Ez a történet nem limonádé!

1988-at írunk, a moziban Brian Flanagan napszemüvegben, mezítláb, pálmafás ingben pörgeti a shakert és rendíti meg a női szíveket. Nem mese: Simon Róbert a Tom Cruise-film hatására lett mixer. Pedig a Csapó utca és Jamaika nincs túl közel egymáshoz. És mégis!

Cívishír: A bármixerek a magas élet képét idézik az emberekben: éjszaka, buli, gyönyörű nők.
Simon Róbert: Majdnem minden így is van! Az éjszakai műszakos mixereknek úgymond munkaköri kötelessége a flört a hölgyekkel, hogy jól érezzék magukat, hogy fogyasszanak, hogy visszatérjenek. A nappal dolgozó mixereknek viszont, akik nagyrészt alkoholmentes koktélokat és limonádékat készítenek, több az idejük díszítésre és szervírozásra, ami egy teltházas esti buliban nehezebben kivitelezhető.

Cívishír: Rázva, nem keverve – hányszor hallottad?
Simon Róbert: Rengetegszer elsütik még ma is. De egyéb különlegességekkel is lehet találkozni. Egy alkalommal egy pár elővett a hölgy táskájából egy üveg vodkát és whiskyt azzal, hogy ők ragaszkodnak az otthonról hozott alapanyaghoz...

Cívishír: Na ugye, nem tanítanak mindent a mixeriskolában! De mit igen?
Simon Róbert: Elméletből italtörténetet, receptúrákat, viselkedéskultúrát, gyakorlatból italtervezést, -rétegezést, -díszítést, a báreszközök használatát, standolást és szituációs feladatok is vannak. Megtanítanak például arra, hogy türelmesnek kell lenni az ittas vendéggel. Az alkohol hatására nagyon meg tud változni az ember...

Fotók: Kádár Lajos

Cívishír: Tiszta pszichológia!
Simon Róbert: Nem ritkán! Persze vannak alapkérdések, amit mindig felteszek – mennyire legyen erős, savanyú vagy édes, rostos vagy szénsavas az ital –, de ezen túl is illik beszélgetni. Ilyenkor kinyílik a vendég személyisége, bár alapvetően a nők színes, édes, gyengébb koktélt kérnek, a férfiak erősebbet. Mindig meg is kóstolom a kész italt, de egy teljes koktélt még életemben nem fogyasztottam el.

Cívishír: Árulás. Munkaidőn kívül mit iszik egy bármixer?
Simon Róbert: A jó magyar pálinkának nincs párja!

Cívishír: Szakácsként is dolgozol, az étel- vagy az italkészítés szerethetőbb?
Simon Róbert: Szakácsként kezdtem, a Koktél című film hatására lettem bármixer – megtetszett az az életforma, amit ez a foglalkozás ígér, kínál. Nem csak munkának, hivatásnak tekintem, amiben van fejlődési és előrelépési lehetőség is. A bármixerből lehet flair mixer, aki kézügyességre építő akrobatikus mozdulatokkal készíti az italokat, aztán végezhető barista képzés, ami után különleges kávékoktélokat lehet kreálni; a csúcs a bármenedzser pozíció – végső soron minden mixer erre vágyik

Cívishír: Az egyéni kreativitásnak van tere?
Simon Róbert: Külföldön, de ma már Budapesten is egész magas szinten bánnak a „hozzávalókkal”. Egész merész dolgokkal kísérleteznek a bármixerek: előtérbe kerültek újabban a saját készítésű szirupok, pürék és a fűszerek. Nálunk – a Butiqban – a rozmaringos, a bazsalikomos-epres limonádé került fel az koktéllapra.

Cívishír: Jó példa a bármixerség arra, hogy nem kell feltétlenül két diploma egy jó álláshoz.
Simon Róbert: Ha az ember jól csinálja, képezi magát, akkor igenis biztos egzisztenciát tud nyújtani. Van ismerősöm, aki az Egyesült Királyságban próbált szerencsét és havi 2 ezer fontot (kb. 740 ezer forint) kereshet vele. Tévhit továbbá, hogy a mixerség korosztályos szakma: tisztes családapákkal dolgoztam együtt, akik hozzászoknak az éjszakázáshoz, aztán mennek haza a gyerekekhez. Hiszen ez is csak egy munka.

- BCSH -