Énekművész olajos kézzel, Biharkeresztesen

A színpadon évszázadokkal ezelőtt született zenei műveket kelt életre, biharkeresztesi garázsában pedig több évtizedes autókat ment meg az utókornak Benczédi Hunor. Első pillantásra két egymástól távoli világ ez: az egyikhez kifinomult hallás, művészi érzékenység és fegyelmezett színpadi jelenlét kell, a másikhoz olajos kéz, hegesztőgép, műszaki tudás és végtelen türelem. Mintha két külön ember feladata volna. A Kodály Filharmónia Debrecen Közhasznú Nonprofit Kft. énekesének életében azonban mindkettőnek helye van.

Biharkeresztesi garázsának legféltettebb kincse egy 1978-as 1200-as Lada. Nem egyszerűen gondosan felújított régi autó, hanem gyermekkorának része, a család egykori járműve. Az utastérben ma is ott vannak azok a matricák, amelyeket gyerekként ragasztottak fel édesanyjával. A Lada a szülei emlékét is őrzi, és mivel Erdélyből származik, még a román rendszámot sem cserélte le.

Két világban nőtt fel

 A zene és a gépek szeretete már gyermekkorában egyszerre volt jelen.

– Nekem az egész gyerekkorom ebben a kettősségben telt. Hatéves koromtól zenét tanultam, közben végig ott voltam a nagyapám mellett a műhelyben. Ő autókkal, mezőgazdasági gépekkel, mindennel foglalkozott, ami gép. Mellette nőttem bele ebbe a világba, tőle ered a gépek iránti szeretetem. A zene meghatározta az életemet, zenész lettem, de az autók és a gépek iránti érdeklődést soha nem tudtam elengedni – idézte fel az énekes.

Felnőttként saját járműveit maga javította, folyamatosan képezte magát, szerszámokat és műhelyfelszerelést vásárolt. A családi Lada felújításának gondolata mintegy tíz éve fogalmazódott meg benne. Édesapjának akkor már volt újabb autója, a régit azonban sajnálta eladni.

– Amikor felvetődött, hogy mi legyen a sorsa, gondoltam egy merészet, és azt mondtam: én majd felújítom. Nem fogtam hozzá rögtön, előbb vettem egy 1500-as Ladát, hogy azon gyakoroljak. Körülbelül két évig dolgoztam rajta, közben megtanultam hegeszteni és minden olyan munkafolyamatot, amelyet egy régi autó felújítása igényel. Amikor elkészült, már megvolt a bátorságom ahhoz, hogy a család régi autójához is hozzányúljak – mondta.

A mechanikai munkák nem jelentettek újdonságot számára. Nagyapjával és testvérével korábban számos Lada-motort újítottak fel, ezért például a motorgenerálozás – ahogy fogalmazott – „kisujjból ment”. A karosszériajavítást viszont meg kellett tanulnia. Egyedül a fényezést bízza szakemberre, mert azt külön szakmának tartja.

Az édesapja gondosan vigyázott az 1200-as Ladára, így az jó alapot adott a restauráláshoz. A padlólemezt és néhány kisebb részt javítani kellett, a gyári karosszériaelemeket azonban sikerült megmenteni.

– Nem akartam kétes eredetű, utángyártott elemeket rátenni. Arra törekedtem, hogy ne csak úgy nézzen ki, mintha most jött volna le a futószalagról, hanem a korabeli összeszerelési megoldások, gyári hegesztések is megmaradjanak – magyarázta az autórestaurátor.

Az eredeti gyári színkód alapján keverték ki a barnás-okker, az orosz megnevezés szerint karamellsárga festéket. Az eredeti keréktárcsákra egy évig vadászott, a légszűrőre pedig cirill betűs adattáblát készíttetett. A részletekben sem kötött kompromisszumot, a munkát pedig oldtimer minősítés koronázta meg.

Koncert után csendben szerel

Benczédi Hunor számára a veterán autók restaurálása nem egyszerű szerelés, hanem alkotó- és értékmentő munka.

– A veterán autó felújításakor megmentünk valamit az utókornak, esetleg muzeális értéket csinálunk belőle. A mérnökök megalkották az autót, a motort, a zeneszerzők pedig olyan műveket hoztak létre, amelyek évszázadokon át adnak élményt az embereknek. Egy zseniális ember egykor létrehozott valamit, mi pedig az ő művét ápoljuk. Gyakorlatilag mindkét szakmában ezt csinálom: a színpadon a zeneszerző, a garázsban a mérnökök alkotását viszem tovább – fogalmazta meg.

A két tevékenység éppen különbözősége miatt egészíti ki egymást. Egy nehéz próba vagy koncert után gyakran bemegy a garázsba, és szerelni kezd. Nem énekel, még zenét sem hallgat.

– Nekem ez a szellemi refresh. Teljes csendben dolgozom, úgy tudok igazán koncentrálni és kikapcsolni – árulta el a művész.

Hétvégeken, szabadsága alatt vagy egy-egy hosszabb szabad délutánon jut ideje a restaurálásra. Rendszeresen böngészi a használtautós oldalakat is, és ha olyan járművet talál, amelyben meglátja a lehetőséget, nehezen tud ellenállni. Álmai között egy Mercedes-Benz W126 és egy eredeti Fiat 125 felújítása szerepel.

A családi Ladával veteránautó-találkozókra is eljár. Azon is meglepődött, hogy a régi járművek nemcsak az idősebbeket, hanem a huszonéves fiatalokat is megérintik.

– Ezt a hobbit addig lehet csinálni, ameddig jólesik, és amíg bírja az ember. Felújítandó autó mindig lesz. Nekem mégis furcsa belegondolni, hogy egy ma modernnek látszó, 2005-ben gyártott autót harmincévesen már veteránnak nevezünk majd. Számomra a veterán világ inkább a kilencvenes évek előtti korszakot jelenti – mondta Benczédi Hunor.

Kovács Zsolt