Rendőrség, házkutatás! – kiáltották a rablók
Az első fokon eljárt Miskolci Törvényszék 2024 áprilisában jelentős értékre, társtettesként, felfegyverkezve elkövetett rablás bűntette, társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette és felbújtóként elkövetett bűnpártolás vétsége miatt B. J. elsőrendű vádlottat 8 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A törvényszék a másodrendű vádlottat az ellene társtettesként elkövetett rablás bűntette, társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette és társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette miatt emelt vádak alól bizonyítottság hiányában felmentette.
Az ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére, az elsőrendű vádlott esetében súlyosításért, a másodrendű vádlott esetében a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében fellebbezett.
Az elsőrendű vádlott és védője felmentésért, illetve enyhítésért fellebbezett. A másodrendű vádlott az ítéletet tudomásul vette.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az elsőrendű vádlott és az eljárás során ismeretlenül maradt társa 2022 januárjában este egy miskolci ingatlanba hatoltak be oly módon, hogy arcukat csuklyával fedték el, kezükben baseball ütőt tartottak és a bejárati ajtón dörömbölve azt kiabálták, hogy „rendőrség, házkutatás”. Miután bejutottak a házba, egy ott tartózkodó személyt a földre nyomták és értékeket követeltek tőle, majd mivel a kérdésekre nem tudott felelni, a fürdőszobába zárták. Az elkövetők ezután átkutatták az ingatlant, és onnan több ezer euró készpénzt, karórákat, mobiltelefonokat és parfümöt tulajdonítottak el mintegy 7 millió forint értékben. Aztán – miután a bejárati ajtón keresztül távozni nem tudtak – az ablakon át menekültek el a helyszínről. Később az elsőrendű vádlott a rablásból származó értékek egy részét az egyik ismerősének adta át, hogy azt rejtse el.
A Debreceni Ítélőtábla Háger Tamás vezette tanácsa szerint az elsőfokú bíróság nagyrészt megalapozott tényállást állapított meg és a bűnösnek kimondott elsőrendű vádlott cselekményét alapvetően törvényesen minősítette. Egyetértett a másodfokú bíróság a törvényszékkel, hogy az elsőrendű vádlott terhére bizonyított a rablás, viszont a másodrendű vádlott esetében ez kétséget kizáró módon nem igazolt, ezért megfelel a törvénynek a bizonyítottság hiányában történő felmentése.
Az ügyészség másodfokú eljárásban előterjesztett és egy volt zárkatárs tanúkihallgatására irányuló bizonyítási indítványát az ítélőtábla elutasította, e körben megjegyezve, hogy a volt körlettársak, zárkatársak vallomását általában fenntartásokkal kell fogadni, különösen, ha a nem jogerős ítélet meghozatala után, a másodfokú per során szerzik be ezeket a vallomásokat. Az adott eljárásjogi helyzetben ugyanis a vádolt és bírósági eljárás hatálya alatt álló személyeket illetően már nem folyhat nyomozási cselekmény az ítélőtábla álláspontja szerint. A vallomás figyelembevétele nem lenne kizárt, de a felhasználásról a bíróság dönt, és jelen esetben a tényállás megalapozottsága miatt nem látott alapot a bizonyítás kiegészítésére.
A bűnösnek kimondott elsőrendű vádlott büntetése törvényes, miként az egyéb rendelkezések is. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet kisebb pontosításokkal mindkét vádlott tekintetében helybenhagyta, így az jogerőre emelkedett.
