Félhetesek – a debreceni fogalom

Magyarország legjobb ökölvívó-edzőtermében minden hétköznap este négyed hét körül a profik már levezetnek. Pista bácsi, azaz Deél István vezetőedző szigorú tekintettel vizslatja mind a négy szorítót, nehogy valaki elcsalja az erősítést. Előfordul még a profiknál is! Az arcok meggyötörtek, de minden has kockás, bár a DVSC válogatott nagymenői nem fitneszversenyre, hanem ringcsatákra gyúrnak. Közben húsz-harminc évvel idősebbek érkeznek folyamatosan, fél héttől ugyanis övék a pálya. Ha van öregfiúk-foci, akkor miért ne lenne öregfiúk-ökölvívás, s ha olyanok is örömüket lelik a futballban, akik nem tudnak két egészségeset belerúgni a labdába, akkor miért ne próbálnák ki magukat az ökölvívásban az abszolút kezdők, akár szorult beléjük némi tehetség, akár fakezűek? Szóval jönnek az emberek, akik a kockás hasat otthon hagyják, helyette sörhassal tréningeznek, úgy sokkal nagyobb a kihívás!

Álló K. O.!

A gimnasztikát Serfőző Attila egykori bokszoló, újabban sokkal inkább a képzőművészetben, mint a szorítóban jeleskedő, 52 éves örökifjú tartja, méghozzá vasszigorral („Tempósabban, zsibbadjon a kéz, másképp nem ér semmit!”), mintegy tíz percen át. A felénél már izzadságcseppek gyöngyöznek a homlokunkon, a végére pedig már a hátunkon ömlik a verejték. S ez még csak a tréning pettingje, ezután lép a tettek mezejére Zöld Ferenc, a „DVSC-félhetesek” mestere, aki egyébiránt profiban még aktív versenyző, és még csak 26 éves, de már olyan régóta edzősködik, hogy kiérdemelte a megtisztelő Edző bá’ elnevezést. No persze egy 16 éves gimnazista lány mit is mondhatna? Merthogy bizony a gyengébb nem képviselői is lelkesen püfölik a zsákot, vagy éppen egymást. Sőt! Vezéregyéniségünk is egy nő, Nagy Tímea Európa- és világbajnoki bronzérmes versenyző, aki Indira Gandhiként anyáskodik a csapat fölött, s mutat példát kitartásból, elszántságból, alázatból.

Fecó bá', a főnök és Timike, a merengő

Tehát Zöld mester diktálja a tempót (zsák, szpáring, árnyék stb.), sokszor kifulladásig. A másfél órás edzés eleinte szenvedés, úgy két hónap múltán már örömteli. A lélekben erősek megmaradnak, a gyengék elhullanak. Közben diéta és alkoholmegvonás nélkül szökik a has, a „Félhetesek” tavaly szeptember óta ledobtak közel két mázsát. És nincs megállás! A 37 fokos kánikulában ugyanúgy zajlik a munka, mint hóban-fagyban, és senki sem kell noszogatni. Mindenkit a szellemi és a testi fejlődés vágya fűt. No meg az élményszámba menő társaság. Egymást üti a gimnazista lány, az amatőr festőművész, a pedagógus, az ügyvéd, az újságíró, az iskolaigazgató, a vállalkozó. Hogy is van ez?

Az ököl veszélyes fegyver. A kicsivel, a gyengébbel csak játszik az ember, s ezt kapja viszonzásul is a keményebbtől. Senki nem mérheti el a farkát, mert mindenkinél van jobb, ügyesebb, erősebb. Ez a félhetesek alapszabálya. Szó sincs kisasszonyjátékról, ha a felek kölcsönösen megállapodnak egy kis keménységben, akkor elsülhet a kéz. Az egy éve tartó kesztyűzésekben felfelé kerekítve született tíz monokli (hármat vállal e sorok írója), s egy kicsivel több orrvérzés. Egy rosszabb családban ez egy heti adag.

"Meneküljetek!"
 

Egy biztos, minden félhetes tudja, mert a saját bőrén - akarom mondani a fején és a lengőbordáján -, megtapasztalta: a boksz elsősorban észjáték! Noha az alapok egyszerűek és könnyen elsajátíthatók, a támadások és védések technikai alkalmazása már komoly képzettséget és koncentrációt igényel. Magyarán: zsákolni könnyű, az nem üt vissza. A szorítóban döbben rá az ember, hogy a trükkökre, a cselekre, a megfelelő mozgáskultúra elsajátítására talán egy emberöltő is kevés. Ilyen a boksz!

A boksz a bunkók sportja?

Az ökölvívást rengeteg előítélet veszi körül. Irritáló sztereotípiák keringenek, ha például az emberről bizonyos társaságban kiderül, hogy 37 évesen bunyózni kezdett, akkor úgy néznek rá, mintha kiirtott volna egy bihari falut, eskető papostul. Vajon mit mondanak a bennfentesek, akik nem pénzért bunyóznak, hanem hobbiból? Íme, néhány vérbeli félhetes válasza arra a kérdésre, hogy a bunkók sportja-e a boksz.

Pintye József, a Magyar Telekom kiváló dolgozója:
A közvéleményben az él, hogy a bokszban agyonütik egymást, tehát erőszakos sport. Én már másképp látom. Azért járok bokszolni, mert sokoldalú az edzésmunka, a fülemtől a talpamig megmozgat. Focipárti vagyok, de a boksz ma már felveszi vele a versenyt nálam. Semmiképpen nem a bunkók sportja, hiszen diplomás emberek is űzik.

Lóránt-Fábián Ildikó fotóművész, anyuka:
A fiam, Krisz 11-éves, 6 éve leigazolt versenyúszó, aki szerette volna kipróbálni magát egy küzdősportágban, amely azon túl, hogy önvédelemre is megtanít, segíteni tudja az úszásban. A boksz fejleszti állóképességet, látványosan alakítja az izomzatát, ami a különféle úszásnemeknél rendkívül fontos. Rendkívül pozitív élményként élte meg, hogy a bokszolók előzékenyek, udvariasak, pozitív életszemléletűek és nem ellenségeskednek egymással. Bár a kezdetekben elzárkózott attól, hogy hivatalos bokszmeccseket vívjon, ma már nem tartja lehetetlennek, hogy ha eléri a versenyzői korhatárt, aki próbára tegye tudását. Persze a nagy szerelem az úszás maradt, de csábító szerető a boksz.

Nagy Lajos, az IT Services informatikusa:
A boksz semmiképpen nem lehet a bunkók sportja, mert szerintem egy dolog kell hozzá: ész. Minél több van valakinek, annál jobb bokszoló.

Imre Fanni, debreceni középiskolás, junior magyar bajnok:
Én már rengeteg aranyos és okos bokszolóval találkoztam, tehát éppen ellenkezőleg: a boksz a jó fejek sportja. Én a társaságot szeretem a legjobban a félhetes edzésekben, ez már szinte egy család, de a legjobb fajtából, ahol mindig jó a hangulat.

Boros Csaba tanár
Én bokszolni az új mozgáskultúráért, a sport szeretetéért járok. Tetszik az edzések intenzitása, ami elősegíti az ideális testsúlyom és kondícióm elérését. És végül, de nem utolsósorban a társaságért.
Hogy a boksz a bunkók sportja? Elnézve a csapattársakat, van alapja! Félretéve a tréfát, nem gondolom, hogy a bunkók sportja lenne, hiszen van köztünk ügyvéd, orvos, iskolaigazgató, újságíró, tanár, autókereskedő stb. Ez talán elég bizonyíték.

Németh Csilla, a Debreceni Egyetem hallgatója:
A csapatunkból kiindulva, minden illik a bokszra, csak az nem, hogy a bunkók sportja. Többnyire iskolázott, értelmes emberek járnak hozzánk. Nekem is vannak olyan napjaim, amikor a legkisebb rossz szóért is visszaszólok, és olykor-olykor elég csúnyán, de ez nem azt jelenti, hogy bunkó lennék.

Viski Ágica, debreceni gimnazista:
A boksz arról szól, hogy kitűzöl magad elé egy célt, és megpróbálod azt megvalósítani. Akár a szorítóban, akár a mérlegen! Azért járok oda, mert remekül érzem magam, és nekem van a világ legjopbb edzőm!

Cs. Bereczki Attila