Napforduló a Stonehenge tövében
Sűrű felhők
Sűrű felhők gomolyogtak a Salisbury-síkság felett, ahogy rákanyarodtunk a világörökség részét képező Stonhenge felé vezető útra. Az év leghosszabb napjának, június 21-ének az előestéjén 7 órakor már tömött sorokban álltak az autók, hogy bejussanak bolygónk egyik legmisztikusabb helyére. Mindannyian a nyári napforduló megünneplésére érkeztünk.
Marhatrágyát kerülgettünk a dimbes-dombos réten, ahogy a parkolóból a kövek felé gyalogoltunk, s bár sűrűn szitált az eső, a babérkoszorút és csuhát viselő új druidák mezítláb taposták a füvet. Normális esetben Stonehenge le van kerítve, és a kövekhez nyúlni szigorúan tilos, a nyári napforduló idején azonban kivételt tesznek. Ilyenkor be lehet sétálni a kör közepére, nekidőlhetünk a szikláknak, megérinthetjük a rajtuk növő mohákat, és a tövében is alhatunk. Már-már elfogadtam, hogy a természet most nem nekem kedvez, amikor a kifeszített esernyők alatt rázendített a skót duda, majd feldübörögtek a dobok, és meztelen talpak dobbantak a talajon. A vörös ruhás papnők énekelni kezdtek, és mintha a gomolyfelhők csak erre vártak volna, hirtelen feloszlottak, és a Nap sárga ragyogással festette meg a köveket, majd szivárványt húzott a több ezer éves kövek mögé.
Függő kövek
Stonehenge, vagy ahogy a legtöbben becézik, a függő kövek, évezredek óta különös vonzerővel bírnak, hiszen felállításuk pontos ideje, illetve rendeltetésük máig vitatott. A körkörösen elrendezett kőtömbök és földsáncok kiépítése a radiokarbonos vizsgálatok szerint i.e. 2400 és 2200 között kezdődött, igaz, árkok már 6 ezer éve is voltak a területén. Számos elmélet született a rendeltetéséről: sokáig a pogányok és kelta druida papok egyik fő szent helyének tartották, de régóta feltételezik, hogy Stonehenge tengelye egybeesik a nyári napforduló napjának napfelkeltéjével, és az is világos, hogy a Hold, valamint a Nap mozgásának megfigyelésére használták.
A druidizmusról is nagyon szűkösek a források. Annyi bizonyos, hogy a druidák a kelta vallás papi rendjét alkották, egyszerre voltak papok, döntőbírók, gyógyítók és tudósok. Több istenben hittek, ugyanakkor istenként tisztelték a természeti elemeket is. Szertartásokkal ünnepelték a napéjegyenlőséget, illetve az év leghosszabb és legrövidebb napját, így nem csoda, hogy mai, modern képviselőik igaz, sörszagúan, de lelkesen igyekszenek fenntartani az ősi hagyományt.
Balogh Boglárka
