Kátyú kátyú hátán Debrecenben

Régóta nem látott havazásban volt része januárban Debrecennek és egész Hajdú-Biharnak. Hosszú idő után ismét jelentős mennyiségű hó hullott, még mielőtt végképp elfelejtettük volna, milyen is az igazi tél. Előkerültek a szánkók, hóemberek köszöntek vissza az út mentén, a gyerekek a nap végén ádáz hócsatákat vívtak az iskola előtt, a Nagyerdőn pedig még sífutók is hódoltak kedvenc sportjuknak. A hó másik előnye, hogy egyfajta megnyugvást, csendet hoz a városba, miközben elfedi a mocskot és persze a kátyúkat is, legalábbis egy rövid időre. 

Utóbbiból Debrecenben amúgy is volt bőven, nagyon kevés olyan útszakasz van a városban, ahol száz méteren belül legalább egyszer ne szentségelne az autós, olykor magam is számolni szoktam, hogy mire a belvárosból hazaérek, hányszor teszik próbára a lengéscsillapítókat, féltengelyeket a méretes lyukak, amelyek hol az úttest szélén, hol a közepén, hol a másik sávhoz egészen közel tűnnek fel váratlanul. Ilyenkor lehet kerülgetni, szlalomozni közöttük, már ahol nem érnek szinte egymásba, mert azért ebből is jócskán találhatunk, és akkor nincs mese, belehajtunk, lesz, ami lesz. A helyzet azonban január végére csak fokozódott: a havazás, majd a kemény fagy megtette a hatását, az olvadás után megsokszorozódott a kátyúk száma. 

Az egyik idei „kedvencem” a Leiningen és a Lomnic utca kereszteződésénél, közvetlenül a gyalogátkelő előtt pár hét alatt alakult ki. A havazás előtt még nem volt ott, az olvadást követően nem sokkal viszont már akkora lett, hogy amikor gyanútlanul belehajtottam, rögtön azon gondolkodtam, vajon mennyit kér majd el az autószerelő a javításért. A jó öreg járgány viszont kiállta a próbát, nem is egyszer, hanem még legalább háromszor, mert a következő napokban, amíg végre tudatosodott bennem, hogy ott bizony csak úgy kerülhető el az egyre mélyülő lyukba hajtás, ha kitérek a szembe jövő sávba, rendszeresen teszteltem, hogy mennyit is mélyült ez idő alatt. Maradjunk annyiban, hogy sokat, jó sokat. 

Kéz a kézben kátyú és aknafedő

A közben megérkezett eső is a kátyú „kezére játszott”, szépen megtelt vízzel, láthatatlanná téve magát, így aztán aki nem ismerte a környéket, esélye sem volt elkerülni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy néhány nap múlva megérkeztek az útjavítók, és szépen befoldozták az egyre csak mélyülő, hosszában és széltében is terjeszkedő „szörnyet”. A legtöbb autósnak bizonyára van legalább egy hasonló története az elmúlt napokból, hiszen a kátyúk országa voltunk eddig is, most meg aztán végképp azok vagyunk. Az aknafedők elhelyezéséről itt most ne is beszéljünk, pedig sok helyen kéz a kézben jár egymással a kátyú, meg az úttest szintje alá vagy éppen a fölé behelyezett aknafedő. Valahogy az istennek se sikerült szintbe hozni a kettőt. Rejtély, hogy miért nem. 

De térjünk vissza a kátyúkhoz! Képsorozatunk jól mutatja, hogy úton-útfélen megnehezítik az életünket, és csak bízhatunk benne, hogy előbb-utóbb a többségüket felszámolják. A hó és a fagy különösen megviselte a Déli sor útburkolatát, igaz, azt útburkolatnak már eddig sem lehetett nevezni, de mostanra aztán végképp nem sok ép felület maradt rajta, jobb elkerülni messzire.

Milyen stratégiája van a városvezetésnek a kátyúk eltüntetésére, vagy legalább egy részük felszámolására. Erre a kérdésre vártunk választ az önkormányzat sajtóosztályától, de eddig nem kaptunk választ. Ha megérkezik, frissítjük cikkünket.

Az állami utakat kezelő Magyar Közút Nonprofit Zrt. viszont hamar reagált érdeklődésünkre.

Értékelés majd tavasszal 

Mint írják: az elmúlt hónapok csapadékos, változékony és rendkívül hideg időjárása, különösen a gyakori fagyási–olvadási ciklusok kedveztek a burkolathibák, így a kátyúk kialakulásának az országos közúthálózaton. A tapasztalatok szerint nem önmagában a nagy hideg, hanem elsősorban az, amikor a nappali és éjszakai hőmérséklet gyakran ingadozik fagypont körül, gyorsítja fel az útburkolatok romlását. Ilyenkor a burkolatszerkezetbe jutó víz megfagy, kitágul, majd olvadáskor tovább roncsolja a pályaszerkezetet, ami repedésekhez, kipergésekhez, végső soron kátyúk kialakulásához vezet. A burkolatok állapotának számszerű értékelése minden évben a tél lezárultát követően, tavasszal történik meg.

A téli időszakban végzett kátyúzási munkák kockázatalapon, ütemezetten zajlanak. A balesetveszélyes mélységű vagy kiterjedésű burkolathibákat a közútkezelőnek haladéktalanul kezelnie kell. Amennyiben egy ilyen úthiba olyan helyen található, ahol az útellenőr biztonságosan és azonnal el tudja végezni a javítást, azt helyben, hidegaszfalt felhasználásával megteszi. Ha nagyobb anyagmennyiségre, forgalomterelésre vagy összetettebb beavatkozásra van szükség, a javítást az észlelést követően külön brigád végzi el. Amikor éjjel-nappal negatív a hőmérséklet, még a hidegaszfalttal végzett javítás sem tud tartós lenni, de a balesetveszélyes hibák ideiglenes megszüntetését ilyenkor is el kell végezni. Azoknál az úthibáknál, amelyek nem jelentenek azonnali veszélyt, a javítás a rendelkezésre álló kapacitások és az időjárási feltételek függvényében történik. A kapacitások végessége miatt az észlelt, már javításra ütemezett, de még nem kezelt úthibák esetében figyelmeztető táblákkal hívják fel a közlekedők figyelmét a veszélyre.

Fagyban nem hatásos

A téli burkolatjavítások hatékonyságát alapvetően a hőmérsékleti viszonyok határozzák meg. Tartós, végleges javítást csak száraz időben, plusz öt Celsius-fok feletti burkolathőmérséklet mellett lehet végezni. Fagypont alatt sem a hidegaszfaltos, sem a melegaszfaltos beavatkozások nem biztosítanak hosszú távú megoldást, ilyenkor legfeljebb ideiglenes, a balesetveszélyt csökkentő javításokra van lehetőség.

A társaság útellenőrei a téli időszakban is folyamatosan járják az országos közúthálózatot. Jelenleg 198 útellenőri jármű áll rendelkezésre, amelyek meghatározott terv alapján ellenőrzik az utak állapotát. Az év elejétől január 20-áig összesen 639 tonna anyagot használtak fel kézi kátyúzás során, a februári beavatkozások volumene pedig teljes mértékben az időjárási körülményektől függ.

A Magyar Közút Nonprofit Zrt. a téli időszakban kiemelten foglalkozik a burkolathibák kezelésével, ugyanakkor a beavatkozásokat az időjárás által meghatározott műszaki korlátok figyelembevételével tudja végezni. A munkák priorizálásánál az utak szolgáltatási szintjét, forgalmi terhelését és közlekedésbiztonsági kockázatait egyaránt mérlegelik.

Takács Tibor