Hajdúszoboszló a bázisa a sokszoros bajnok sportrepülőnek

– A repülésnek van egy különös íze. Amikor az ember repül, tényleg minden nyűgét, baját lent hagyja a földön, és eltölti a repülés élvezete. Egyszerűen megunhatatlan, hiszen nincs két egyforma légi út, merthogy nincs két egyforma időjárási állapot. És a csend, ami körülvesz, hiszen a repülőnkben nincs motor. A látvány pedig…! Nagyon szép Magyarország, és ennyi idő, ennyi repülés után én már elég jól ismerem, térkép nélkül is tájékozódom, főleg itt az Alföldön – beszélt a repülés szépségeiről Gulyás György, tizenháromszoros vitorlázó repülőgépes országos bajnok. Az egyik légitársaság pilótájaként dolgozó férfi már zsenge ifjúkorában eljegyezte magát a légtérben való közlekedéssel, hiszen Dunakeszin nőtt fel, ott pedig nagyon régóta működik egy füves repülőtér vitorlázórepülő-pilóta képzéssel. Gyermekkorában kijárt oda, kedvet kapott a repüléshez, és már 16 évesen egyedül szállhatott fel. Mondhatni, tökélyre fejlesztette vitorlázórepülőgép-vezetői tudását, hiszen több kategóriában összesen 13 országos bajnoki címet szerzett. 1987-ben az elsőt, a következőket pedig időben nagyjából egyenletesen elosztva. Jellemzően a 15 méteres szárnyfesztávolságú repülők kategóriájában indul.

A sokszoros országos bajnokkal a bázishelyén, a hajdúszoboszlói sportrepülőtéren beszélgettünk egy napsütéses hétvégi délelőttön, amikor több sporttársával egyetemben hosszabb táv megtételére készült. Addig azonban, amíg ki nem alakultak a repülésüket segítő, felszálló meleg légáramlatok, a termikek, volt időnk elmélyedni a vitorlázórepülés rejtelmeiben, miközben Gulyás György a gépét állította össze, készítette a dél körül kezdődő repülésre.

– A gépet szállítókocsiban tároljuk, az összeállításához 10-15 perc elegendő. Első a biztonság, ezért a gépet mindenféle szempontból ellenőrizni kell. Például a kormányok bekötését, a guminyomást, az elektromos műszereket, légnyomás-beállítást, a kioldó, az érzékelők állapotát, szennyezésmentességét. A gép egyes részeit le lehet ragasztani szigetelőszalaggal, hogy még kisebb legyen a légellenállása, a hangja. Ez utóbbit egyébként nem teszi meg mindenki, de aki igényesen áll a repüléshez, az minden felszállás előtt leragasztja a réseket. A pilóta repülés előtt állapotát egy gépkocsivezetőjéhez lehet hasonlítani. Természetesen alkoholt nem szabad fogyasztani, és kipihenten kell jelentkezni a repülésre. Ügyelni szükséges az öltözetre is, hiszen a magasban sokkal hidegebb van, mint a talajon. Pulóver, hosszú nadrág viselete ajánlott. A napsütés káros hatásai ellen is védekezni kell; világos színű sapka és bőrvédő krémek használata javasolt. Bukósisak nem szükséges. A biztonságot a hevederkötések és a háton lévő ejtőernyő adja. Ez utóbbi használata rendkívül ritka. Már majdnem minden gépben van ilyen szerkezet, így a veszélyes megközelítés akkor is elkerülhető, ha a pilóták csak későn vennék észre egymást – avatja be a Cívishír olvasóit a repülés előtti ténykedés részleteibe Gulyás György, majd áttér a vitorlázórepülés ismertetésére, hogy azon keresztül jusson el a versenyzés lényegéhez.

A repülés kulcsa a termik

Mint mondja, a vitorlázórepülőgépekben nincs motor, vagy ha van, akkor azt a versenyen nem szabad használni, csak hazatérés esetén, amikor már nincs több termik, és a repülő nem tud emelkedni. A vitorlázórepülőgépet magasba juttathatja egy aggregátor, amikor a sárkányrepülőhöz hasonlóan emelkedik a gép, a másik lehetőség pedig egy motoros repülő, amely felvontatja. Miután a magasban van a vitorlázógép, leoldja a kötelet, és onnantól kezdve szabadon repül. A levegőben maradáshoz nem szükséges szél, viszont kell a függőleges áramlás, a termik, amit kihasználva emelkedni tud a repülő. A Nap felmelegíti a talajt, a talaj a levegőt, és – mivel a meleg levegő könnyebb a hideg levegőnél – elkezd emelkedni. Ezek azonban nem láthatók, a helyeikre csak következtetni lehet, meg kell találni, és ebben a tapasztalat nagyon sokat számít. Minél melegebb van, annál magasabbra tud emelkedni a vitorlázó repülő. A termikek megtalálását segítik a felhők, mégpedig a szépidőfelhők, a gomolyfelhők. Ezek hiányában jó segítség a madarak viselkedése, mert a magasban maradásukhoz ők is a feláramlásokat keresik. Ha pedig se felhő, se madár, akkor a talajra lehet hagyatkozni, mert a felszín bizonyos adottságait figyelve, ki lehet következtetni, hogy ott valószínűbb a meleg levegő felgyülemlése. Gulyás György részletezte azt is, hogy most távrepülésre készülnek. Ennek lényege, hogy 

Hajdúszoboszlóról indulva – néhány fordulópontot közbeiktatva – egy 200-250, esetleg 300 kilométeres zárt körpályát repülnek be. Az lesz a nyertes, aki a távolságot a leggyorsabban megteszi. Mégpedig úgy, hogy a termikekben emelkednek, majd a siklás, a haladás közben veszítenek magasságukból, utána újabb termikben ismét emelkednek. Ezek láncolatából lehet ezt az egyébként nem jelentéktelen távolságot megtenni. 

Hogy mennyi idő alatt? Az a termikek erősségén múlik. Ha erősek, kettő-négy métert emelkedhetnek másodpercenként, és akár 100 kilométer fölötti átlagsebességre is képesek. Tehát a verseny lényege, hogy az indulók közül ki teljesíti a legrövidebb idő alatt a távot. Ebben közrejátszik, hogy a versenyben nem egyforma teljesítményű repülőgépek vesznek részt, az esélyegyenlőséget azonban egy bizonyos szorzószámmal próbálják egy képletben biztosítani. – Tehát a versenyzésnek van egy technikai és egy emberi oldala. A gépet kell felkészíteni olyan állapotúra, hogy a lehető legjobban ki tudja használni a termikeket. Az emberi oldala pedig az, hogy meg kell találni a feláramlásokat, és ezeket ki kell tudni használni – részletezte a versenyzés lényegét Gulyás György, kiegészítve azzal, hogy a táv vége felé (úgy 40-60 kilométerre a céltól) már nem érdemes teljes mértékben kihasználni a termikeket, hiszen egy siklásból biztonságosan haza tudnak érkezni.

Csillagászati táv Finnországban

A vitorlázórepülés alkalmával a tájékozódáshoz megvannak a segédeszközök, sőt, mondhatni, nagyon fejlett komputerekkel rendelkeznek a pilóták. Ezek segítségével el tudják kerülni a veszélyes időjárási jelenségeket, például a zivatarokat. Kétségtelen, a vitorlázórepülőgépezés leginkább tavaszi és nyári sport, de bizonyos repüléseket télen is végre lehet hajtani. Ilyen a nagy magasságú repülés, amikora hegyvidékek közelében kialakuló levegőhullámokat kihasználva akár 8-9 ezer méter magasra is fel lehet jutni. Abban a magasságban nem ritka a mínusz 40 fok, ezért az öltözetet jól meg kell választani.

Hajdúszoboszlót hazai viszonylatban vitorlázórepülőgép-központnak is tekinthetjük, ráadásul felfelé ívelő pályán van, hiszen igencsak népszerű az utánpótlásnevelő program, ami biztosítja a reptér hosszútávú működését. A sokat tapasztalt vitorlázórepülőgépes Gulyás György kirepülési szempontból jónak tartja a fürdővárost, mert innen többfelé nyílik lehetőség szabad távrepülésekre. Közel van ugyan a debreceni repülőtér, de az csak az egyik irány felé jelent korlátozást. A sportreptér felett szabadon tudnak emelkedni, és kelet kivételével bármelyik irányba ki tudnak repülni. Az országhatár közelsége sem jelent már olyan akadályt, mint korábban – Románia a légtérben nemrégiben lett schengeni tagország.

– A legemlékezetesebb repülésem? – kérdez vissza. – Egy 20 évvel ezelőtti finnországi verseny első versenyszáma volt, és egyben ez a leghosszabb távrepülésem. 15 méteres osztályban versenyeztem, és 833 kilométer megtétele volt a feladat, ami ebben a géposztályban csillagászati távolság. Emberpróbáló volt, de sikerült!

– CH –