Tarthatatlanná vált a helyzet Bojton – lesz-e megoldás?

„A Bojti Református Egyházközségben kialakult helyzettel a Tiszántúli Református Egyházkerület elnöksége saját hatáskörben foglalkozik” – kaptuk a szűkszavú választ a Tiszántúli Református Egyházkerület Sajtószolgálatától arra a kérdéssorra, amelyben a bihari falu legalább két és fél évtizedes problémájával foglalkozunk. De vegyük a történteket sorjában, hiszen gond van – nem is kicsi – Bojt lakossága és a település helyben lakó református lelkésze, Fegyver Tünde között. A viszony olyannyira elmérgesedett, hogy a bojtiak a Cívishír nyilvánosságához fordultak, mert a helyzet tarthatatlanná vált. Úgy vélik, az lenne a legjobb, ha a tiszteletes asszony helyére az istentiszteletekre beszolgáló lelkész érkezne.

Több bojti lakosnál is érdeklődtünk, hogy világossá váljon, mi a probléma a tiszteletes asszonnyal. Bár a nyilatkozók többsége névtelenséget kért, a beszélgetésekből kiderült, hogy a Berényi József tiszteletest 1989-ben váltó Fegyver Tünde kezdetben folytatta elődje szolgálatait – részt vett a falu közéletében, látogatta a családokat, átsegítette őket a gyászon, együtt örült a keresztelőkön. Az 1990-es évek végétől azonban ritkultak, majd elmaradtak a családlátogatások, kivonult a közéletből, nem beszélt a helyiekkel, nem törődött a templommal, a parókiával. Az emberek kezdtek elmaradozni az istentiszteletekről, amiket – néhány kivételes alkalomtól eltekintve – a parókián tartott. Mintha hátat fordított volna a falunak. A megkérdezett bojtiak tudni vélik, a templom felújítása körüli teendők kapcsán romlott meg a munkakapcsolata Bojt akkori polgármesterével, így – bár ennek pontos oka rejtély számukra – a falu lakóival is. Az elmérgesedett viszonyra jellemző, hogy még a presbiterek sem töltötték ki idejüket.

A helyiekkel beszélgetve Bojt és a lelkész asszony viszonyának apróbb részletei is felszínre kerültek. Állítják, az egyházfenntartói járulékot például csak akkor hajlandó átvenni, ha azt személyesen viszik. Hiányosnak érzik a tájékoztatást: mennyibe kerül egy sírhely, a sírfelnyitás, új sírhely megásása, harangozás és prédikálás. Aztán ott van a temető! Az elődök közel egy évszázada földjükből leadtak fél aranykoronát, hogy legyen köztemető Bojton. Nem tudni, hogy mikor és milyen feltételekkel került a református egyházhoz a sírkert. És ha az református temető, akkor oda ateistát vagy más vallásút el lehet-e temetni, vagy jelenleg is köztemetőként működik? Van-e temető-nyilvántartás – ez az exhumáláskor fontos lenne. A temető állapota borzalmas, az adminisztráció hiányos. Azt is mondják, a templomba immár nem engedi be a híveket, pedig a lelkész asszonyt korábban hívták a falu eseményeire, falugyűlésre, falunapra, elszármazottak találkozójára, tájház avatásra, sőt utóbbin kérték, mondjon el egy imát, áldja meg a helyet. Visszaüzente, ő nem katolikus pap, és el sem ment az eseményre, mint ahogy a többire sem.

– A templomkertet és a temetőt rendbe szerette volna tenni az önkormányzat. Ez utóbbit 2022-ben, az elszármazottak találkozójára meg is tettük. A lelkész asszony azt üzente, ha még egyszer hozzá merünk nyúlni a templomkerthez, ránk hívja a rendőrséget. A templom elé 50 tő rózsát akartunk ültetni, a temetőt pedig be szerettük volna kameráztatni, nyilván pályázati pénzből. Le kellett mondanunk róla, miközben a temető középső, oldalsó és hátsó része úgy elgazosodott, hogy a sírkövek nem látszanak – ezt már Bereginé Szegedi Hajnalka polgármester mondta, aki megerősítette falubelijei panaszait. 

– Úgy érezzük, az egyház összezár, védik a lelkész asszonyt. Annyira elmérgesedett a viszony, hogy ezt nem lehet megjavítani. 121 ember írta alá, tegye rendbe a temetőt. Erre az esperes azt válaszolta, hogy az emberek aláírás helyett inkább adtak volna be két-kétezer forintot, abból le lehetett volna nyírni a füvet. Még az esperes sem értette, hogy itt nem a fűnyírásról, hanem a közösségről van szó 

– mondta a polgármester asszony.

Farkas László, választott tisztségéből nemrég leköszönt települési önkormányzati képviselő – felidézve kapcsolatát Fegyver Tünde lelkésszel – elmondta, akárhányszor próbált vele személyesen beszélgetni, mindig elzárkózott. – Be sem lehetett jutni hozzá, csak akkor fogadta az embert, ha kedve volt. Néhány idős csak azért fizeti az egyházfenntartói járulékot, mert fél, ha meghal, nem temeti el. A leköszönt képviselőnek fogalma sincs, mivel tölti a mindennapjait Fegyver Tünde, mert szerinte a lelkészi teendőit a hétvégi félórás istentisztelettel letudja. Ahogy látja, a presbitérium csak papíron létező közösség, érdemi beleszólása nincs a helyi egyházi ügyekbe. Ezek után Farkas László képviselőként problémafeltáró beszélgetést kezdeményezett az esperessel, nála többször is voltak, de az egyházi vezető csak ígéreteket tett. Ez után a település önkormányzata a püspökségnek panaszlevelet küldött, arra választ azóta sem kaptak. A képviselő nem hagyta annyiban, végül a püspök és az esperes ellátogatott Bojtra. – Bólogattak, hogy tudják, látják, probléma van. Kérdeztem, voltak-e a temetőben; nem voltak. Voltak-e a parókián? Látták-e, mi van az udvarán? Roncsautók, szemétdomb. A parókia épülete olyan, mint ahol 10-20 éve nem laknak. Erre azt válaszolták, hogy tudnak róla, ismerik a tiszteletes asszonyt, nem lehet vele mit kezdeni… Kérdezem én: hogyhogy nem lehet? Abban reménykedünk, hogy Fegyver Tünde hamarosan nyugdíjba megy. Akkor lenne több templomba járó, azonnal nem nagyon sok, de nem kettő-három, mint most. Nem tudom, a lelkész asszony a tevékenységéről milyen jelentést ad le évente, mivel indokolja, hogy sikerült elriasztani az embereket még a templom környékéről is. A mostani állapotnál még az is jobb volna, ha csak beszolgáló lelkészünk lenne.

A püspök, személyesen

A bojtiak kérését tolmácsoltuk Baranyó László presbiternek, ő azonban nem kívánt nyilatkozni az ügyben, Fegyver Tünde lelkészhez irányított bennünket. A lelkész asszonyt telefonon értük el, akivel mintegy három órán keresztül beszéltünk. A kérdéseink között szerepelt, hogy miért fordult el a bojtiaktól, miért nem vesz részt a település közéletében, továbbá rákérdeztünk a zárt templomra, az udvarán tárolt roncsautókra és a temető állapotára is. A hosszú beszélgetésben válaszolt a feltett kérdéseinkre, majd közölte, a megjelenéshez nem járul hozzá. Mi több, a cikket is le akarta tiltani.
Ezt követően november 13-án elektronikus levélben kerestük a Tiszántúli Református Egyházkerület Sajtószolgálatát. Oda elküldtük a bojti lakosok református egyházat illető problémáiról szóló cikkrészletet azzal, hogy tudnak-e minderről, mi igaz ezekből és a helyzet rendezéséért eddig mit tett a püspökség, az milyen eredménnyel járt, továbbá mit kívánnak tenni a helyzet rendezése érdekében. Rákérdeztünk arra is, hogy az egyházkerületben mi a gyakorlat a lelkész közéleti részvételére vonatkozóan, ezzel kapcsolatban van-e állásfoglalásuk, javaslatuk. Ugyanakkor kértük, a többoldalú és kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében kérdéseinket juttassák el Fegyver Tündének, hátha így választ kapunk tőle. A Tiszántúli Református Egyházkerület Sajtószolgálata válaszában megköszönte a korrekt eljárást, és november 18-ra ígérték a választ. Ehelyett azonban egy telefonhívást kaptunk azzal, hogy most nem szeretnének válaszolni, mert az ügy rendezése érdekében elindult egy folyamat, és lehet, hogy néhány nap múlva már egészen más lesz a helyzet... Majd ismételt kérésünkre küldték a cikk elején lévő egymondatos választ.

Mindeközben a bojtiak is szerették volna tudni, hogy ha őket a református egyház, a lelkész asszony nem méltatja arra, hogy szóba álljon velük, akkor a Cívishíren keresztül a nyilvánosságot tájékoztatják-e. Elmondták, tudomásuk szerint Fekete Károly püspök november 14-én ellátogatott Bojtra, beszélt Fegyver Tündével, majd vasárnap is Bojton volt, ő maga hirdetett igét az istentiszteleten. Az előtte való napokban igyekeztek híveket toborozni a vasárnapi templomi alkalomra, de informátoraink szerint csupán néhányan voltak ott. Nem hivatalos forrásból megtudtuk, november 25-én Fekete Károly ismét Bojton lesz – akkor az esperessel, a presbitérium tagjaival és a települési önkormányzat képviselőivel tárgyal a helyzet rendezéséről.

– CH –