Földes egyik hodályában újra csoda született

Nem mindennapi élménnyel, ajándékkal zárult az óesztendő a Földesen élő Nagy Norbert Zsolt és családja számára: egyik juhuk négy bárányt ellett. Két és fél évvel ezelőtt azonban egy másik állatuk ötös ikreknek adott életet. És hogy mi a kettő között a kapcsolat? Ugyanabból a jó genetikájú állományból származik mindkét anyajuh. 

Az igazsághoz tartozik, hogy Nagy Norbert Zsolt családja korábbi tevékenységét, az állattartást vitte tovább, de nem fő-, hanem másodállásban, mintegy hobbiként foglalkozik a juhokkal. Ezért is egyedi, különleges a története, amit megosztott a Cívishír olvasóival. Kezdjük a négyes iker bárányok születésével.

Elmondhatatlan az öröm

– A csoda ismét bekopogtatott hozzánk december 30-án – kezdi Balogh Norbert Zsolt.  – Az anyajuhot december eleje óta elkülönítve tartottam, mert bődületesen nagy hasa volt. Már akkor éreztem, hogy itt nem egyszerű ikerellésről lesz szó, ezért mindent úgy szerveztem, hogy a lehető legnagyobb biztonságban legyen az állat.

A család karácsonyra egy tabletet vett a gyerekeknek, de a készülék végül nem csak játékra szolgált: szentestétől kezdve azon figyelték a hodályban felszerelt kamera képét. Így bárhol voltak, láthatták, mi történik az anyajuh körül. Balogh Norbert Zsolt még a munkahelyén is rendszeresen ránézett a felvételre: a kollégákkal együtt várták, mikor indul meg az ellés, mert a jelek egyre erősebbek voltak.

Amikor december 29-én hazaért, az esti etetés után közel éjfélig kint maradt a hodályban. Látta, hogy közeleg a pillanat, mégis muszáj volt egy kicsit pihenni, de kétóránként ébresztőt állított, és hajnalban többször kiment ellenőrizni az anyát.

A pillanat december 30-án hajnalban jött el. – 4:14-kor ránéztem a telefonomra, gyorsan kapcsoltam a kamerát, és látom, hogy a barikák már sorakoznak. Abban a pillanatban kiugrottam az ágyból, felöltöztem, és rohantam a hodályba. Ott négy egészséges bárány fogadott; már járkáltak az anyjuk mellett. Azonnal nekiláttam a szükséges teendőknek: fertőtlenítettem a kicsik köldökét, ellenőriztem őket, majd szóltam a páromnak és a gyerekeknek. A kislányom rögtön felkelt, jött segíteni, a fiam éppen rokonoknál aludt, neki üzenetet küldtünk: megszülettek a bárányok.

A gazda számára fontos volt, hogy az anya is rendben legyen. A négyes ikrek etetésével szerencsére nem volt gond: az anyajuhnak bőségesen volt teje, így a két jerke és a két kos bárány jó eséllyel, természetes módon indulhatott fejlődésnek. Az anyát ugyanakkor – korábbi tapasztalataiból tanulva – gyulladáscsökkentővel és vitaminokkal is támogatta, hogy a szervezete bírja a terhelést.

Egy apró nehézség mégis adódott: az egyik báránynál lassabban jött meg a szopóinger, ezért neki táplálék-kiegészítést adtak, de Balogh Norbert Zsolt szerint mára teljesen megerősödött, egészségesen fejlődik. Ha kellett, más ellésekből származó anyatejjel is tudtak pótolni, mert közben folyamatosan érkeztek újabb bárányok a nyájba.

– Az ellés előtt közel négy napon át nem igazán aludtam, de megérte. Azt az örömöt nem lehet elmondani, amit akkor éreztem, amikor megláttam a négy egészséges bárányt.

A történetben a családi állomány „jó vérvonala” is visszaköszön: ez az anyajuh lánya annak a juhnak, amely korábban ötös ikreket ellett, és első ellésére is három báránnyal ajándékozta meg a gazdát – akkor is mindet egyedül hozta világra. Balogh Norbert Zsolt azonban nem titkolja: félt, nehogy baj legyen, mert a korábbi ötösiker-ellésnél neki kellett segítenie a világrajövetelben, a bárányok ugyanis összegabalyodva feküdtek az anyaméhben.

Kiváló vérvonal

A mostani négyesiker-ellés előzménye a 97-es fülszámú „csodaanya” története. Balogh Norbert Zsolt 2019 márciusában vásárolta Soltról, majd még abban az évben a juh lába beakadt, két helyen eltört; sínnel, gyógyszerekkel és háromhetes kötözéssel hozta rendbe. Az anya 2020. április 14-én ikreket, 2021. február 20-án egy bárányt, 2022. február 8-án ismét ikreket ellett. Az utóbbi alomból megtartotta a jerke bárányt, a 210-es fülszámút – ő lett később a négyes ikrek anyja. 2023. február 7-én a 97-es anya ötös ikreket ellett, a lánya pedig ugyanebben az időszakban hármas ikreket: egy ellésben összesen nyolc bárány. 2024-ben ebből a vérvonalból három utód maradt az állományban, és anya–lánya–unokája együtt négy bárányt ellett; 2025-ben újabb jerke utódot is meg tudott tartani.

Nagy Norbert Zsolt gyerekkora óta állatok között él: az állattartást nem tanulta, inkább „beleszületett”, és a saját tapasztalatain, sikereken, kudarcokon át nevelődött bele. Bár a főállása távol áll ettől, a szeretet és az elhivatottság munka mellett is arra vitte, hogy otthonuknál felépítsék a saját gazdaságukat, ahol évente óvodás csoportokat is fogadnak – főként húsvét táján és Márton-nap előtt. Édesapja 2014-es halála után tovább vitték a családi gazdaságot. 2017-ben megépült a hodály, a juhok átköltöztek – a nyáj 35-40-ről közel 90 anyára bővült, az épület pedig mintegy 100 anyajuh és bárányai befogadására alkalmas. 2019-ben Lacaune vérvonalból is vásárolt 10 jerke bárányt. 2017 óta részletes nyilvántartást vezet a szaporulat, eladások, súlygyarapodás adatairól. A legeltetés nehézségei miatt 2019-től csökkentette az anyaállományt 65-70-re, és állandó otthontartásra állt át; jelenleg közel 70 anya és két tenyészkos alkotja a nyájat.

Most is ugyanígy csinálná

– Sok idő és rengeteg munka van ebben – vallja Balogh Norbert Zsolt. – Lehet csodának hívni, hogy a 2023-as ötös ikrek után 2025. december 30-án megint négyes ikrek érkeztek a kis gazdaságunkba, de én tudom: ebben benne volt az én ráfordított időm, a családom ideje, a gyerekek segítsége is. Felemelő érzés és mérhetetlen boldogság, hogy ezt átélhettük együtt – folytatja. – Gyermekeim, Dominik és Dorina ezt a pillanatot soha nem felejtik el. Most még nem értik teljesen, mekkora dolog, de az, hogy az ötös ikrek után két évvel később négy egészséges bárány született, nekünk óriási öröm.

Balogh Norbert Zsolt szerint a sikerek viszik előre az embert, és nála az elmúlt közel nyolc év kitartó munkája mostanra kezd igazán „beérni”. – Az állományom körül szinte minden munkát a családommal végzünk. Sokszor éjszakákat töltök kint az ellések miatt, csak azért, hogy minden rendben legyen a jószágokkal. Fárasztó, persze, de ilyenkor érzem, hogy ezt csak az tudja így csinálni, aki tényleg szereti az állatot.

– Nekem ez nem főállásom, nem is tanultam – teszi hozzá. – Ha elakadtam, kértem segítséget, tanultam másoktól, a többit pedig az évek során, a saját bőrömön, tapasztalatból szedtem össze. De ha újra kezdeném, ugyanígy csinálnám.