Egyedi sorsok, valódi kapaszkodók Pocsajban
– A mi munkánknak soha nincs vége. A társadalom változik, és ezzel együtt új problémák születnek – mondja Balogh Katalin, a pocsaji Lorántffy Zsuzsanna Szociális Intézmény Gyermek- és Családjóléti Szolgálatának munkatársa. Az iroda a polgármesteri hivatal udvarán működik, ami egyszerre jelent kényelmet és állandó forgalmat. Gyakran náluk indul az ügyintézés, majd átkerül a hivatalba, és ez a közelség még gyorsabbá teszi a folyamatokat.
Katalin szerint a gyermekeket és a családokat nem lehet külön kezelni, a legtöbb probléma összefüggésben áll. Az ügyfelek jelentős része alacsony érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, sokaknak egy hivatalos levél mondataival is meggyűlik a bajuk. – Ilyenkor elmagyarázzuk nekik, mit kell tenniük. Már az információ is megnyugtatja az embereket. Gyakori feladat a családtámogatási ellátások igénylésének intézése. Máskor az adóhatóságtól érkezik csekk elmaradt egészségügyi szolgáltatási járulék miatt, ilyenkor segítünk részletfizetést kérni. Sok ügyféllel azért foglalkozunk, mert lejár a közfoglalkoztatási jogviszony, és nem engedhetjük meg, hogy biztosítás nélkül maradjanak.
A Szolgálat a különböző ellátások világában is eligazítja az embereket: természetbeni támogatásoktól a pénzbeli juttatásokig sokan náluk tudják meg először, mire jogosultak. A mindennapok azonban ennél jóval súlyosabb élethelyzetekkel is szembesítik őket. – Párkapcsolati és gyermeknevelési gondokkal naponta találkozunk. A családon belüli bántalmazás pedig mindig nagyon nehéz téma. Több nő él áldozati szerepben, ahonnan nem vagy alig lehet kimozdítani őket. A szenvedélybetegségek – alkohol, drog – szintén megjelennek. Ezek többnyire mindenki által tudott, de senki által nem bizonyítható ügyek – mondja. Ezeknek a helyzeteknek a kezelése jóval nehezebb, mint amikor tényként jelenik meg egy probléma.
A jelzőrendszer működése alapja a Szolgálat munkájának. Ha az óvodából, iskolából vagy a védőnőtől hiányzás, higiéniai gond vagy magatartási probléma miatt érkezik jelzés, azonnal felveszik a kapcsolatot a családdal. Gyakran előfordul, hogy a helyzet feltárása több találkozást igényel. – A fokozatosság elvét követjük. Van, amikor egy egyszeri intézkedés elég, máskor gondozásba kell venni a családot. Ha a szülők nem tudják ellátni feladataikat, ilyenkor az arra való képessé tevés egy szorosabb családgondozást követel meg. Ilyenkor gyermekvédelmi intézkedést kezdeményezünk, itt már a járási szintű intézmények is képbe kerülnek a családok életében, úgy, mint a Szociális, Család- és Gyermekjóléti Központ, valamint a Gyámhatóság. Amikor már a segítő beavatkozások palettáját teljesen végigjártuk és mégis eredménytelenséget tapasztalunk, akkor sajnos elkerülhetetlenné válik egyéb gyermekvédelmi intézkedések kezdeményezése, a gyermekek családból való kiemelése. Ezek nagyon embert próbáló helyzetek, valamennyi érintett szakember számára komoly mentális megterhelést okoznak.
A Szolgálat hatékonyságát nehéz számokban mérni, de a jelzések növekedése ellenére a hosszú távon gondozott családok száma csökken. Ebben nagy szerepe van a védőnőkből, pedagógusokból, a jegyzőből, a polgármesterből és a járás szakembereiből álló jelzőrendszernek. – Sok szemmel figyeljük a családokat – emeli ki Katalin. A heti esetmegbeszélések a megelőző munkát is segítik. Tavaly 55 családdal voltunk együttműködési megállapodásban, ez a település nagyságához mérten magas szám.
Balogh Katalin több konkrét esetet is felidézett. Az egyik legnehezebb dilemmájuk az volt, hogy a családhoz hazaadható-e egy újszülött a születése után. – Végül minden rendeződött: a baba szépen fejlődik, túl van a keresztelőn is. Jó volt látni, ahogy a család összeállt – jegyezte meg. Egy másik ügyben egy hétgyermekes családot kellett megtanítani az életvezetés alapjaira, a védőoltások, a rendszeres óvodába- és iskolába járás, valamint az igazolások intézésére. – Az volt a cél, hogy a gyerekek a családban maradjanak, és ez sikerült is – mondta. A hátrányos helyzetű „telepen” ma már csak két család igényel kiemelt figyelmet, részben azért, mert onnan szinte mindenki dolgozik. – A munka értékké vált. Megtanítjuk az embereket járni a munka világában, és egyre többen lépnek tovább az elsődleges munkaerőpiacra. Ez az igazi eredmény – hangsúlyozza, majd összegez Balogh Katalin: – Nem kell várni az aranyesőt. Itt vannak azok a kis cseppek, amiket mindannyian beleteszünk a munkánkba. Ez a védelmi rendszerünk eszenciája – fogalmazza meg a Szolgálat lényegét.
