Húsbavágó és realista: ez Az utolsó párbaj
Ridley Scott, úgy tűnik, nem tud leállni. Megannyi sikerfilm – A nyolcadik utas: a Halál (Alien, 1979), a Gladiátor (Gladiator, 2000), vagy a kultuszfilm, mint a Szárnyas fejvadász (Blade Runner, 1982) – után úgy érzi, 84 évesen is van mondanivalója. Ebben az évben ráadásul két filmje érkezik a mozikba, előbb Az utolsó párbaj (The Last Duel, 2021), majd A Gucci-ház (House of Gucci, 2021). Előbbi pedig már meg is tekinthető a mozikban.
A megtörtént események alapján készült film a 14. században játszódik. Két férfi, Jean de Carrouges (Matt Damon) és Jacques Le Gris (Adam Driver) viszálykodásáról szól, amit végül egy mindent eldöntő párbaj zárhat le. A két férfi korábban baráti viszonyt ápolt, azonban az évek folyamán ez a barátság megromlott. A pohár akkor telik be Jean de Carrouges-nak, amikor a feleségét, Marguerite de Carrouges-t (Jodie Comer) sérelem éri Le Gris által, ezért párbajra hívja a férfit.
Az utolsó párbaj cselekménye 16 évet ölel fel. Ridley Scott filmje több szempontból is izgalmas, elsősorban azonban a történetmesélése kiemelendő. Az utolsó párbajt ugyanis öt, jól elkülöníthető részre lehet bontani: az elsőben és az utolsóban látható a címadó párbaj, a többiben pedig a három főszereplő szemszögéből mutatja meg az eseményeket a rendező. A nem lineárisan haladó cselekményben előbb Jean de Carrouges nézőpontját ismertetik, utána Jacques Le Gris-ét, majd Marguerite kerül a középpontba.
Ez a felosztás magában hordhatja azt a veszélyt, hogy a cselekmény repetitívvé válik, ugyanis több jelenetet is háromszor látunk. Ridley Scott azonban egyrészről remek tempójú rendezést tesz a néző elé, másrészről jó érzékkel a különböző nézőpontokból adódó apróságokra hívja fel a figyelmet. Emiatt a cselekmény tud árnyalódni, ahogyan maguk a karakterek is szép lassan megmutatkoznak.
A brit direktor filmje ettől függetlenül szinte végig leosztott szerepekkel fut, vagyis egyértelmű, kinek kell szurkolnunk és kinek van igaza. Sőt, az elvileg több szempontot felmutatni igyekvő alkotásban Ridley Scott határozottan le is teszi a garast az ügyben, hogy kinek az igazsága számít. Itt érezhető leginkább a rendező giccsre való hajlama, hiszen több kiszólás is egyértelműen az aktuális hollywoodi trendeknek szól, és ez a didaktikusság ront az élményen.
Mindettől függetlenül Ridley Scott nagyszerű, hamisítatlan, karakterorientált történelmi filmet készített, ami hihetően vázolja fel a 14. századi viszonyokat, és amely végig izgalomban tartja a nézőjét. Az utolsó párbajban főleg a figurák közötti viszonyok, az udvari intrikák, politikai helyezkedések kerülnek középpontba, azonban egy percre sem lesz belőle Trónok harcát (Game of Thrones, 2011-2019) idéző cselszövésáradat. Inkább megmutatja, miképpen lehet pusztán jó kapcsolatokkal és kegyetlenséggel feljebb jutni a ranglétrán, és miképpen lehet lejjebb csúszni onnan, ha éppen valakivel szemben egy nála nagyobb hatalmú személy érvényesíti hatalmát.
Így egy történelmi alkotáshoz képest kevesebb benne a harcjelenet, amikor azonban harcolnak, akkor Ridley Scott nagyon elemében van. Ez főleg az utolsó, epikus és drámai párbajjelenetre értendő, amelyben kicsúcsosodnak az addigi érzelmi szálak. Ezen felül pedig elképesztően látványos, ahogyan kivitelezték: húsbavágó, realista és – a mai trendektől eltérően – kevés vágással vették fel, ami miatt még inkább a csata hevében érezheti magát a néző.
Az utolsó párbaj a fentebbieken kívül két férfi minden eldöntő csatájáról, valamint az odáig vezető barátsággal, sértettséggel, gőggel, becsülettel és aljassággal teli útról szól. Ebben szorít helyet Ridley Scott a női szemszögnek, ami kissé szájbarágóssá válik, mégis: az alkotás nagyon is működőképes.
Ezt pedig nagyban köszönheti kiváló színészi alakításainak, kezdve Matt Damonnal, aki talán kissé szokatlan szerepben tűnik fel, de nagyon karizmatikus, hiteles és erőteljes alakítást nyújt a sértett Carrouges szerepében. Nem különben mesteri alakítás az Adam Driveré, aki szinte észrevétlenül válik a film antagonistájává, és aki újfent bizonyítja, hogy napjaink egyik legjobb színésze. Meglepően jó volt Ben Affleck az alávaló gróf szerepében, illetve Jodie Comer is jól játszotta a kissé alulírt Marguerite-ot.
Az utolsó párbaj mindent összevetve egy kissé didaktikus, de érvényes mondanivalóval bíró, nagyszerű jelenetekkel teletűzdelt, valamint izgalmas és pazarul felépített történelmi alkotás, amelyről elmondható, egyértelműen Ridley Scott jobb művei közé illeszthető.
Gaál Csaba
