nem lehetett, hogy bármelyik vádlott a fogvatartott sértettet leköpte volna.
A vádirat szerint a másod- és a negyedrendű vádlott az egészségügyi körletre történő kísérés közben a fogvatartott fejét szándékosan nekiverték egy fémajtónak. A hadbíró alezredes kiemelte, hogy a felvételen jól látható, hogy a vádlottak még ki is támasztották az ajtót nehogy a fogvatartott beverje a fejét az ajtóba. Az is megállapítható volt, hogy a két vádlott úgy vitte a fogvatartottat ahogy elő van írva, a sértett eközben teljesen elengedte magát, az együttműködés legkisebb jelét sem mutatta.
A kamerafelvételek alapján a bíróság kétséget kizárón nem tudta megállapítani, hogy a vádlottak huzamos ideig, csoportosan bántalmazták volna a sértettet.
A fogvatartottal szemben az erőszak alkalmazására – mivel megtámadta a harmadrendű vádlottat és nem volt hajlandó együttműködni, a kísérésnek aktívan ellenállt – jogszerűen került sor, azonban a fejbe rúgása, a hátára, illetve a lábára az adott szituációban történő rálépés nem volt indokolt, így az erőszak alkalmazásának ebben a formában nem volt jogalapja. Azt a törvényszék katonai tanácsa minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a bántalmazást nem csoportosan követték el a vádlottak, hanem külön-külön, a szándékegység nem volt megállapítható. Az, hogy az elsőrendű vádlott látta, amikor az egyik vádlott rálép a sértettre és nem intézkedett - elöljárói mulasztás, míg az ötödrendű vádlott azzal, hogy két társa általa észlelt jogellenes bántalmazó cselekményéről nem tett jelentést, szolgálati kötelmeit szegte meg.
Az ügyész, valamint az elsőrendű vádlott három munkanap gondolkodási időt tartott fenn a jogorvoslati nyilatkozat bejelentésére, míg a másod-, a harmad-, az ötöd- és a hatodrendű vádlottak és védőik fellebbezést jelentettek be. Az ítéletet a negyed- és a hetedrendű vádlottak és védőjük tudomásul vette. Az ügy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa előtt folytatódik.
