Titusz, a legősibb küzdősport debreceni megszállottja

A debreceni küzdősportos szubkultúra egy újabb oszlopos tagját mutatjuk be. Szabó „Titusz” Sándor több évtizedes ökölvívó-pályafutás után állt edzőnek, hogy az ő mesterei, a néhai Somlai Miklós és Deél István nyomdokaiba lépjen.

Kokó, Madár, Csönttörő, Hóhér, Szikla – a boksz világában a becenevek elengedhetetlenek. Szabó Sándor a Tituszt azért kapta, hogy megkülönböztessék a többi „szabósanyitól”. Már negyven is elmúlt, amikor szögre akasztotta a kesztyűt, de hogyan is kezdődött minden? – kérdeztük, amikor vendégül láttuk a Cívishír szerkesztőségében.

– Gyerekkorban elmentem bokszolni, de a nagymamám és a szüleim annyira féltettek a sportágtól, hogy eltiltottak tőle. Aztán 18 évesen Kovács András, aki akkor már Tumbász Józseféket edzette, felismert a buszmegállóban, és meggyőzött, hogy menjek le kickbokszedzésre. Párhuzamosan űztem a kickbokszot és a bokszot, de egy idő után már csak utóbbi maradt, annak is a profi változata. Miután visszavonultam az aktív versenyzéstől, edzőnek álltam, de ennek is már nyolc esztendeje 

– idézte fel Szabó Sándor, hogy miként vált a küzdőportok megszállottjává.

A DVSC-nél kapta meg először a lehetőséget, ahol ő maga is pallérozódott, de ma már a Zilai Sándor nevével fémjelzett Gewiss Training SE ökölvívó-szakosztályát vezeti.

– Nagyon szeretem a bokszot, nagyon nehezen hagytam abba, meglehetősen későn, de edzői ambícióim nem igazán voltak. Aztán amikor a DVSC-nél megkaptam a lehetőséget, ráébredtem, hogy edzőként benne tudok maradni a bokszéletben. Ma már az edzői munkát is megszerettem, folyamatosan képezem magam, hiszen mint minden sportág, az ökölvívás is állandóan fejlődik. Amit a boksztól kaptam, azt megpróbálom visszaadni 

– fejtette ki Titusz azt, hogy megtalálta a belső hajtóerőt is a szakmájához.

Edzői karrierje eddigi legnagyobb sikért nemrég érte el: az általa felkészített Bodnár Krisztina a budvai U17-es Európa-bajnokságon a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel nehézsúlyban. A debreceni lány korábban Hajdúszoboszlón, Czirják András klubjában edzett, onnan került tavaly a Gewiss csapatához.

– A moldáv, az orosz és az ukrán bajnok legyőzésével nyerte meg Krisztike az Európa-bajnokságot. A fejlődési ívéről mindent elmond, hogy ugyanazzal az ukrán lánnyal döntőzött, mint tavaly, csak míg akkor az első menetben alulmaradt, most visszavágott neki 

– mondja büszkén Szabó Sándor, aki természetesen maga is ott volt a budvai szorító sarkában, a tanítványa közelében a kontinensviadalon.

A közös munka sajnos az Európa-bajnoksággal véget ért, mert Krisztina Budapesten tanul tovább, és egy csepeli klubban folytatja a pályafutását.

Szabó Sándor rendkívül büszke még Zsigó Csabára, aki ugyancsak szép nemzetközi sikereket ért el. Tizennyolc évesen ifjúsági Európa-bajnoki bronzérmet szerzett, egy év múlva pedig a magyar válogatott férfi indulói közül a legjobb eredményt hozta az U23-as Eb-n, mivel egyedüliként állhatott fel a kontinensviadal dobogójára. Az idei Eb-re is nagy reményekkel készült, de tavaly a tatai edzőtáborban eltört a keze, és egyelőre bizonytalan, mikor térhet vissza.

Újabban a pusztakezes Európa-bajnok, Veres Tibor is látogatja Szabó Sándor edzéseit. Szeretné, ha több fiatal járna hozzá – úgy véli, Debrecenben a thaiboksz népszerűbb a hagyományos ökölvívásnál, nem úgy, mint Budapesten, ahol minden edzőterem tele van bunyós fiatalokkal.

Szabó Sándor a Nagyerdőre várja a bokszolni vágyókat – a Gewiss a főhadiszállását a régi Sárkány klubban rendezte be. Olyanok is jelentkezhetnek, akik nagy versenyzői babérokra nem törnek, csak fittek szeretnének lenni. Az ökölvívás ugyanis egy rendkívül átfogó, magas intenzitású mozgásforma: egyszerre fejleszti a fizikai erőnlétet, a koordinációt és a mentális egészséget. Már tudományosan is megállapították, hogy a boksz komolyan megdolgoztatja a lábakat és a törzsizmokat is, nemcsak a vállakat és a kart, ezáltal hatékonyan égeti a kalóriákat és segít a testzsír csökkentésében, jót tesz a szívműködésnek és pozitívan hat a vérnyomásra.

Egy edző is holtáig tanul – vallja Szabó Sándor, aki figyel minden kollégát, és próbál ellesni újdonságokat. Az internetnek hála, ma már könnyen elérhető megannyi edzésmódszertan, de ezeket természetesen igazítja az életkorhoz, a nemhez, a fizikumhoz és az adott alany céljaihoz, igényeihez.

– A saját bőrömön is sokat tapasztaltam, jól emlékszem azokra a bekapott ütésekre, amelyektől padlót fogtam, vagy éppen nem estek jól. Ezeket próbálom tanítgatni – teszi hozzá nagy mosollyal.

Tituszról érdemes tudni, hogy nemcsak elméleti bokszoktató, hanem amit kér a tanítványaitól, azt ő maga is be tudja mutatnia zsákon, az ütőfalon vagy éppen a szorítóban. Ötvenen túl is remek kondinak örvend, de ennek megvan az ára: heti három kemény edzés. Azt mondja, ebben a korban az már elég, hiszen a regenerálódásnak is időt kell hagyni.

Az edzőt a sok iskolázás is edzi. Ez az a gyakorlat, amikor a tréner irányításával a bokszoló pontosítja a technikáját, az ütéseit és a lábmunkáját. Az iskolázás leggyakrabban pontkesztyűn történik, és ellentétben a fixen álló bokszzsákkal, az edző mozog, támad, és a valós küzdelmet utánozva reagál a bunyósra. Az iskolázás így nemcsak a bokszolót, hanem az edzőt is komolyan igénybe veszi fizikailag.

– A teniszkönyököm már elmúlt, de most éppen golfkönyököm van 

– utal az alkar hajlítóizmait érintő, túlterheléses sérüléseire Szabó Sándor, de nincs mit tenni, az iskolázást minden öklöző igényli, hiszen abból tanul a legtöbbet.

Végül Titusz felhívja a figyelmet, hogy november 7-én, a Gewiss thaibokszgálát rendez a Lovardában, ahol a pusztakezes Európa-bajnok Veres Tibor is szorítóba lép, de egy, a profi ökölvívás szabályai szerinti mérkőzésen.

Azzal búcsúzunk, hogy az év vége mindig zsúfolt egy bokszedző számára, hiszen ilyenkor rendezik meg a magyar bajnokságokat a különböző korosztályokban, de most is nyitva az edzőterem ajtaja bárki előtt, aki – akár versenyzőként, akár „hobbistaként” – szeretne ízelítőt kapni a legősibb küzdősportból, amely időszámításunk előtt 688-ban került fel először az olimpia műsorára az ókori Hellászban.

Cs. Bereczki Attila