Életet mentett egy debreceni rendőrnő

„Soha nem volt részem ilyenben. Ijesztő érzés, hogy egy kislány élete múlik azon, hogy jól tartom-e a fejét, és figyelem-e az életfunkcióit” – meséli Lévai Erika törzsőrmester, a Debreceni Rendőrkapitányság körzeti megbízottja, aki egy autóbalesetben megsérült kilencéves kislány mellett volt a mentők kiérkezéséig.

Február 1-én 7 óra körül történt a baleset Debrecenben, a Külső Diószegi úton. Két kocsi ütközött össze, melynek következtében mindkettő csúnyán összeroncsolódott. A helyszínre elsőként a Debreceni Rendőrkapitányság két körzeti megbízottja, Lévai Erika törzsőrmester és Berki Róbert főtörzsőrmester ért ki.

– Az egyik gépkocsiban hárman utaztak, ők könnyebb sérülést szenvedtek – magyarázza Lévai Erika. – A másikba, amelyik a töltés tetején állt meg, egy nő és egy tízéves kisfiú szorult be, ők látszólag súlyosabban sérültek. Felmentem a töltés tetejére, hogy az autót megkerülve közelebb kerüljek hozzájuk. Ekkor észrevettem a földön egy rózsaszínű, kis iskolatáskát. Nem tudtam, kihez tartozik, honnan került oda, hiszen a járműben egy kisfiú utazott. 

Lenéztem a töltés mellett lévő, körülbelül 80 centiméter mély árokba, és ott feküdt egy kislány. Először azt hittük, hogy elsodorta valamelyik jármű a baleset következtében. Csak később derült ki, hogy a gyerek is az egyikben utazott, de az ütközés következtében kirepült a hátsó ablakon keresztül. 

Odasiettem hozzá, és megnéztem, van-e légzése, keringése. A feje vérzett, de nem tudtam, honnan jön a vér, ezért próbáltam úgy helyezni a fejét, hogy a légútja biztosítva legyen. Ellenőriztem, hogy nincs-e nyílt törése, illetve vérzés a testfelületén, amit el kell szorítani. 

Valaki hozott egy takarót, azzal betakartam, majd mellé térdeltem, és tartottam a fejét. Nem volt magánál, de beszéltem hozzá, próbáltam nyugtatni. Közben az egyik civil, aki a mentésirányítóval volt kapcsolatban, átadta a telefont. A mentésirányító ezután utasításokkal látott el, mit kell csinálnom, hogy tartsam a fejét, mire figyeljek. Sok balesethez küldtek már, de soha nem volt részem ilyenben. Ijesztő érzés, hogy egy kislány élete múlik azon, hogy jól tartom-e a fejét, és figyelem-e az életfunkcióit. Nehéz volt. Csak akkor nyugodtam meg egy kicsit, amikor megérkeztek a mentők, és ahogy felmentem a töltésre, láttam, hogy a gyerek mellett állnak és ellátják, jó kezekbe került.

Ameddig Lévai Erika a kislány mellett volt, társa, Berki Róbert főtörzsőrmester az autóban rekedt kisfiút igyekezett megnyugtatni.

– Nagyon megijedt – emlékszik vissza Berki Róbert. – Próbáltam nyugtatni, hogy nemsokára érkezik a segítség, ne féljen. Az ő feje is vérzett, nem lehetett kiszedni a kocsiból, így az ő fejét is tartani kellett, nehogy megfulladjon. Amíg nem értek ki a mentősök, megkértem egy civilt, hogy addig figyeljen a kisfiúra. Tudtam, Erikának a kislány mellett a helye, így addig én láttam el a rendőri teendőket: adatokat vettem fel, lezártam a forgalmat.

Végül a katasztrófavédők vágták ki az autóból a két sérültet, a mentők ellátták, majd pedig kórházba szállították őket.