Egy talányos hős
Összenő az, ami összetartozik! – mondta ünnepélyesen Willy Brandt volt nyugat-berlini főpolgármester a berlini fal leomlásakor. Az egykori kancellár találó mondása azonban csak úgy tudott valósággá válni, hogy egy vitatott hős is szerepet kapott. 1989. november 9-én, borotvaélen táncolt a kelet-németek „békés forradalmának”, a tömegek erőszakot elutasító tüntetéseinek sorsa. Egyetlen személy döntésén múlt, hogy az állambiztonság határőrei nem ragadtak fegyvert a feléjük közeledő emberáradat feltartóztatására.
Harald Jäger Stasi-alezredes (a képen) az elrendelt tűzparancs helyett magasba emelte a tizennyolc alárendeltjével őrzött határátkelőhely sorompóját és megnyitotta az utat a város szabad részébe. A novemberi csütörtök késő délutánján Harald Jäger a határátkelőhely kantinjában ülve nézte annak a nemzetközi sajtókonferenciának a közvetítését, amelyen Günter Schabowski, a Szocialista Egységpárt (SED) központi bizottságának a tagja azzal a bejelentéssel lepte meg a tudósítókat, hogy minden NDK-s polgár szabadon látogathat Nyugatra. A magas rangú funkcionárius közleménye népvándorlást indított meg és tanácstalan helyzetbe sodorta a határvédelem katonáit, akiket éveken keresztül hozzászoktattak ahhoz, hogy kizárólag felső parancsra cselekedjenek. Ennek megfelelően Jäger azonnal kereste feletteseit – hiába. A kritikus helyzetben magára maradt.
Utólag a Stasi-tiszt bevallotta: „Az állam, amelyet huszonnyolc éven át szolgáltam, most cserben hagyott. Többezres tömeggel álltunk szemben, az eszkaláció lehetősége nyomasztóan hatott, magamra maradtam, egyedül kellett határoznom. Huszonhárom óra harminc perckor, amikor már nem tudtam garanciát vállalni a fejleményekért, parancsot adtam a sorompó megnyitására, az ellenőrzés beszüntetésére. Életem legszebb és legszörnyűbb éjszakája volt”. Az ő érdeme, hogy sikerült elkerülni a fenyegető vérontást. „Nem magamra gondoltam, hanem az előttem álló polgárokra, akik követelték a tőlük hosszú időn keresztül megtagadott jogot. Nem állhattam útjukba”.
A német újraegyesítés feldolgozásával foglalkozó szakértőket az a kérdés foglalkoztatja, hogy Harald Jägert – a hírhedt Stasi alkalmazottját – lehet-e hősnek tekinteni? A vélemények eltérőek. Kurt Biedenkopf, Szászország volt kereszténydemokrata miniszterelnöke szerint az szól mellette, hogy kétségbe vonta addigi életét, kockáztatott, különleges bátorsággal cselekedett, és így kiérdemli a hősi címet. „Éppen azért, mert Stasi-tiszt volt” – fogalmazott a CDU-s politikus. Az újraegyesítést követően Harald Jäger nehezen találta meg helyét az egyesítés kancellárja, Helmut Kohl festette „virágzó tájakon”. Két éven keresztül volt munkanélküli, taxizott, újságot árult, élelmiszert szállított, kioszkot üzemeltetett, végül biztonsági őrként dolgozott. Nyugdíjasként Berlin közelében él.
SzN
