Kevés hajdúsági íz, de annál több nevetés volt a hajdúszováti fesztiválon
Huszonhat csapat több mint huszonhat bográcsában, üstjében, serpenyőjében, tárcsáján főttek, sültek a disznóhúsos finomságok a tizenegyedik alkalommal megrendezett Hajdú-Ízek Fesztiválján Hajdúszováton július 6-án. Az eseménnyel éppen egy évtizeddel ezelőtt a rendező Négy Évszak Kulturális Egyesület a hajdú ízek és receptek felelevenítését, továbbadását tűzte ki célul, ám ez ezúttal egy étel kivételével nem teljesülhetett, mert a főzőversenyre benevezett csapatok inkább a sertéshúsból készíthető – ugyanis ez volt a kritérium a gasztroeseményen – ételekben a találékonyságukat bizonyították.
Ez azonban sem a zsűrit, sem a rendezőket, sem a résztvevőket, sem a vendégeket nem zavarta, ugyanis kiváló hangulatú, falunap jellegű esemény kerekedett a hajdúszováti művelődési ház mögötti sportpályán.
– A Hajdú-Ízek Fesztiváljával a hagyományőrzés a fő cél, a hajdúsági ízeket szeretnénk felkutatni, hogy a fiatal generációk minél szélesebb körben megismerhessék a régi recepteket – válaszolt a Cívishír kérdésére Tóth Károly, a Négy Évszak Kulturális Egyesület vezetője, hozzáfűzve, az, hogy csupán egyetlen hajdúsági étel került a zsűri asztalára, az bizonyítja, hogy ezúttal más, a kiírásnak megfelelő, disznóhúsból készült különlegességekkel készültek a csapatok. Az alapanyagokat a résztvevők hozták, a helyet és a programokat a rendezők adták. – Most a készülő finomságokat nem bontottuk leves és főétel kategóriára, bármivel lehetett nevezni. A kísérőprogramot úgy állítottuk össze, hogy minden korosztály megtalálja a kedvére valót. A gyerekeknek népi játékokkal, arcfestéssel, kézműves foglalkozással, vidámparkkal készültek. A felnőttek a sztárvendégek mellett amatőr csoportok, köztük helyi fellépők műsorszámain is szórakozhattak – részletezte a programot Tóth Károly.
A színpad előtti sokadalomban megtaláltuk Váradi Jenőt, Hajdúszovát polgármesterét. – A nyári időszakban meghatározó szerepet tölt be, az év során az egyik legnagyobb eseményünk ez a fesztivál. Hagyománya van, folytatni kell, és az önkormányzat anyagilag, valamint a sátrak, padok és székek biztosításával támogatja is a rendező egyesületet. Nemcsak Hajdúszovátról, hanem a környező településekről is érkeznek főzőcsapatok és vendégek – mondta.
Mi is elvegyültünk az étel, a füst és a pálinka kellemes illategyvelegében, és magunk is megtapasztaltuk, hogy bizony a szomszédos településekről is szívesen jönnek fesztiválozni Szovátra. Kiss Piroska és csapata Bihardancsházáról érkezett, mégpedig a Lila Akác Nyugdíjas Klub tagjaként. Bográcsukban babgulyás főtt csipetkével, benne a hús pedig természetesen disznóhús, hiszen ez volt a „feladat”. Kiváló miliő, jó társaság, sokat beszélgetnek.
Néhány sátorral távolabb tárcsán húst sütögető csapat mellett álltunk meg. Ők a fogyatékkal élők hajdúszováti nappali intézményét képviselték, pontosabban népszerűsítették jelenlétükkel. Most a gyermekprogramot adták, de bemutatták az egyesületük kutyaterápiáját is, továbbá kézműves foglalkozást is tartottak. Közben pedig, első alkalommal a fesztiválon való részvételeiken, főztek is. Mégpedig húzott szemű röfögőt, azaz újragondolt sertéspörköltet. Hozzá pedig a „fejedelmi szivar”, pontosabban, különleges pácolású oldalast sütöttek. Mindezt Dorcsin Edit osztotta meg a Cívishírrel.
Bográcskörutunkat folytatva egy házaspárnál álltunk meg. – Cseke Sándor és Ceke Sándorné Derecskéről – mutatkoztak be. – A család többi tagja elfoglalt, ezért nincsenek itt. Töltött káposztát készítettünk, nagyon ízlett mindenkinek, így elosztogattuk – ennyit mondtak a főzésről, majd az eseményt, pontosabban Hajdúszovátot magasztalta a feleség. – Fellép a hajdúszováti nyugdíjas csoport, amiben hárman vagyunk Derecskéről, kisegítjük őket, a táncot tanítom a csoportnak. Hajdúszovát nagyon jó hangulatú község, aranyosak, kedvesek az itt lakók. Szeretünk ide járni, mindenféle rendezvényre, fesztiválra, falunapra, bálra, főzőversenyre. Volt, mikor nyertünk, máskor nem, de nem ez a lényeg, hanem az ittlétünk – így Csekéné.
A kültéri főzőversenyek illatával átitatódva a művelődési ház színháztermébe vezetett az utunk, ott a háromtagú zsűri ételkóstoló munkájába kértünk beavatást. – Ahhoz képest, hogy hajdú ételek fesztiválján vagyunk, csupán egy tájegységre jellemző étel, a debreceni aprópecsenye került az asztalunkra. Székelykáposztát, töltött káposztát, újragondolt pörköltet, babgulyást, pacalt kóstoltunk leginkább, tehát választékban nem volt hiány, csak éppen nem a hajdúsági ízeket részesítették előnyben az indulók – tárta szét kezeit Molnár Attila. Zsűritársa, Molnár István azzal toldotta meg, hogy próbáltak nyitottak lenni, például azzal, hogy a Hajdúságban, Hajdúszováton vannak, itt készültek a finomságok, tehát akár hajdúságiaknak is lehet nevezni azokat. A fűszerként használt csillagánizs, fahéj, koriander azonban egyáltalán nem jellemző a Hajdúságra.
CH
