Olcsó izgalmak

Miután a hazai filmforgalmazók gondoskodtak arról, hogy az ünnepeket mindenki otthon, családi körben élje túl; magyarán a mozikat olyan silány termékekkel szórták tele, hogy még a legelszántabbak is messze elkerülték a pláza környékét. Ugyanakkor a világhálón, számos tematikus oldalon filmkritikusi vénákkal ellátott bloggerek külön listákat állítottak össze azokról az alkotásokról, amelyek – érthetetlen okokból – elkerülték kies hazánkat, s egyelőre híreink sincsenek arról, hogy a közeljövőben filmvászonra kerülnének. Elhatároztuk, hogy kávézgató olvasóinknak is felhívjuk a figyelmét, s az elkövetkezendő napokban-hetekben kalandozásra hívjuk őket, mondjuk a Costa Rica-i kalózöböl partjaira.

Itt van mindjárt a fenti címmel fordítható Cheap Thrills címmel beköszönő mozi, ami aztán mindent, csak olcsó izgalmakat nem generál. Az elsőfilmes E. L. Katz jegyzi ezt a rikítóan piros karikás, besorolhatatlan műfajú dolgozatot; pedig se nem horror, se nem pornó, de kifejezetten minimális eszköztárral maximális érzelemlavinát képes nekilódítani. Az a kamaszkori agyjáték ugye mindenkinek megvan, hogy mekkora összegért ki mire lenne hajlandó. Egymillióért megdugnád a szomszéd kecskéjét? Nem? No, és tízért? Van az a pénz?

Katz drámája tulajdonképpen ezt a kérdéskört járja körül, de nagyon, mindenkit kiütve. A súlyos anyagi gondokkal küzdő, skatulyából frissen kihúzott Craig, egy kilakoltatási felszólítással a zsebében, és munkahelyéről frissen kirúgottan ül be egy kocsmába, ahol összetalálkozik régi osztálytársával, a féllegális pénzbehajtóként üzemelő Vince kollégával. Itt ismerkednek meg egy bunkó, de kőgazdag házaspárral, akik azzal szórakoznak, hogy párszáz dollárért mindenféle hülyeségekre veszik rá a két lúzert. Ki iszik meg hamarabb egy felest, ki tudja felbosszantani a helyi prostit, ki tudja jobban provokálni a tahó kidobóembert, csupa apróság, egy alulművelt társaság piától fűtött allűrjei. Aztán egy hirtelen fordulattal, a házaspár luxuslakásában találjuk őket, ahol aztán a tétek egyre nőnek, a kiszabott feladatok súlyosbodnak.

Nem fogunk spoilerkedni, és juszt sem áruljuk el meddig terjed gazdagék fantáziája; de a néző garantáltan izgul, undorodik, feszeng és közben átjárja a mindigvanlejjebb érzés; és persze az a morális döbbenet, hogy mekkora szakadék tátong a tehetősebb és leszakadt társadalmi rétegek között, és erről eddig feketébb és cinikusabb szatírát még senki sem készített; nem véletlen, hogy fennemlített bloggerek némelyike egyenesen 2014 legjobb alkotásai között emlegetik. A Cheap Thrills ugyanakkor egy percig sem akar művészieskedni, egyszerűen csak feledtetni kívánja velünk azt az illúziót, hogy van egy határ, amit az ember semmiképpen nem lépne át; hogy miként lehet eljutni a teljes lealjasodásig megkoronázva ezt egy zseniális zárójelenettel. Szenzációs mozi, nézőként pedig garantáltan juthatunk el abba az alfa állapotba, amikor a vége felirat után még legalább húsz percig csak magunk elé bámulva járatjuk az agyunkat.

SzN