Női önismereti kör Debrecenben, ahol nem feltétlenül kell beszélgetni

Kéthetente csütörtökönként közösségépítő és önismereti női kört tartanak Debrecenben. Kővári Lili és Lakatos Melinda saját fejlesztésű kezdeményezése.

Két nyugodt, kifinomult személyiség köszönt: Lili ajtót nyit, Melinda mosolyogva jön mögötte bemutatkozni. Kellemes környezet fogad a Káka-ház egyik szobájában: kanapé, fotelek, középen kisasztal. Ez még csak a második alkalom, az előző pontosan indult – szabadkoznak. Én nem bánom, hogy a résztvevők közül még csak én vagyok ott. Van egy kis időm a kezdés előtt felmérni a terepet, a rohanásból felengedni, készülni most már nyugodtan a helyszínen legalább fejben, hogy mi is fog rám várni ebben a két órában. Többször voltam már női elvonulásokon, ahol egy egész hétvégénk volt arra, hogy megnyíljunk, megismerjük egymást. Két óra alatt vajon mit lehet elérni, hogyan lehet közösséget kovácsolni, ahol minden jelenlévő tabuk és feszültség nélkül mer önmagáról beszélni? Persze, nemcsak a szervezőkön, a résztvevőkön is múlik ez. Ezúttal még ketten érkeznek: anyukák, akik most el tudtak szakadni otthonról erre a rövid időre.

Lili és Melinda mindent előkészített és mindenre gondolt. Névtáblát kapunk, elhangzik néhány alapinformáció, majd egy relaxációs gyakorlattal kezdünk, hogy megérkezzünk. Ez utóbbi nagyon jólesik, végre elmélyülhetek, lelassulhatok, hiszen a fejem ezerfelé járt a nap folyamán, most itt csak magamra és az instrukciókra akarok figyelni. Légzőgyakorlat befelé figyeléssel. Aztán csoportbontásban megbeszéljük, hogy miért is érkeztünk és mit várunk ettől az alkalomtól. Mindhármunkat a kíváncsiság hozott ide, és nyitottak vagyunk valami újra, ami önmagunkról árulhat el egy eddig ismeretlen részletet.

Lili hosszan kifejti, mi adott ötletet ehhez a női körhöz. Nagyon felvillanyozó a lelkesedése, Melinda pedig csak megerősíti, hogy milyen meghatározó élmény volt számukra a Community Building (magyarul közösségépítés) workshop Budapesten. Azon megtapasztalhatták, hogy három nap alatt hogyan válik 20-25 egymás számára addig ismeretlen ember úgy közösséggé, hogy a teljes elfogadás és a bizalom uralkodik közöttük, miközben akkor és arról beszélnek, amikor és amiről szeretnének.

A Community Building egyes irányelveit átemelve szeretnék alakítani a kommunikációt ezen a női körön. Nagyon fontos – és mint később kiderült, nagyon nehezen tartható – szabály, hogy kizárólag egyes szám első személyben beszéljünk. Biztattak, hogy emlékeztessük majd egymást erre, ha bármelyikünk megfogalmazása félrecsúszna.

Az elmélyülés is fontos, ezért olyan feladat is kaptunk, amikor nem kellett nyilatkozni, csak magunkban átgondolni számunkra fontos értékeket, tulajdonságokat. Ennek segítségével megértettük, mennyire vannak ezek már most jelen az életünkben, és hogyan juthatunk még közelebb hozzájuk. A feladat végeztével nem kötelező megosztani a többiekkel az átgondolt eredményeket; a lényeg, hogy belül meghozza gyümölcsét a munka, netalán még hazafelé menet vagy otthon is dolgozzon bennünk. Lili és Melinda nem csupán szervezőként diktálták a teendőket, hanem velünk együtt aktívan részt vettek mindenben. Összegzésképpen számomra az derült ki, hogy bármennyire is különböző háttérrel rendelkezünk, vagy más generációhoz tartozunk, ugyanazok a problémák foglalkoztatnak minket, nőket, ezek mentén pedig nagyon jól tudunk kapcsolódni egymáshoz már ilyen rövid idő alatt is.

Az alkalom után lehetőségem volt Lilivel és Melindával hatszemközt beszélgetni motivációikról, céljaikról, szakmai és személyes hátterükről. Szakképzettségük vitathatatlan, lelkesedésük szemmel látható.

- 2017-ben lettem gerincjóga- és nőijóga-oktató. Az oktatást elvonulásokkal, táborokkal zártuk, ahol 15-20 vagy még több 20-60 év közötti nő társaságában megtapasztalhattam, hogy ez a tér megtart, itt megnyílhatok, és találkozhatok más generációkkal, akik őszintén osztják meg tapasztalataikat. Ezt követte a női kör- és szertartásvezető képzés Zebegényben egy félnomád tanyán, amit 2021-re végeztem el. Ma is tartok néha szertartást vagy jógát otthon. Szeretném átadni azt a sok élményt és tudást, amit az évek alatt kaptam azoktól a különleges nőktől, akikkel találkoztam

– mutatja be magát Lili. Melinda jelenlegi elsődleges foglalkozása a coaching párkapcsolati és életvezetési területen, mellette pedig karma jóga transzformációval foglalkozik, ami eltér a hagyományos, sokak általi ismert jógaóráktól.

- Ez egy tudatosságon alapuló mélyen transzformáló módszer, jógapózokat nem gyakorlunk. Egy ideje már tudtam, hogy coach szeretnék lenni, a COVID alatt pedig ténylegesen megvalósíthattam ezt. Online képzéseken vettem részt egy nagyon elismert képzőnél, amire mindig vágytam. Így indultam el ezen a területen 2020-ban – meséli magáról Melinda.

Joggal gondolhatjuk, akik ilyen területen helyezkednek el, a saját önismeretük gyakorlását is nagyon fontosnak tartják. Lili agykontrollal és jógával kezdve 2015-ben indult el egy önismereti úton, ami azóta is tart. Melinda életében is az önismeret megelőzte azt, hogy ezt a területet válassza hivatásának. Önismereti könyveket kezdett olvasni, valamint nagyon vonzotta a pszichológia. Különösen az érdekelte, hogyan kapcsolódik a lélek a testhez, hogyan tudunk úgy élni, ahogy szeretnénk, mik azok a blokkok az életünkben, amelyek megakadályozzák önmagunk megélését.

A képzés befejezése után Lili többször tartott női szertartásokat és köröket. Bár a Covid véget vetett ezeknek, az élet mégis úgy hozta, hogy ez az ötlet újra előtérbe kerüljön.

- Melindával egy női körön találkoztam, akivel nagyon egymásra hangolódtunk, és hamar felvetődött egy hasonló női kör szervezése. Közben megéltük a Community Building eseményét, ami meghozta az igazi lendületet. Előbb megpróbáltuk a saját életünkbe beépíteni az irányelveket: milyen egyes szám első személyben kifejezni magam, én-élményeimről beszélni, csendeket tartani, hallgatni, figyelni, jelen lenni. Mivel folyamatosan női témák jöttek szembe velünk – mint a párkapcsolat, a mostani modern nő milyensége, problémái, szükségletei –, úgy éreztem, létrehozhatnánk a nők számára egy megtartó teret úgy, hogy a Community Building elveit alkalmazzuk. Így lesz ez egy egyedi női kör, ami szerintem még nem létezik, bár már sokfélében voltam. Nem csupán találkozás más nőkkel egy laza beszélgetés céljából, hanem mélyebb, önmagamhoz folyamatosan kapcsolódó élmény. Befelé nézünk, miközben meghallgatjuk a másikat is

– fejti ki részletesen Lili, és mint megtudom tőlük, a Community Building megalapítója M. Scott Peck, amerikai pszichiáter. Könyve, A járatlan út magyarul is megjelent. Amerikában többek között börtönből szabadult rabok rehabilitációjára, társadalmi visszailleszkedésére használják nagyon jó eredménnyel, ugyanis olyan mély együttérzés alakul ki a résztvevőkben, hogy elenyésző számú közöttük a visszaeső. Egyházi közösségek is használják, valamint hatékony kisebb közösségek újraélesztésére. A cél az, hogy olyan autentikus közösségek jöjjenek létre, mint régen, amikor át lehetett menni a szomszédhoz, bizalommal el lehetett mondani bármit, viszonzásképp pedig megértést kaptunk. A módszer az emberek közötti valódi kapcsolat kialakítását célozza tehát meg. Ez mondhatni eltűnőben van modern társadalmunkban, főképp Amerikában tapasztalták így. Magyarországon eddig két alkalommal rendeztek háromnapos workshopot; Lili és Melinda mindegyiken részt vett. Következő lépés a facilitátorrá válás, ami minimum két évbe kerül. Mindketten szeretnék ezt is elvégezni a közeljövőben, főképp mivel nemrégiben felvetődött a képzés Magyarországon való elindulása.

- Szeretnénk azok számára lehetővé tenni, hogy megtapasztalják a Community Building jótékony hatását, akik vagy nem tudnak három napot egyhuzamban erre szánni, vagy nincs még meg az igényük arra, hogy ilyen mélyebb tapasztalásokon menjenek keresztül. Az irányelveket közel hozzuk hozzájuk, még ha nagyon sarkítva is alkalmazzuk. Ezeket nagyon finoman a mindennapi életbe is át lehet ültetni. A saját életemben észrevettem, mennyivel figyelmesebb lettem azáltal, hogy hagyok csendeket, hogy mélyebben arra figyelek, mi a másik valódi szándéka a mondanivalójával, vagy hogy magamról beszélek általánosítás helyett. Családanyaként jól tudom, milyen logisztikát igényel egy hétvégére elszakadni a családtól, továbbá az anyaság kötelességeinek elmulasztása miatt egy kis bűntudat is megjelenik. Szerettem volna, ha az itt élő nők megtapasztalhatják ezt e viszonylagos nehézségek nélkül – emeli ki Melinda.

Két óra alatt nyilván nem lehet olyan közösségépítést elérni, mint a workshop három napja alatt. Ettől is sajátos az ő módszerük, de nem is céljuk, hogy ugyanarra a szintre jusson el a közösség, alkalomról alkalomra építkeznek. Ők hozzáteszik az önismereti fókuszt: olyan szempontokat hoznak az alkalmakra, amelyek mentén a résztvevők tudnak magukhoz kapcsolódni. Egy-egy téma vagy feladat révén ráirányítják a figyelmet egy területre, igaz, idő híján nem tudják elérni azt a mélységet, amit egy nagyon hosszú csend tud adni. Változóak a feladatok, aki többször jön, több oldalról is meg tudja magát ismerni. Az alapvető keret pedig változatlan az alkalmakon.

- Az első feladat közel áll a relaxációhoz, de inkább jelenlét gyakorlatnak és megérkezésnek nevezném. Lényegében egy légzőgyakorlat, amikor figyeljük a légzésünket és egyben a testünkhöz kapcsolódunk. Sokszor „vagyok” én is csak a saját fejemben, ilyenkor megállok, körülnézek, megfigyelem a külső tényezőket, majd elkezdek befelé menni: először a légzésemet figyelem, majd a testem és az érzeteket, amit a szellő, a saját ruhám, a napfény ad. Magamra kell találnom, mert nagyon sokszor a fókuszom kifelé van. Megbeszéljük, ki miért érkezett és mi a szándéka, majd bemutatjuk az irányelveket. Ezután következik az önismereti feladat és annak megbeszélése, ami alatt gyakorolni lehet az „én” kijelentéseket. Egy magasabb tudatossági állapot, amikor egyszerre figyelek a külvilágra és magamra. A páros feladatokban ezt is lehet gyakorolni – vázolja fel Lili.

Melinda szerint a belső munka két óra után nem áll meg, a hazafelé úton és még otthon is tarthat. Lehet még ezután egy intenzív vagy elmélyülős este, vagy akár egy éjszaka különleges álmokkal. Ez egy folyamat, amit ők csak elindítanak, mintha egy kis magot ültetnének el, ami majd kihajt. Kiben milyen növény fejlődik, ezt nem tudják előre. Ezért hangsúlyozzák az önismereti fókuszt, hiszen egyénfüggő, ki mit tud ebből befogadni, és benne hogyan csapódik le. Lili annak a visszajelzésnek örül a legjobban a végén (hiszen azt nem tudhatja, hogy az alkalom után még mi történik), ha a résztvevő úgy érzi, rájött magával kapcsolatban valami újra, rálátott magára egy új perspektívából, és ehhez épp ez a tér és idő volt alkalmas. Úgy gondolja, nem csak ők ketten, a szervezők, hanem a többi résztvevő is aktívan alakítja ezt a teret. Ha pedig a következő alkalmakon egyre mélyebb élményeket osztanak meg, mert láthatóan tágul bennük ez a bizalmi tér, akkor a közösségépítés felé is jó úton járnak.

Kíváncsi vagyok, hogy vajon milyen megtartó női közösség kialakítása a cél. Mint az ősközösségek idején, ahol a nők időnként a vörös sátorba elvonulva fizikailag és lelkileg segítették egymást? Ezen a ponton kicsit különbözik kettejük véleménye.

- A közösségépítést én nem abban az ősközösségi értelemben értem, ahol minden nő spirituálisan összekapcsolódik és mindent megoszt, inkább önálló befelé fordulás egy megtartó térben. Nőkkel tisztán, őszintén együtt lenni, bizalmat építeni, tapasztalni és így közösséget alkotni – mondja el meglátását Melinda.

Lili női szertartásvezetőként Zebegényben megtapasztalhatta a vörös sátor megtartó erejét is, ezért benne mindkét irányzat él.

- Mivel ez a kör a Community Building irányelvei alapján jött létre, amiket eleve vegyes közösségre szabtak, itt az ősi női közösség kialakítása nem működhet. Én először nők körére gondoltam azért, hogy legyen egy tér, ahol lehetőségük van csendben magukra figyelni, ismerkedni önmagukkal és így kapcsolódni nőtársaikkal. Én is élem a folyamataimat belül és egy-egy alkalom engem is segít rávilágítani eddig felfedezetlen területeimre. Hiszem, hogy jelenlétünkkel és megosztásainkkal közösen alakítjuk a teret – mondja Lili.

Bár még csak nemrég indították el, távlati elképzelések is vannak, amivel elégedettek lennének.

- Én már most elégedett vagyok (nevet)! Na jó, természetesen ez még csak a kezdet. Ha lenne rá igény, és ez még sokáig tudna folytatódni, majd pedig ha tudnánk egy olyan kört indítani, amin férfiak és nők együttesen vesznek részt. Ha a résztvevők éreznék a fejlődést, miközben megélnék magukban ezt a tiszta bizalmat és szeretetteljes kapcsolódást, én nagyon boldog lennék – fejti ki Melinda.

Lili egy közösségi háló kiépítését vizionálja: egy olyan közösségét, amelynek tagjai érzik, hogy ez milyen megtartó tér, emiatt visszajönnek a következő alkalmakra, majd otthon és a munkahelyen továbbadják ezt a jó érzést.

- Ha ajánlásos alapon folyamatosan új emberek csatlakoznának, de közben kialakulna egy törzsközösség, egy mag, akik együtt indulnak el és tesznek meg egy utat, akkor elértük a célunkat. Az állandó mag megléte mellett tehát egy megújulni képes közösséget képzelek el – emeli ki Lili.

Az alkalmak anyagi térítése egyelőre nonprofit módon működik, vagyis a szervezők saját felkészülésüket és a szervezést ingyen végzik, a résztvevőknek csupán a terem bérleti díjához kell hozzájárulniuk. Minden alkalmon összesen ötezer forintot kell kifizetni, amelynek tehát egy főre eső része alkalmanként változik a résztvevők számának függvényében

Krajnik Ildikó