Embert próbáló nehézségek között bizonyítanak a máltaisok

2024 októberében elhunyt Kozma Imre atya, katolikus pap, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, a Betegápoló Irgalmasrend korábbi magyarországi vezetője. Idén februárban rendkívüli küldöttgyűlést tartott a szeretetszolgálat, amelyen Szabadhegyi Pétert választották meg elnöknek. Tavasszal a szervezet észak-alföldi régiójában is új vezetőt választottak, miután a debreceni máltai csoport alapítója, a régiót három évtizeden át irányító Fodor András atya a szeretetszolgálat szervezeti és működési szabályzatának megfelelően életkora miatt visszaadta megbízatását. Utódja Molnár Tamás, a Máltai Szeretetszolgálat korábbi ifjúsági önkéntes-vezetője, családmentor- és településcsoport-koordinátor lett. Az új regionális lelki vezető Szél Barnabás.

Molnár Tamást és Szél Barnabást kérdezte a Cívishír a jövőbeli tervekről, az önkéntesség fontosságáról, a debreceni krízisirodáról és a menekültválság kezeléséről.

– A februári rendkívüli küldöttgyűlésen jövőbe mutató szervezeti és működési szabályzati módosításokat fogadtunk el, igazodva a római katolikus egyházhoz és a Máltai Lovagrendhez, így 75 év feletti máltai tag már nem tölthet be választott tisztséget a szeretetszolgálatnál. Fodor András atya, a mi régiónk vezetője már betöltötte ezt az életkort, így nem lehetett újraválasztani – kezdte Molnár Tamás, hozzátéve, az atya az előző ciklusban is gondolkodott a nyugdíjazásán, a papi szolgálatra akart fókuszálni, így lényegében „kapóra jött” a szabálymódosítás. – Az atya elhívott minket egy megbeszélésre a plébániára, ahol tudatta, Barnabást és engem jelölne a két tisztségre. Mi viccesen azt szoktuk mondani, hogy az atya az elmúlt 30 évben annyi mindent letett az asztalra, hogy ketten kellünk az ő pótlásához, ugyanis korábban egy személyben töltötte be mindkét tisztséget. Ő volt a régió vezetője, és papként, püspöki helynökként a lelki vezető is – sorolta. Elmondta, a szeretetszolgálat új elnöke, Szabadhegyi Péter elnöki programjában három fő irányt határozott meg: a hit védelme, a kommunikáció és az önkéntesség megerősítése.

– Az észak-alföldi régióban 14 önkéntes csoportunk és 10 intézményünk van, melyek több szolgáltatást is nyújtanak. Ezek az intézmények megtalálhatók Debrecenben, Fehérgyarmaton, Nyíregyházán, Gacsályon, Balkányban, Jászladányban, Tiszafüreden, Tarpán, Szolnokon pedig kettő is. 415 munkavállalónk és 145 önkéntes tagunk van – vette át a szót Szél Barnabás. – Emellett van körülbelül 50 személy, aki nem tag, de rendszeresen önkénteskedik. Elsősorban nekik szeretnénk lelki gyakorlatos lehetőségeket nyújtani. Ennek hagyománya van a Máltainál. Eddig is minden évben rendeztünk egy régiós lelki napot, ahova meghívtuk az összes munkavállalónkat, tagunkat, önkéntesünket. A szentmise mellett kulturális programot szerveztünk, továbbá valamilyen lelki gondolat köré csoportosítottuk az előadásokat. Az utóbbi években pedig arra törekedtünk, hogy legyen lehetőség a kötetlen beszélgetésre, a jó gyakorlatok megosztására, és a gondok, nehézségek kibeszélésére is – tette hozzá. Barnabás elmondta, az elmúlt hetekben minden önkéntes csoportot végigjártak, felmérték az igényeket, megosztották egymással a gondolataikat. Terveik között szerepel a Máltai-hálózat lelki életének fejlesztése azáltal, hogy intenzívebben részt vesznek a lelki gyakorlatokban, sűrűbben tartanak rendezvényeket, ahol találkozhatnak a különböző intézmények tagjai, vezetői. Fontos a keresztény segítő szellem megújítása.

A Máltai Szeretetszolgálat a Szuverén Máltai Lovagrend segélyszervezete, amely egy római katolikus rend, de a szeretetszolgálat önkéntesei és munkatársai között van református, baptista, római és görögkatolikus, evangélikus, adventista is. Ez a régió sajátossága miatt alakult így, hiszen itt a legsokszínűbb a felekezeti hovatartozás. Csak annyit kérnek a tagoktól, hogy a keresztény szellemiséget, értékrendet tartsák szem előtt. – A római katolikus szokásokhoz igazodunk, de megjelenik az ökumenikus szemlélet is. Úgy kínáljuk fel a lehetőségeket, beszélgetéseket, programokat a más felekezetű önkénteseinknek, hogy számukra teljesen komfortos legyen – hangsúlyozta Barnabás.

– A Máltainál mindennek az alapja az önkéntesség. Ennek „felrázására” is szükség van – folytatta Tamás. – A kommunikáció – a belső és a külső egyaránt – pedig a mai világban elengedhetetlen. Pályázat révén új eszközöket szeretnénk adni a csoportjainknak, hogy megfelelően dokumentálhassák az eseményeiket, emellett pedig egy-egy projektben anyagi támogatást is nyújtanánk. Utóbbi eddig eseti jelleggel volt elérhető, és a jövőben sem szeretnénk, hogy az anyagiasság átvegye az önkéntesség szerepét. Vagyis nem kell nagy dolgokra gondolni: rajzlapra, ceruzákra, játékokra, frissítőkre adunk támogatást, 50-100 ezer forintot. Lenyűgöző látni, hogy az önkénteseink minden követ megmozgatnak egy-egy rendezvény során, néha a nullából építenek várakat – ez adja a legnagyobb varázsát a legtöbb csoportunknak.

Száz középiskolásból egy önkéntes lesz

Molnár Tamásnak szívügye az önkéntesség, ami a szervezet egyik alappillére. Régióvezetőként új feladatok várnak rá, de az ifjúsági önkéntesvezető szerepéről nem szeretne egyik napról a másikra lemondani. – A régi pozíciókat nem lehet egy pillanat alatt elhagyni, jelenleg egy átalakulási folyamaton megyünk keresztül. De azt gondolom, vannak olyan fiatal, tehetséges koordinátorok, akiknek átadhatom a stafétát. És természetesen nekem is fel kell nőnöm a feladathoz – jelentette ki. Hozzátette, önkénteseik között minden korosztály megtalálható, a Máltai tevékenységével már a fiatalok is megismerkednek – köszönhetően az iskolai közösségi szolgálatnak.

– Az iskolákban beszélünk a Magyar Máltai Szeretetszolgálatról, elmondjuk, mit és hogyan végzünk. Ha ezt hallja 100 gyerek, abból 10-en eljönnek közösségi szolgálatot végezni, és általában egy önkéntesként nálunk is marad hosszútávon – vette át a szót Barnabás. – Ebből adódóan számos egyetemista korú önkéntesünk van, és vannak olyanok is, akiknek annyira megtetszett ez a tevékenység, hogy szociális munkás szakot végeztek, és ma már fiatal kollégáink. Az aktív korúak érthető módon a legkevésbé megszólíthatók, nekik ott a munkahely, a család, a gyerekek. A diákok után a leginkább nyitott társadalmi korosztály a friss nyugdíjas. Ők még tevékenyen részt akarnak venni valamilyen folyamatban, idejük is van, sokat tapasztaltak az életben, át tudják adni a bölcsességüket, és szeretnek is egy jó közösségbe integrálódni – fogalmazott. A Máltainál nagy figyelmet fordítanak a fiatalokra: egy 40 órás, kidolgozott anyaguk van, amellyel, felkészítik őket a váratlanabb helyzetekre is. A szeretetszolgálat számos hátrányos helyzetű gyerekkel, fogyatékossággal élővel foglalkozik, így az önkéntesek hamar komfortzónájukon kívül találják magukat. Fontosnak tartják, hogy ezeket a helyzeteket megbeszéljék, az érzéseiket megosszák egymással.

Segítőkészség, szolidaritás jellemzi a debrecenieket

A szeretetszolgálatnak számos szolgáltatása van, de amit a legtöbben ismernek Debrecenben, az az Erzsébet utcai krízisiroda. Itt minden hétköznap várják a rászorulókat az önkéntesek. A gárda gerincét nyugdíjasok alkotják. Az iroda vezetője Bogdánné Halász Márta, mellette 10-13 hölgy heti háromszor oszt élelmiszert, minden nap ruhaneműt, olykor gyógyászati segédeszközöket. Sőt, heti fél napot egy nyugdíjas főorvos asszony egészségügyi tanácsadással, gyógyszerezéssel kapcsolatosan segít. – Fantasztikus dolog, hogy heti öt napon át önkénteskednek ezek az emberek – mondta Tamás. – Barnának, mint lelki vezetőnek nagy feladata, hogy ezzel a csoporttal minden héten leüljön, és átbeszéljék a történteket. Nyilván a rászorulók között is van olyan, akinek rossz napja van, és még a segítőbe is képes „belerúgni”, csúnyán szólni. Nyilván ezt a segítőnek is fel kell dolgoznia – fejtette ki. És hogy mire is van szükségük a rászólóknak? Mindenre. Leginkább élelmiszerre, gyógyszerekre, ruhákra, iskolakezdés közeledtével tanszerekre. A gyerekruhákra is óriási szükség van. – Ha egy család vagy egy személy nehéz helyzetbe kerül, akkor mindennel megkeresnek. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat debreceni irodája mindig is 110 százalékon működött az elmúlt 30 évben. Szerencsére számos felajánlást kapunk, köszönhető ez a krízisiroda beágyazottságának. Ma már megunt, de használható elektronikai eszközöket, tanszereket, könyveket és társasjátékokat is kapunk az élelmiszer és a ruha mellett. Azt gondolom, a debreceniek nagyon jószívű emberek, akik bíznak a szervezetben, tudják, jó helyre kerül az adományuk – tette hozzá. És ha plusz erőforrást igénylő kérés érkezik a szeretetszolgálathoz, akkor a krízisiroda vezetője riadóláncot indít a debreceni polgárok körében. Ennek köszönhetően – a tapasztalatok szerint – egy-két napon belül beszerzik a szükséges gyógyászati segédeszközt, gyógyszert.

– Segítőkészség, szolidaritás jellemzi a debrecenieket. Sokan a krízisirodát nem is máltai, hanem „Mártaiként” emlegetik, hiszen az irodavezető személye mára már egyet jelent a segítséggel. Ennek nagyon örülünk – hangsúlyozta Szél Barnabás. Kiemelte, a Lehel utcai Máltai játszótéren is sok szép pillanatot élnek meg nap mint nap. A terület közösségi térként is funkcionál, ahol a fiatal önkéntesek összekovácsolódhatnak, megtapasztalhatják, milyen értékrendű közösséghez kerülhetnek. A fiatalok többsége nem a krízisirodán önkénteskedik, hanem leginkább a Felzárkózó Települések program Jelenlét Pontjain, ahol gyerekekkel végeznek szabadidős foglalkozásokat. Sportolnak, ügyességi játékokat szerveznek.

A szép emlékekből lehet táplálkozni

Barnabás már 15 éve a Máltai tagja, de amikor megkérdeztük tőle, melyik eseményre emlékszik vissza a legszívesebben, nem is gondolkodott, egyből rávágta: – A Magyar Máltai Szeretetszolgálat minden nyáron tábort szervez a mozgáskorlátozott fiataloknak a Balaton mellett. Amikor én idekerültem, még elsőéves szociális munkás hallgató voltam, és egyből belecseppentem az első tábor szervezésébe, sőt, én lettem a régiónk csoportjának a vezetője. Kezdetben óriási félelem volt bennem, hiszen korábban nem sok tapasztalatom volt a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatban, ráadásul nem pusztán a rám bízott kerekesszékes fiatalembert kellett segítenem, hanem összefogni az egész csapatot. Nagyon jó volt megélni és megtanulni, hogy ugyanazok vagyunk, legyen az fogyatékossággal élő vagy ép személy. Tény, hogy rendkívül elfáradtam az egy hét alatt, de lélekben feltöltődtem.

Tamás egy tábori emléket idézett fel. Éjszakai túrára vitték a fiatalokat, ahol két csapatra osztották őket. Vezető, navigátor és rádiós segítette a csoportokat, akiknek különböző helyszíneket kellett felkeresniük. Itt kapták meg ugyanis a vacsorához való alapanyagokat. – Az első állomásnál szembesültek azzal, hogy az A csapatnál van a B csapat térképe, és fordítva. Gyakorlatilag a sötét erdőben kellett elnavigálniuk egymást a találkozási pontra úgy, hogy össze is kellett szedni a paprikás krumpli hozzávalóit. Én beavatott voltam, tudtam, hogy teljesen tévúton járunk, hajnali 1 óra van, mégsem szólhattam egy szót sem – mesélte, de végül sikerült a küldetés, és a vacsora is elkészült. Hozzátette, minden máltais alkalmon a közösség tagjai motiválják egymást, tudják, az átélt élmény többet ér minden közösségi oldalnál, így például a telefonok kikapcsolására, elrakására sem kell felhívni a figyelmüket. Óriási pozitívumként számoltak be arról is, hogy az iskolai közösségi szolgálatot teljesítő diákok kezdeti zárkózottsága is hamar elmúlik, és a diákok személyisége már 50 óra után is jó irányba változik.

A máltaisok segítettek az ukrán menekülteknek is

2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, aminek következtében rengeteg ember elhagyta otthonát. A Máltai Szeretetszolgálat azonnal felajánlotta segítségét, és a beregsurányi határátkelőnél láttak el szolgálatot. – Az utóbbi évek legszomorúbb emléke ide köt – kezdte Tamás. – Rengeteg Máltai önkéntes és kolléga volt kint a határnál, 24 órás szolgálatokat láttunk el, váltottuk egymást. Az egyetemista fiatalok napközben az egyetem óráit látogatták, délután beültek a mikrobuszba, indulás a határhoz, dolgoztak 5-8 órát, majd szinte a határról mentek az órákra. Le a kalappal előttük! A település iskolájának tornatermét megkaptuk, teleraktuk katonai ágyakkal. Nem lehetett közvetlen segítő pontot felállítani a határnál, ezért az önkormányzat és a Máltai kisbuszai szállították az ukrán embereket a kijelölt pontok között. Megrendítő volt látni, ahogy szálltak ki a kisbuszokból a nők a karon ülő gyerekekkel. De legalább itt nem repkedtek a fejük felett a bombák. Hálát adtam Istennek, hogy a feleségem és a kisfiam itthon biztonságban vannak. Összeszorult a szívem, amikor 100-120 ágy telis-tele volt nővel és pokrócba csavart gyerekkel.

A Máltai Szeretetszolgálatnak van vészhelyzetkezelési csoportja, ami szorosan együttműködik a katasztrófavédelemmel, egyéb hivatalos szervekkel. A csoport 90 százalékát itt is az önkéntesek teszik ki, akik egészségügyi és műszaki területről is érkeznek. A háború kitörése utáni napon már teát osztottak a melegedőpontokon, táborkomplexumot építettek ki néhány nap alatt. – Nyitott, mobilis fiatalok érkeztek segíteni. A felkészítésnek hála tudták, mit vállalnak, de természetesen így is számos megrázó történetet hallgattunk végig. Azt tapasztaltam, az ukrán családok legalább egy tagja Magyarországon vagy Nyugat-Európában dolgozott a háború kitörésének pillanatában is, így sokan ezeket a hozzátartozókat akarták felkeresni. Egy édesanya ült az egyik tábori ágy szélén, mellette két gyerek, 8-10 évesek és egy bőrönd. Vittem nekik kalácsot és kakaót, majd Google-fordító segítségével próbáltunk kommunikálni. A nő férje Észak-Olaszországban dolgozott egy gyárban, de a főnöke nem engedte, hogy eljöjjön a családjáért. Így tudatta, Észak-Olaszországba kell mennie. Hátradőltem, mondom, ez jó lesz! Itt állunk Beregsurányban, hogy jutnak el ők a célig? És akkor jött a MÁV-menetrend, majd a nemzetközi buszok, közben a pihenőhelyek... de megoldottuk! – jelentette ki Tamás.

A Máltai Szeretetszolgálat a mai napig segíti az ukrán menekülteket. A kettős állampolgárok szálláshely-támogatását a kormány ugyan tavaly megszüntette, de az ukrán állampolgárok továbbra is segítséget kaphatnak. A szeretetszolgálat kapcsolatban van a szállásadókkal, szálláshelyekkel. Ha a kormányhivatal a menekültek kérelmét jogosnak ítéli meg, akkor a Máltainak továbbítja az adatokat, és ők gondoskodnak a rászorulókról.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat várja az adók 1 százalékát. Adószám: 19025702-2-44.

Fogarasi Renáta