Melegek és büszkék (rá)

Radicsra Amerikában tört rá a megvilágosodás, akkori nyilatkozatában valahogy úgy fogalmazott: csodálatos érzés ráébredni, hogy az ember homoszexuális. Hát, nem tudom, neki legyen mondva, de nyilván arra gondolhatott, hogy fenemód zavarhatja a férfiembert, ha az istennek se jutnak eszébe „nős” gondolatok, s ha el is jut egy csajjal moziba, semmi ingerencia nem támad benne se fent, se lent. S míg azon filózik, hogy a nővel van-e a gond vagy vele, addig biztosan nagyon cefetül érzi magát. Ám ha megvilágosodik, hogy ő homoszex, akkor megnyugszik a lelke, s rögvest bemondja a taxisnak a Kék Osztriga bár címét.

Nem szégyellik, vállalják

Szetey személyügyi államtitkárnak szintén eljutott a tudatáig a beosztása idején, hogy ő a fiúkhoz vonzódik. Vagy talán maradjunk a „saját nem” kifejezésnél, mert hogy ki a fiú és ki a lány, azt aztán egy meleg kapcsolatban nem könnyű kitalálni. Ő 2007-ben, a 12. Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű Film- és Kulturális Fesztivál megnyitó beszédében tárta a nyilvánosság elé, hogy homoszexuális, jobbkor nem is tehette volna. A baloldal mellé állt, a jobboldal nyíltan nem, de ezt nem is várta tőlük senki: a másság iránti toleranciát mindig is a liberális szabadmadarak hangoztatták többet. Kisajátították, amit amúgy se akart elvenni tőlük senki. Ők kardoskodtak az azonos neműek emancipációja mellett, ők követelték nekik a házastársakéhoz hasonló jogokat. Pedig Radics szerint Magyarországon a jogokkal nincs igazán baj, hiszen még az együttélés is szabályozott. Szerinte azzal van inkább a probléma, hogy a magyarországi melegek „ülnek, mint szar a fűben”, és nem comingoutolnak, nem állnak elő a farbával, nem kürtölik világgá, hogy ők melegek. Mert aki nemcsak felismeri, de fel is vállalja az identitását, azt megverik, kinézik, lebuzizzák.

Ma van a Meleg Büszkeség napja. A tangás-sminkes-allűrös felvonulás a mozgalom kezdeteként számon tartott, 1969-es New York-i Stonewall-lázadásnak állít emléket, amikor egy meleg klub látogatói – megunva a hatóságok állandó zaklatásait – szembeszálltak a rendőrséggel.

Remélhetőleg a mai parádén a cicomáé marad a főszerep.

Néhány „érintett” LMBT a Wikipédiából:

Almásy László Afrika-kutató, kettős ügynök
Faludy György költő
Ferencsik János karmester
Galgóczi Erzsébet író
Gobbi Hilda színész
Horváth Pista énekes
Imre Katalin színész, szerkesztő
Karády Katalin színész, énekes
Mednyánszky László festőművész
Mensáros László színész
Pilinszky János költő
Temessy Hédi színész